A tizenkettedik hónap huszonkilencedik napján az Udvarba mentem. Annak idején ugyanezen a napon szolgáltam először.[1] Oh, mintha rémálmok útvesztőjén tévelyegtem volna akkor – idéztem vissza azt a napot, mostanra azonban egészen hozzászoktam az itteni élethez, ez a gondolat viszont ugyancsak kellemetlen érzésekkel töltött el.…
Címke: irodalom
Száz Pál: A bűnök meséje. Phytolegendárium
A bűnök meséje. A ármánkodás. A kakukkfű
(phytoanekdota)
Hogy a Kukucskaelftárs hogy kerűt maradra, nem tutta a níp. De még assë, hogy hun születëtt. Csak asz tutta, hogy hun a hele, mer a Kukucskaelftárs a ēső helënn át a maradi elftársok rengyibe.…
Victor Hugo: Holnap hajnalban
Demain des l’aube
Az első napsugár, mikor majd felragyog,
én akkor indulok; át vad erdőn, mezőn,
hiszen nélküled itt már nem maradhatok.
Tudom, hogy messze vagy, de bírja még erőm.
Az út néma, kihalt. Egy madár se zenél.
Csak szemed képzelem, ha szemem behunyom.…
Máshol látják a Napot.
Synnøve Bjørset: Tomasklokkene (Slåttar, 2009)
Mit csinálnak ott azok a sárga virágok? Napraforgók. Mit csinálnak a napraforgók? Állnak egyenesen, kapaszkodnak a földbe, vizet isznak és várják a fényt, hogy nézzék. Miért fordulnak mind ugyanarra? A Napot keresik, azt akarják nézni, tudod.…
Száz Pál: A kanócvirág meséje (Részletek a Phytolegendáriumból)
A kanócvirág meséje
(phytolegenda)
A kanócvirágbú, mind a neve is mongya, kanócot csinánok. Öregapád is kanócot csinát belülle, mer gyúllíkony és lassan íg, nagy lángó. A kanócvirágot Szentijjés napjátú szëggyük. Igaz, Pétërpáltú Kisboldogasszon napjáig virítt, de legjobb Szentijjés napkor szënnyi, mer a kanócvirág Szentijjés füve.…
Herta Müller: Az idegen pillantás (avagy az élet csak egy fing a lámpásban)
És aki már nem mehet haza
azt elkapja a honvágykutya
szőre helyén széles mező
szemében az éjjeli busz
minden száj füttye idegen kenyér
a korai alma tolla megszürkül
később a kakukk orcapiros
A legelső címke, amit erre a szövegre ragasztottak, az idegen pillantás volt.…