Címke: irodalom

Gurul és állat. Vizitáció. Fábián István prózái és rajzai.

GURUL ÉS ÁLLAT

szánalommagyarázat Ami gurul, bármi is, feladta ellenőrzését a súlypontja fölött, a lent és fent értelmét veszíti, ami gurul, kezei, ha vannak, csapódnak-pörögnek összevissza, feje, lábai, ha vannak, ütődnek-verődnek, míg azután – az Idő legalján – keményen csapódik, megáll. Az a vég.
Az állat nem ellenőriz semmit, élete egyenletes. Amíg rendben vannak a dolgok – nem rá vadásznak, ő vadászik, szoptatja-neveli borját-kölkeit és zöldek a mezők – az állat vízszintes időben létezik addig. Van. Ha gyilkosával találkozik – gyepmesterrel, sintérrel, böllérrel, mészárossal –, akkor az állat elkezd gurulni, hiszen nem ellenőriz semmit: négy lába-kezei ütődnek-verődnek egészen a kifeszült égtájakig, szemei egyetlen ég-üvöltés, míg a kés, a tagló keményen csapódik, megáll. Az a vég.
Egy végesebb van: a KETREC.

VIZITÁCIÓ

Az angyal jön

Az angyal jön. Nem jön. Ha egyetlen drónt látok az ablakunkhoz közeledni, ígérem, tollporlóval, partvissal, prakkerrel, rugós sámfával, fakanállal fogom az égboltról lebaszni. Nem fenyegetés ez, ígéret. Ahogy az angyalé.

Az illusztrációk Fábián István grafikái. Sorrendben:
Hemingway
Mammut
Dron
Forrás

További szövegek és rajzok megtekinthetők a szerző honlapján.

Hol zsong, hol nem zsong

 

Szemem tornyot ütött
tekerem a sorsom
míg a város kong
abroncs alatt üvegszilánk serceg

Kelt versenyre velem
egér futott polcon
kint a munka pang
oda lett a mindennapi ketrec

Álmokból űzött emlék
kacsasült ballada
üres tojást tojt
fejem felett egy denevér repked

Virsli olcsó műbele
silány töltést rejt
szűkös lett a gang
otthon nőtt a düh tere

Bezárt léten kódorog
lépten ment, mi jódolog
konyhaszekrény reng
becsapott megannyi ígéretes recept

Nekem zsömlét nem sütött
hegyezem az orrom
elhagyott Burger King
üresen tátongó, lehetetlen percek

Marad vagy apad, s mi a polc alatt
szem-szájnak nem lehet
nem látom, hogy angyal itt
mind, ki munkát keres

Fákon virág milliárdja virul
folyó húrja peng
ezt nem te tetted, király

Megbocsátok, nincs bennem harag
temérdek méh dong
a porban egy korona gurul

 

(Illusztráció: StephanusEmbricanus (Stefan Kindermann): The Egg)

dream

 

angolul szoktam álmodni és
újlatin meg ismeretlen nyelveken
dream on – egy elfelejtett sláger tért
vissza hogy ismeretlen világokhoz
vigyen vissza
dallama valamelyik anya-
nyelveméhez hasonlított
íze valamelyik
újgörög tengerparti szélhez
az irish-om abból az álomból belefolyt a
sweet dreams feliratú bögrémből a
sós tengerbe a hullámok hozták s vitték
ahogy egy visszatérő álomban
angolosan távozok

 

Itt olvasható: Száva Csanád, Pixelekre hull, Cédrus Művészeti Alapítvány, 2020.

