Címke: irodalom

04:21 Köztes megálló

 

Tudtam, hogy labirintus. Elterelő
szóval a mondat
félreérthetetlen. Késedelmes-
közömbös. Dilettáns

fény. Hosszú sor mozdulatlan
csend a peronon. Fele te.
Fele én. Jó, mondtad
majdnem. És

valahogy hozzátetted: Föl
megyek hozzád, Louvre-ban matató
festőfiú. A majdnemhez valahogy. A te
két átszállással

én. Köztes megálló
a fölösleges ébredés. Kényszeres
szolgálatos ügyelő.
Fele te. Fele én.

Te fele. Nincs felém.
Én fele. Nincs feléd.

 

Válima (Váli Dezső blogbejegyzései alapján készült vers)

 

(Illusztráció: a szerző fényképe)

 

Seán Hewitt: Krisztustövis

Megőrülök, ahogy várok a fejleményekre,
így addig sétáltam, míg meg nem láttam
a fehéren növő magyalbokrot a fa alatt,

sárgállottak a fürtjei, leveleinek meghajlott
csoportja, akár egy kifehéredett korall,
egy sápadt agancs, szinte már középkori ereklye,

ami világra jön az erdő komor félhomályában.
Miután a gyermek nem lett még megetetve,
visszatérek a magyalbokorhoz, amely

védtelen a napfénytől és képtelen azt
eréllyé kovácsolni. Megtarthatja fehérségét,
talán sose fogja tudni használni tüskéit,

habár, idővel, mikor koronává lesz,
emberek jönnek, hogy szemtanúi legyenek,
miként emelkedik fel egy jámbor lélek.

Nagypál István fordítása

 

Ezra Pound költeményei II.

Április

 

Három lélek jött hozzám,
és vontak el
oda, ahol az olajfaágak
fekszenek a földön, megfosztva:

Halvány mészárlás a ragyogó köd alatt

 

Gentildonna

 

Elhaladt és nem hagyott reszketést az erekben, aki most –
A fák közt mozogva, és csüngve
a levegőn, amit ő szelt át,
legyezve a füvet, amin ő járt akkor – kitart:

Olajfa szürke levelei az eső-hideg ég alatt.

Halmi Dávid