Sötétet mondani Mint Orpheusz, játszom az élet húrjain a halált, s a szépségbe, amit a föld hordoz a hátán, vagy ami csillagjárást igazító szemedben ül, mást mondani nem tudok, csak homályt. Ne feledd: egy pillanatra, azon a reggelen, amikor házadban szállást kért a harmat, és a virág ott szunnyadt szíveden, […]
1. A kert ma rettentő, csendes,fogva tart valakit, verdes.Felébredek és tapogatoma rügyeket a kék sötétben. Dereng a kert, a páraráfagy a rügyre, izzad.Ilyen estéken vonulnak áta Főtéren a kóborkutyák. 2. Igen, a kert ma rettentő,halott állatok kertje.A felhő is néz, mintha volnaa lelke valakinek. Északi korona, költemény,halott állatok rokona.Állatok vére, hamu, fény,öregek föltámadása. 3. (Galaktikus remete, korona,ez itt már […]
Mikor feltarthatatlan volt az élet áradása, és a világ Egyetlen Kertben szökött föl az Égig, belehallgatva az éden zenéjébe, meglesve a lábujjhegyen ágaskodó mesék tündéreit, a bodzabokor alatt csodás szívdobbanás volt minden. Vajon ez az önfeledt, színeivel vakító jelenés, sohase múló gyermekkori útravaló, meddig lehet még az enyém? A délután kisimított selyme alatt megülő pára […]
El enamorado Holdak, elefántcsontszobrok, műszerek, rózsák, lámpák, a Durero vonala, a számok kilencig és az ingatag nulla – dolgok, amikről azt kell hinnem: léteznek. Úgy kell tennem, mintha valaha létezett volna Perszepolisz és Róma, mintha porszemeken múlt volna a bástyák sorsa, s hogy a vasszázadok kora szétesett. Mímelnem kell a fegyvereket, az eposzok […]
Olyanok voltak, Kormos Feri és Marina, hogy nem igazán lehetett észrevenni őket, ahogy a kissé ágrólszakadt embereket általában, de ha valaki mégis megfigyelte volna, nem túl tolakodón, csak úgy kedvtelésből, talán elmosolyodott volna, hogy jé, mégis csak lehet élni, ha akar az ember. Mocskos ruhákban, fáradtan, jókedvűen. Hisz egy pillanat az egész, s akárkinek összejöhet, hogy boldog legyen e sok jelentékeny semmi közepette.
Egyedül ült a padláson, a pókhálókat meg-meglengette a huzat. Csipke, rémlett neki egy név. Meg Gyurma, rémlett egy másik. Előtte egy vödör víz. Nagyon kopott vödör volt. Most…! A napfény átszivárgott a padlás résein. Délután. Csipke: az ő neve volt régen. Nagyon-nagyon régen. Mintha csak a múltunk adná meg a jelenünk értelmét egy idő után, […]