(Illusztráció: Colette Raker: The Dream, 2014)

MACSKÁK

 

macskák ülnek az ablakban
jobbra meg balra néznek        unatkoznak
pedig a gesztenyefák és a tölgyek ágain
ott énekelnek a rigók              zümmögnek a darazsak

minden reggel és este felköhögnek
újabb szőrgolyókat     az egereket leteszik a gangon
a kuka mellé                           távol az ajtóktól
senkit sem érdekel a zsákmányuk

csalódottak                 az almuk makulátlan
a maradék madártoll amivel játszani szoktak
az ágy alatt porosodik                        gúnyos tekintetük
lihegő társaikra irányul           ők még játszanak

 

(Illusztráció: Lucie Bilodeau)

Kovács katáng Ferenc: Darabokra hull (Száva Csanád Pixelekre hull című kötetéről)

 

Az elsőkötetesek Prágai Tamás-díját 2020-ban Száva Csanád kolozsvári költő kapta Pixelekre hull című verseskötet-kéziratával. A Napútat kiadó Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában a könyv tavasszal jelent meg.
Az ünnepélyes díjátadásra a Nádor Teremben került sor 2020 január 31-én. http://www.naputonline.hu/2020/02/03/szava-csanad-az-idei-pragai-tamas-dijas/

 

Az én korosztályom, kik anno a napilapot hátulról, a sport felől lapoztuk, hajlamosak vagyunk egy könyvet bárhol elkezdeni. Meg is akad a szemem egy képversszerű alakzaton:
”[Alt-] Trondheim~” (becsomagolás, 81. oldal). Az átlag oslói nem lelkesedik különösebben az északi szellemközpontnak tartott koronázó város, Trondheim hallatán. Én lehetek elfogult, minden tiszteletem, habár, ma már… Egyeteme világszínvonalú volt mindaddig, míg össze nem bútorozott mindenféle iskolákkal (tegyük szívünkre a kezünket, hol nem esik meg hasonló?).

A költő költ, és választja a rögös utat. A szerkesztő szerkeszt, és tiszteli a szerzőt! A piac vonakodik, és tétlenül vár, hogy a sült galamb (vásárlók képében) a szájába repüljön.
A fentiek summás magyarázata: Nyugaton és északon szerzett könyves tapasztalatom mondatja velem, a szerkesztő igen nagy úr, mondhatni mindenek feletti. Ismeri a trendit, az olvasó igényeit. Szereti a félkész, még formálható kéziratokat. A brutálisabbja a szerző megkérdezése nélkül szabja fazonra a ráosztott műveket.
A Lajtán túli piac könyörtelen, hajcsatot árul inkább, mintsem média által fel nem turbózott szerzők köteteivel bíbelődjön.
Tiszteletre méltó, amit a Cédrus Művészeti Alapítvány és lelke-motorja, Szondi György tett/tesz a Prágai Tamás-díj odaítélésével, a pályázott mű kiadásával.

Száva Csanád kötetborítója izgalmasan mozgalmas, szépszínű. Marok-formája ideális, szivarzsebben is elfér.

Fülszövege rendhagyó, még ha mindjárt Tandorit emlegeti is
talán tandori verebei (Száva Csanád szavaiból ragasztotta: Turczi István).
Kérdem tisztelettel, miért, hogy mindig veréb az asztalon?

Vajon kell-e versek elé címet ragasztani? Szokás, illik, így kerek? Lettek! Csupa kisbetűvel. S ha már, akkor zárójelbe téve.

Ugrom fejest a kötet közepébe! A második ciklus címe: Legkisebb bogár.
József Attilával mottózott öt oldalas verssel startol:

az utca sarkán ott vár a Jóisten
megtelt az életem nappal
(elégia, 53.oldal)

Az itt kiragadott részlet sok jót ígér. Javaslom, hogy haladjunk óvatosan, ízlelgessük minden szavát. Nem mindegy ám, hogy az egyes sorokat az előzővel vagy a következővel házasítjuk.

Alig pár oldallal odébb szívemnek tetsző haikuk. Előbb kettős, majd hármas.
egy fiú szalad
a barátját keresi –
harmatot talál

egy fiú szalad
talán egy testvért keres –
kopár a mező

egy fiú szalad
igaz Istent keresve –
harmatra vér hull
(egy fiú története, 63. oldal).

