Bejegyzések kategória bejegyzései

A régi istenek felé (Fordított idő II.)

Az emberek többnyire egy szót tudnak a tengerre, és ebbe az egyetlen szóba sűrítik minden ámulatukat és rettegésüket.
Pedig talán többféle ámulat van, ahogy többféle túlvilág. A saját marcona, északi tengere után Riolda alig tudott betelni a langyos áramlatokkal, a szinte bársonyos napfénnyel, a hajó körül ugrándozó piros szárnyú halakkal. Ahogy a víz fölött röpdöső latin hangsúlyokkal, a déli  forróságban megolvadni látszó azúrral sem.
– Eddig még nem is éltem igazán – suttogta magának.
A tenger olyan áttetsző és világos volt, hogy bánatot, reményt könnyű volt beléje vetni. Talán még  lelkifurdalást is. Hiszen gyötrődve gondolt arra, hogy Hanna lányát, Leát egyetlen szóval megszabadíthatta volna a Benjamin-féle örökös vándorlástól.
És vajon a nyakában lógó amulett nem Leát illeti?

Közben a hajó úgy vágtatott, mintha láthatatlan szelek nógatnák.
Ben Naftali tengerészei a meleg utolsó fuvallatával meg akarták kerülni Itáliát, és az Arméniában szőtt selymeket még november előtt kirakodni Velencében. A szelek irgalmasok voltak ben Naftalihoz, a hajósok pedig készségesek és bőbeszédűek – Rioldának nem is kellett könyörögni nekik, hogy meséljenek az istenek régi háborúiról vagy csak a delfinekről, akik királylányokba szeretnek bele vagy barátságból megmentenek vízbe dobott, fiatal költőket.
Különös, felejthetetlenül mámoros és mégis barátságos volt ez a tenger. És vajon N. herceg, a Nyugati szél szigetének titokzatos költője nem a rómaiak tengeréről írt verseket?

Milyen tündöklő, milyen magabiztos
nyomot hagy a sirály a vízen!
Olyan erővel csapódik bele,
mintha meg akarna halni,
vagy dühös gőgjében
párbajra szólítaná a tengert –
el nem törlöd,
el nem felejted.

Nincs is szavunk a millió sebre,
ami szempillantásról szempillantásra
felszakítja a tengert.

És mégis: a tiltakozás megszépít engem.
Hiába várnak rám makulátlan csendben
a menny terei. Ámítás az örökkévalóság.
Vak és tökéletes víztükör mozgás,

rezdülés nélkül. Sima és feszes. 

El nem érhetem.
Többé bele nem veszhetek.

netanya_sunset_over_mediterranean_sea_0535_494410343

 

