Madár

Fölé hajolsz
óvod kezeid között,

szárnyaiban
a szabadság utáni
vágyat gyógyítgatod,

vacogó testében
életre melengeted
az elfogyó időt.

 

Madarak 2.

hajnalban kakukkszóra
nyitottam fel szemem,

reggel kóbor galambok
szerelmi jelenete
búgott erkélyemen,

délután fecsketorokból
zúgott, tajtékzott a tenger,

este sokáig hívogatta
a halált az ostoba kuvik,

álmomban egy pacsirta
küldte el a vaszari rétről
békedalait.

 

MADÁRESKÜ

keselyűk, karvalyok
karmai között iszony az élet,
parancsra hamis az ének
néma maradok.

 

Madárhad

Besötétedett,
a fény útját elállták
nagy szárnyaikkal.

Károgásuk meg-
szállta a szobát, aztán
délutánomat.

 

MADÁRVÁRTA

Itt van már megint,
arcom megérinti,
hajam simítja lágyan,
visszajár hozzám,
szemérmetlenül
belecsókol nyakamba,
aki egykor megbújt
a szárnysuhogásban.

 

(Illusztráció: Detail from a fresco decoration within the House of the Golden Bracelet in Pompeii, Italy, dating from the 1st century)