BOALDYN

Féltve őrzöm kézzel írt jegyzeteid,
citromos süteményed és az
almás pite receptjét.
Bár a papírnehezék látszólag kiesik szerepéből,
a Világnapok azonban ciklikusan ismétlődnek:
Ahogy az impulzusok hullámain
szerelembe esik a születendő lélek,
s így választja ki az anyát.
A lányok ismerik, s májusi rítustáncaikkal,
virágfűzérrel hajukban,
megidézik az anyaságot.
Majd harmatcseppbe kéretőzik a teremtett forma.
Megszelídülnek az őzek, a tündék.
Új agancsot növeszt a gím.
Elül az ének, a dob monotóniája nyugtató.
Belső teljességet őriz a grál.

Minden lélek tudja, kihez készül megszületni.
Végül tehozzád jöttem.
Messziről néztelek.
Közelről láttalak.
Füstjelek,
Rúnák s egy felvillanás Vezetett.
Arcanum az Anyák Önfeláldozása,
mert akaratlanul is gyógyítanak.
Anyasebeket, apasebeket hívattak pólyába tenni.
Hús, vér, anyatej elixírje, és a generációk találkoznak,
látva és láthatatlanul.
S én tudtam, hogy Te varrsz nekem zöld fodros szoknyát,
göndörre sütöd a hajam jeles napokon,
tudtam hogy megkérdőjelezhetetlen a jelenléted;
még akkor is, amikor lényed szakrális átminősülése
majd megláttatja s felfedi előtted is az összes titkot.

S a Beavató látod, mindennel beavat.
S Te mindig itt vagy, s itt leszel.

 

MYRROPHOROK SZELENCÉJE

Vajon miről álmodnak a növények?
Mert álmodnak biztosan.
A mohanövényke álmát tudja a tölgy.
A repcetenger sárgán kéretőzik
a dagály hullámzásába.
A szőlő gyökere hallja
az ásványi részecskék suttogását.
Felfelé hallgatózik a tengerfenék.
Állati formák meghaladják ösztöneiket.
Kell a virrasztó asszonyok csendje.
A hang és forma Őrei biztonságában laknak
a megtestesülések.
Az újszülött felsír, amikor leérkezik.
A halottak belesóhajtanak az elmenetelbe.
Mirhával kentem meg a tested.
Illata vitt át.
Vajon a formákon túli létből te súgod verseim?
…S így lett a myrrophorok imája,
a megüresedett sírban misztériumlátássá.
A napköszöntét azóta is mindig szél előzi meg,
s madarak hangicsálnak, de a rigó énekel.

 

(Illusztráció: Ute Herrmann: Rapsfeld in der Provence)