Riolda megpróbálta a verset a hajósok könnyű latinjára lefordítani.
– Hiába, nincs a zenénk a te füledben – legyintett a kormányos. És nyugodt estéken maga énekelte el azokat a nótákat, amiket gyerekfejjel tanult a Nápolyi-öbölben. Egy öreg kormányos, egy szürakuzai görög pedig a csillagképek titkait magyarázta el.
De most már a nem túlságosan éleselméjű ben Naftali is sejtette, hogy Rioldáért sehol a világon nem fog „királyi” váltságdíjat kapni.
– Túl sok nyelvet tudsz, és túl kíváncsi vagy. A királynők nem ilyenek! Túl gyakorlatias vagy, túl bőbeszédű.  – mondta Rioldának.
Ő bezzeg nem volt kíváncsi rá, hogy Riolda honnan jött, és miért érkezett.
Noiában, egy galíciai kikötőben találkozott már pár csaló, részeges angolszász kereskedővel.
– Ezek nem is angolszászok, hanem angolgyíkok – böffentett. – Még hogy költők!  Még hogy N. herceg! Nem értenek a dallamokhoz, nem értenek a rímekhez, ráadásul nem is ismerik az adott szó szentségét, csak részegen dülöngélnek a mocskos söreiktől.  Hát talán nem igaz? Talán nem ezért ítélte a Teremtő örökös szegénységre őket?
Ostobák és éhenkórászok mindahányan, akik északon születtek.
Riolda lenyelte a választ.
És mivel nem volt hova bújni egymás elől a fedélzeten, úgyhogy Riolda jól megfigyelte a kereskedőt. A hajó tulajdonosa, Ben Naftali egyetlen órát sem hagyott értelmetlenül elmúlni. És bár öreg szolgáján kívül egyetlen zsidó sem volt a hajón, minden szokást, minden vallásos előírást féltő gonddal betartott. És minden apróságért – kedvező szelet kaptak, elmúlt a gyomorrontása, szépet álmodott – a Teremtőjének hálálkodott. Emiatt nemcsak ő, hanem az utasok, a tengerészek, sőt a szolgák is úgy érezték, vele mindig különleges dolgok történnek. Hogy a hajója rendben, erőfeszítés nélkül, boldogan röpül, hogy vele minden megpróbáltatás könnyebb.
És talán tényleg lehetett valamiféle együttérzés volt a hajójában, mert a vártnál is gyorsabban értek Szicíliába, ahol ben Naftali kiegészítette a rakományt mandarinnal és szárított fügével – északi ínyeknek oly édes és ragacsos gyümölcseivel.
Riolda földet töltött egy cserépkorsóba, és oda rejtette el a magokat.
De ideje volt, hogy ben Naftalit nyíltan vallatóra fogja.
– Most szökjem el tőled, vagy várjam meg, hogy eladsz rabszolgának? – faggatta mosolyogva Riolda.
Ben Naftali a szakállát simogatta.
Aztán percekig szidta azt Hannát, a ravasz öregasszonyt, aki rászedte őt a váltságdíjas mesével. Hannát, aki miatt talán vissza sem térhet Almériába, és nem hozhat többé osztályon felüli selymeket
– De megfájdul a gyomrom, ha ennyit idegeskedem – jelentette ki egy idő után.  – Ha pedig eladnálak, attól előbb-utóbb rossz álmaim lesznek. A rossz álmok pedig megártanak, előbb az emésztésemnek, utána az izületeimnek. Úgyhogy inkább ajánlani foglak Velencébe egy kereskedő-famíliának, azt hallottam, Guido Romenini épp északi asszonyt keres házvezetőnek. Aztán boldogulj, ahogy tudsz! Meglehet, előbb érsz haza a szigetedre, mint én Marseille-be.

daa49393ee594dfff221535c78120234

Trey Pearson keresztény rockzenész vallomása (“Keresztények a melegekért” honlap)

„Egyáltalán nem akarok sírni, csak annyira esedékes volt már.”