Valamiért a harmadik, Tűrésküszöb című ciklus érdemes írásaiból csak az utolsó, filozofikus mélységűt ragadom ki (csepp, 85. oldal)
a
víz-
csepp
születése
mindig
hozzá-
vetőleges

Örökmozgó dal a negyedik ciklus címe. A Paul Verlaine-nek ajánlott vers Mint rossz levél / Jót nem mesél. Ezért már megérte a kötetben kitartóan keresgélni:
Az ősz zokog,
Ôsz húrokon,
Bolondos
Nótájával
Mit csak átad:
Monoton.

Én is fojtva
És zokogva
Csak várok,
Mint a sírok
Fölött titkos
Rémálmok.

Szél tépte gyom
Széttépve most:
Enyészek!
Mint rossz levél
Jót nem mesél:
Nem élek.
(franciás ősz, 98. oldal)

Jó ötletnek bizonyult Száva Csanád verskötete második felének megszerethető soraival kezdenem. Ugrom a kötet elejére. Idegen szavak az első néhány vers élén. Távolságot tartani? (power off; game off; lost at sea; dream; tomboy; gone fishing; und so weiter; stb.; and so on; et cetera)

Fogódzót keresek.
Ha nem olvasok vagy írom pl. ezt a könyvismertetőt, norvég novellákat fordítok éppen. A kolozsvári és az oslói szerző véletlen összecsengő sorai kavarognak a budai lakásba karanténult fejemben:
van
akinek
az a dolga
hogy egy magas épületen
lógva
megpucolja az
ablakokat
és van akinek az volna
hogy egy szobából az
ablakon
kibámulva
írjon
erről
valamit
(dolga, 45. oldal)

”Újra tölt magának, kinéz az ablakon. A szemközti ház falán egy ablaktisztító ember lóg hosszú kötélen.
Csodálkozik, hogy milyen elegánsan végzi a munkáját. Inga módjára leng az ablak egyik szélétől a másikig, miközben tisztára mossa, szárazra törli az üveget. Mint egy nindzsa harcos.” (Ari Behn: Jakuzák)

Araszolok tovább a kötet első ciklusában. Reménytelenül elveszek a Száva Csanád-i mágikus illogizmus útvesztőiben. Nem adom fel, olvasok, jegyzetelek. Végül is úgy döntök, megtartom magamnak a tapasztalataimat. Elengedem az olvasó kezét. Fedezze fel a Pixel című első versciklust egyedül:

ma egész délután nem értetted a félszavaimat
este is magad elé mormoltad azt az át nem ölelő csak fűzött imát
már látom bár alig értem miért de holnap talk to the handet játszunk
és vírusos szövegként nyomjuk ki képünkből a pofátlanságokat…

mérni kellene a testek által kiszorított folyadék mennyiségét
megalapozni egy új nyelv szabálytalanságait: a kétvilág-nyelvünket
kézszorító jeleket adva egymásnak miközben kéz a kézben kisétálunk
(nehéz szeretni, 26. oldal)

2020. június 28. Budavár
(Száva Csanád Pixelekre hull, Cédrus Művészeti Alapítvány, 2020)

Hermann Hesse: Jede Nacht

Minden éjjel
Minden éjjel ez a bánat:
tánc, nevetés, meg sok párlat
után vissza a szobámba,
hol a hideg paplan vár csak.
Könnyed alvás, nehéz kelés,
verssorokat körmölök
és égő szemem dörzsölöm,
jó Uram, ez elég kevés!
Álomromok közt fekhelyem,
bárcsak lennék mindezen túl,
tüzel arcom, nyirkos kezem
párnák alá mélyebbre túr,
whiskyt locsolok gégémbe,
kráter mélyén közben pedig
ott fuldokol szegény lélek.
Ám valahogy már megint
besurran a másnap reggel,
és csak nézi nagy szemekkel
szörnyülködve a tetteim.

(Csősz Gergő fordítása)