Az eredet hosszúspirálján
a lét bolyong
utol nem érheti magát
korlátozza a lassúság
nem lelhet megnyugvást
az én ha nem fér el
a maga tenyerén
bár akkora mind az elme
mi szorítja egyre kisebbre
egy lakatlan sziget félelme ül rajta
ha felfedezik már nincs hatalma
idomárok és idomítottak
csiga emléket átültetők
kísérletük sikere
átütő
ez érthető
miért nem elég
ha az ösztön súg
nincs okos megoldás
ha sok a szemtanú…
*
az álmok tanítanak?
i d ő – j á r á s
az el nem mondott
szavak dzsungeléből
nincs kiút
komor lelked bolyong
nincs értelmező szótár
a fejedben
kimosták a gondolatod
minden steril odabent
beterít
a sivatagi homok
messzire fújta a szél
önállóan
cselekedet honfoglalása
védekező
túlélés
folyamatos elakadás(ok)
a globálisan elnéző
csendesen széttárta kezét
és biztatott
két kezed
Te is…
így fogadd magadba lassan
a mindenség süllyedő elegyét
míg a víz felszínén lebegő
döglött halak beúsznak
a kitört ablakok üregén
hömpölygő áradatuk nyomán
könnybuborékok oldódnak
a tehetetlent enyhítvén
s a halványan
pislákoló gyertyák fénye
sem mutat kiutat
mert
az Isten sem érti a teremtést
(Illusztráció: Lucia Verdejo: Wildflowers sunset)