A 35 éves Trey Pearsont már a velünk készített interjú felénél hatalmába kerítették az érzelmei. Nem nehéz megérteni, miért: tizenöt éve énekese az Everyday Sunday keresztény rockegyüttesnek, azonban ezen a héten kockára tette a népszerűségét, és bevallotta a rajongóinak, hogy meleg.
„Azért döntöttem úgy, hogy előbújok, mert már nem tudtam olyasvalakinek mutatni magam, aki nem vagyok” – mondta.
Pearson bejelentésének nagy a jelentősége. Az Everyday Sunday ugyanis negyedmillió lemezt adott el 2001 óta, a Wake up! Wake up! című dala volt 2007 legnépszerűbb keresztény száma, és a 2009-ben megjelent „Best Night of Our Lives” című albuma a 200 legnépszerűbb közé került. Pearson mind az 50 államban és 20 további országban turnézott, és többek között olyan keresztény előadókkal játszott együtt, mint Toby Mac, a Switchfoot, a MercyMe, vagy Jeremy Camp.
A (614) magazin, egy szórakoztató és kulturális témájú columbusi magazin egy tizenkét  oldalas címlapsztoriban fog beszámolni Pearson történetéről, ami ismerősen fog hangzani mindazoknak, akik vallásos közegben nőttek fel. Pearson egy konzervatív keresztény családban nőtt fel, ahol azt tanulta, hogy a szexuális beállítottság választás kérdése. Habár fiatal korától tudta, hogy valójában a férfiakhoz vonzódik, próbálta elnyomni az érzéseit, hogy hetero lehessen.
„Sosem akartam meleg lenni” – mondja a (614)-nek. „Féltem attól, hogy mit gondol majd rólam Isten, és mindenki, akit szeretek, tehát ez nálam szóba sem jöhetett.”
Közel nyolc éve Pearson összeházasodott egy nővel annak reményében, hogy ideális, heteroszexuális élete lesz, ahogyan a közössége eltervezte. Habár a házasságából két gyermek is született, a reményei nem váltak valóra, és Pearson rájött, hogy „így sosem tud az lenni, akire a feleségének szüksége volna.”
„Nem engedtem teret annak, hogy meleg legyek, mert azt hittem, így tudok hűséges lenni a feleségemhez és a gyerekeimhez” – mondta. „De aztán rájöttem, hogy úgy tudom igazán a legjobbat nyújtani, ha az egészséges önmagamat adom.”
Ahogy Pearson elkezdte elfogadni a szexuális beállítottságát, más keresztény vezetők támogatását kezdte keresni. Elsőként Jonathan Martinnak, a „How to Survive a Shipwreck” írójának beszélt erről, aki segített neki tanácsadót találni. Mentora és barátja, Rob Bell, korábbi lelkész és a „How to Be Here” írója szintén támogatta aíbban, hogy mindezt feldolgozza.
Habár Pearson azt állítja, hogy nem él már hazugságban, nem hanyagolja el a hitét sem: még mindig rendszeresen imádkozik és olvassa a Bibliát, egyszer még Jakab levelét is megtanulta. Állítása szerint a Biblia tanulmányozása megerősítette abban, hogy azok a Bibliai versek, amik a homoszexualitásról szólnak, nem tiltják a modern, szeretetteljes, elkötelezett meleg kapcsolatokat.
„Egyáltalán nem összeegyeztethetetlen elfogadni, aki vagyok, és egyben követni Jézust” – állítja. „Isten azt akarja, hogy legyek egészséges, őszinte, teljes, és önmagam.”
Pearson a váltása miatt azok a híres keresztény zenészek közé kerül, akik elkezdték felvállalni a melegségüket, és egy nyitottabb, együttérzőbb egyházi állásfoglalásért harcolnak. Ray Boltz, akinek a dalai kötötték össze az evangélikus egyházakat a 90-es években, 2004-ben bújt elő. A Grammy-jelölt Anthony Williams lett az első melegségét nyíltan vállaló keresztény előadó 2009-ben. Jennifer Knapp, aki szintén Grammy-jelölt keresztény előadó, egy évvel később vallott a leszbikusságáról. Végül 2014-ben Vicky Beeching, a népszerű dicsőítőénekes beszélt arról a The Independent-nek, hogy ő is leszbikus.
Természetesen mindannyian borsos árat fizettek érte. Mivel a keresztény zene rajongói többnyire konzervatívak, és úgy hiszik, hogy a homoszexualitás bűn, egy jó darabig nem fogják a fent említett előadók számait játszani a legtöbb templomban vagy a keresztény rádiókban.
Pearson elfogadja, hogy a bejelentése akár a zenei karrierje végét is jelentheti, de reméli, hogy inkább egy új jövő kezdetét jelzi. Jelenleg újabb dalok írását tervezi, és idén jelenik meg a legújabb lemeze. Szerepelni fog a Wild Goose-on, a júliusi keresztény fesztiválon, és szeretne szerepet vállalni az egyre terjedő „meleg keresztény” mozgalmakban.
„Világosan emlékszem, mennyire nehéz volt elfogadnom saját magamat, és mennyit segített ezen más emberek hangja és története. Ezért kétségtelenül én is szeretnék hangot adni ennek, másokért” – mondja Pearson. „Tudom, hogy egyre és egyre több keresztény jön rá, mennyire fontos ez, és remélem, hogy velük együtt fogom látni a változást.”
