Téma nélkül Izumi Sikibu
Mély magányban, hogy
legalább a füst nehogy
kihunyjon, rőzsét
törnek s tesznek a tűzre
egy téli hegyi lakban.
(Kimaradt dalok későbbi gyűjteménye, Téli dalok, 390.)
A tizenkettedik hónap utolsó napjának éjjelén költötte.
…………………………………………………………………………………………..[Izumi Sikibu]
Holtak eljönnek
ez éjjelen (1) , úgy tudom,
te mégsem vagy itt.
E ház, ahol lakom, tán
lelkek nélküli vidék?
(Kimaradt dalok későbbi gyűjteménye, Bánat dalai, 575.)
Téma nélkül Izumi Sikibu
Akire várok,
hogyha most jönne, ugyan
mitévő legyek?
Kár volna, ha rálépne
kertemben a friss hóra.
(Szóvirágok gyűjteménye, Téli dalok, 158.)
Fittler Áron fordításai
(1) Úgy tartották, hogy a holdnaptár szerinti tizenkettedik hónap harmincadika éjjelén a halottak lelkei hazajönnek, ezért imádkoztak hozzájuk.
Izumi Sikibu (和泉式部)
976?–1030?
A X–XI. század fordulójának egyik legnagyobb költőnője. dvarhölgynevének első felét első férje, a tartományi kormányzó Tacsibana no Micsiszada (橘道貞) megbízatási helye, Izumi tartomány (a mai Ószaka prefektúra déli része), második felét pedig apja, Óe no Maszamune (大江雅致) beosztása után kapta. Jól ismert Reizei császár (Reizei tennó [冷泉天皇], 950–1011) két fiával való
szerelmi viszonya, az Izumi Sikibu napló (Izumi Sikibu nikki, 和泉式部日記) egyikükkel, Acumicsi herceggel (Acumicsi sinnó [敦道親王], 981–1007) való kapcsolatát mutatja be versváltásaikon keresztül. Acumicsi herceg halála után Sósi császárné szolgálatába állt udvarhölgyként. Az udvarban ismerkedett meg második férjével, udzsivara no Jaszumaszával (藤原保昌), akit 1020 és 1023 közötti tartományi kormányzósága idején elkísért megbízatási helyére, Tango (丹後) tartományba (a mai Kiotó prefektúra északi része a Japán-tenger partján). Versei rendkívül nagy hatást gyakoroltak a
későbbi vakaköltészetre. Ezernél is több költeménye maradt fenn, melyekből több mint kétszáz darab császári rendeletre összeállított vakaantológiákba is bekerült.
Borítókép: a fordító felvétele