Pearson útja ma egyetlen lépéssel kezdődött, és azzal a levéllel, amit azoknak írt, akik támogatták őt és a zenéjét az évek során:
„Kedves rajongóim és barátaim!
A legtöbbünk életében van egy olyan fordulópont, ami megmutatja, kik is vagyunk valójában.
Az utóbbi néhány hónap volt számomra a legnehezebb – ám végül mégis az életem legfelszabadítóbb hónapjaivá lettek.
Összefoglalva a rendkívül hosszú történetemet: elfogadtattam magammal és a családommal, hogy meleg vagyok.
Egy konzervatív, keresztény családban nőttem fel, ahol azt tanultam, hogy a szexuális beállítottságom választás kérdése, és ezt magam is teljesen elhittem. Korábban sosem vallottam be magamnak sem, hogy meleg vagyok, nemhogy másoknak. Sosem akartam meleg lenni. Féltem attól, hogy mit gondol majd rólam Isten, és mindenki, akit szeretek, tehát ez nálam szóba sem jöhetett. Ezeket a vonzalmaimat és érzelmeimet kamaszkorom óta titkoltam. Egész életemben próbáltam hetero lenni. Feleségül vettem egy lányt, és van két csodálatos gyermekem is: a lányom, Liv hat éves, a fiam, Beckham pedig kettő.
Mindig arról álmodoztam, hogy egy nőbe szeretek bele, és mindigis egy család volt az álmom. Voltaképpen, valóra is vált. De arra is rájöttem, hogy rengeteg időm ment el arra, hogy ellökjem és elzárjam magamtól az igazi érzelmeimet. Több, mint 20 évig próbáltam nem melegnek lenni. Tizenévesként egy olyan viszonyban találtam meg a biztonságot, mint amilyen Jonatán és Dávid között volt az 1Sámuel 18-20. fejezetben. Azt hittem és reméltem, hogy ez a fajta férfi intimitás kitöltené azt az űrt, amit a férfitársaság utáni vágy hagyott bennem. Azt hittem, az elég, ha találok ilyesmi közeli barátokat.
Aztán belegondoltam, hogy a nászéjszakánkon is mehetett volna minden természetesebben. Őszintén, a házasságom előtt még csak nem is csókolóztam nővel. Számomra az minden volt, csak természetes nem. Miközben egyre jobban próbálkoztam, hogy ne legyek meleg, a barátságaimban kerestem intimitást, amivel ellöktem magamtól a barátaimat, és végül a házasságom nem volt kielégítő sem nekem, sem a feleségemnek. Mégis, próbáltam meggyőzni magam, hogy ez Isten akarata, és működni is fog. Azt hittem, hogy ezek az érzések elmúlnak, ha jól csinálom.
Amikor Lauren és én összeházasodtunk, megfogadtam, hogy a tőlem telhető legjobban fogom szeretni, és vele szándékoztam leélni az életemet. Azonban, a legkeményebb próbálkozásaink ellenére is el kellett fogadnom, hogy semmi sem fogja megváltoztatni, ami vagyok.
Hihetetlenül vegyes érzések vannak bennem az életemben bekövetkező változások miatt. Egyrészről bánom, hogy arra tanítottak, hogy ahogy felnövök, tudom ezt kezelni, és ez mennyire megsebzett engem, és mennyi fájdalmat okoztam ezzel Laurennek. De hálás is vagyok a mostani csodálatos barátságunkért, és a két lenyűgöző, gyönyörű gyermekünkért. De ha tovább erőltettem volna, csak még nagyobb fájdalmat okoztam volna mindannyiunknak.
Sosem fogom tudni megváltoztatni, aki vagyok, akármilyen egészséges is legyen a kapcsolatunk, sosem fog megváltozni, amit a lelkem mélyén jól tudok: hogy meleg vagyok. Lauren volt a legcsodálatosabb, legtámogatóbb, legmegértőbb, legszeretőbb és legkedvesebb, mialatt mindezen keresztülmentem. És most azt próbálom kitalálni, hogyan legyek egyben a szülőtársa és barátja, és hogyan neveljük a gyermekeinket.
Rengeteget fejlődtem a hitemben az utóbbi pár évben. Azt hiszem, meg kellett erősítenem más meleg embereket is, mielőtt bevallottam volna magamnak. Hasonlóképpen, én sem várhattam volna el, hogy mások elfogadjanak engem, mielőtt én megtettem volna.
Tudom, hogy hosszú út áll előttem. De úgy vélem, a magammal szembeni őszinteség, és a tudat, hogy Isten ilyennek teremtett, alkotja azt a békét, ami minden értelmet felülhalad. Mintha azt a súlyt, amit éveken keresztül cipeltem, levették volna a vállamról. Még sosem éreztem magam ilyen szabadnak.
Azáltal, hogy ezt megosztom, egy újabb lépést teszek afelé, hogy egészséges legyek, és teljesen elfogadjam magam. A melegségem számomra nem egy ötlet, hanem az életutam. Ez vagyok én, őszintén magammal és másokkal szemben. Ez egy része annak, aki vagyok.
Remélem, hogy meghalljátok az érzéseimet, és szeretni fogtok. Még mindig ugyanaz a srác vagyok, ugyanazzal a szívvel, aki szeretni akarja Istent és az embereket mindenével, amije van. Ez egy részem, amit megtanultam elfogadni, és egy olyan részem is, amit most már ti is ismertek. Bízom Istenben, hogy a szeretete által alakít minden mást.
Szeretettel,
Trey

Christian rock star comes out as gay. Here’s the letter he wrote to the world

Kósa Noémi fordítása

Egy költőverseny tankái 3.

A Csógen nyolcadik évének (1035) ötödik hó tizenhatodikán, a főtanácsadó balfelőli miniszter (Fudzsivara no Jorimicsi) rezidenciáján rendezett költőverseny tankái (3.)

Ötödik Szegfű

Bal győztes                                                  a negyedik kerületi középtanácsos

  1. Szegfű virága
    illatozik kertedben:
    nyomába nem ér
    bármely kína földjén szőtt
    drága szőttes takaró!

 

Jobb                                                               Emon

  1. Udvarod szerte
    kínai tarka szőttest
    mi is szőhetne?
    Bizony, csak az örök nyár:
    szegfű virága lehet!

A Bizony csak az örök nyár rút, ezért vesztes.

 

Hatodik Kakukk

Bal győztes                                                    Emon

 

  1. Mikor nem dalol,
    s mikor éjjel énekel
    kakukkmadárka,
    mindig várok rá: hogy is
    lehetne békés álmom?

Egy kissé jobb, ezért győztes.

 

Jobb                                                               Emon

  1. Egész éjen át
    nem aludtam, vártam a
    kakukkmadárra,
    s most mégis egy dal után
    tovaszáll és meg nem áll!

Fittler Áron fordítása

Királylány a toronyban

A királylány, ahogy felébredt, megérezte, ez az a nap. Ma végre kiléphet a toronyból, meglátogathatja a messzi völgyeket, amiket a magasból látott, és megismerhet mindenkit, akit eddig csak elképzelt.

Felkelt, és öltözködni kezdett. Vajon melyik a megfelelő ruha a napra, amikor elkezd élni? Ez nem, ez sem, az biztos, na, ez meg végképp. Tökéletesnek kell lennie. Nem szabad sajnálni rá az időt.

Egek, mekkora rendetlenséget csinált, ez nem maradhat így! Gyorsan rendet csinál, aztán indul is. De annyira nincs kedve hozzá. És egyébként is, úgy elfáradt a nagy válogatásban. Olvas egy kicsit, kipiheni magát, rendet rak, aztán megnézi a világot.

Lekapta az egyik könyvét, belelapozott, ám a kedvenc jelenetei annyira magukkal ragadták, hogy csak órák múlva vette észre, éhes. És még a ruháit sem pakolta el. Na sebaj, mindent csak sorjában. Főzött, aztán evett és elmosogatott, hiszen az úgy nem maradhat.  Aztán kilépett a teraszra, és elgyönyörködött a kora délutáni napsütésben.

Először körbesétálja a torony körüli tisztást, aztán a ritkás kis erdőt. Utána jöhetnek a dombok. Merre menjen? Melyik mögött lehet vajon a falu? A hegyeket is meg akarta látogatni. Mennyi időbe telhet, míg a kékséghez ér? És mi minden várhat ott rá? Elég az ábrándozásból. A Nap jó pár arasznyit ugrott már a horizont felé.

Beszaladt, és visszaakasztgatta egyenként mindegyik ruháját, amiket nem ítélt megfelelőnek arra, hogy megismerje bennük a világot. Aztán gyorsan feltakarított, hisz hátha találkozik valakivel, akit meghív az otthonába. Poros polcokkal és összejárt padlóval csak nem fogadhatja az első vendégeit.

Elkészült, és már csak valami elemózsiára volt szüksége, hisz ki tudja, meddig marad. A kosárka természetesen legalul volt, és a kenyérszeleteléssel megint összemorzsázta az egész asztalt. Rettentően félt a hangyáktól, nem hagyhatta ott.

Eljött azonban az a varázslatos pillanat, amelyre oly régóta várt. Elkészült. Mindennel elkészült. Íme, kész volt rá, hogy elkezdődjön ez élete. Köpenyt kanyarított a vállára, felkapta a kosarat, és szélesre tárta a torony ajtaját.

A Nap épp lebukott a kék hegyek mögé. Sötétedni és hűvösödni kezdett az idő. Ilyen későn már nem szabad elindulni. Semmit sem látna a világból. Üsse kő. Majd holnap.

Gondolta az ősz hajú királylány.

 

 

(Illusztráció: Kate Kulish)

Szerelmes vers

Nyersolajtankereken a toronyban
milyen élet folyt, az unalom
eluralta-e az olajos napokat,
Cape Townnál fordultatok-e
észak felé, mert a hajó nagyobb
volt annál, hogy  a Szuezi-csatornán
keresztül közelítsétek meg Rotterdamot,
volt-e rendes kimenő a fekete kontinensen,
vagy csak megérintettétek a fokföldi
ibolyákat, mikor fogod elárulni,
hány fekete nővel feküdtél össze
a toronyban, a hotelban, a bokorban,
hány társad volt, akik ugyanúgy
szenvedtek az unalomtól, és fényesre
sikálták az ultranagy nyersolajszállítót,
oda-vissza ezerszer a négyszáz méter hosszú,
hetven méter széles fedélzetet,
hatalmas méretekről beszélhetünk,
mennyi időbe tellett bejárni és felmosni,
a kéményt milyen színűre kellett festeni,
hova dobtátok az üres sörösdobozokat,
és mi lett a nagy afrikai dobbal, amit
a cape towni bazárban vettél, de túl
nagy volt, hogy Norvégiába hazacipeld,
mondd, hogy jelentkeztél a hajóra
a Perzsa-öbölben, melyik városban vettek fel,
hol nem lőttek rakétákkal rátok,
mit csináltál a szolgálatért kapott
tengernyi pénzzel, mind elittad, vagy
vettél belőle házat, feleséget, kocsit?
Túl sok a kérdés, azt mondod, nem szoktál
hozzá a kíváncsisághoz a szupertankereken,
nem vagy közlékeny, mindent úgy kell
harapófogóval kiszedni belőled,
a csend és az unalom megkérgesített,
mintha a tengeri sóval bevont test
tovább fennmaradna a többi test között,
mintha az alkohollal átitatott szervek
többé nem reagálnának az érzelmi ingadozásokra.
Kimondhatatlanul szeretsz. Rettenetesen szeretlek.
Berge Brioni, Berge Queen, Berge Emperor, Berge Septimus –
mind a Bergesen Hajótársaság tankerei , a hetvenes évek végén
a hét tenger legmocskosabb királynői..


borítókép:  AnthonyLucas