Kétszer is hívtam de kétszer is kinyomta a telefont. Pedig tudhatná, hogy holnap nem érek rá telefonálgatni. Azaz ráérek, de csak négy után, és nem biztos, hogy akkor kedvem lesz beszélni. Azért nem minden nap megy valaki orrplasztikára. Tiszta ideg vagyok, mert mi lesz, ha elszúrják? Igaz, hogy az orvos aki csinálja, nagyon alapos. Többször is voltam már nála. Egyszer ajakfeltöltésen, néhányszor meg hyarulonos ráncfeltöltésen. Botoxot semmiképpen nem akarok, kizárólag a természetes anyagok híve vagyok. A ráncokat még időben akartam elkapni, mert ötven felett már annyira durvák, hogy nem is lehet tőlük teljesen megszabadulni. Negyvenegy évesen viszont még van remény.

     Az orrommal soha nem voltam kibékülve. Az orrnyergemen van egy enyhe görbület, ami önmagában nem zavarna, csakhogy ez a görbület nem fokozatosan illeszkedik az orr vonalához, hanem olyan, mint egy dudor, minden átmenet nélkül egyszer csak ott van, nem is értem, hogy került oda. A dudor miatt van a görbület, de látszik, hogy maga a görbület sokkal enyhébb lenne, ha nem abban a dudorban kezdődne. Szóval elhatároztam, hogy megszabadulok tőle. Megnyugtató, hogy a sebész beveti a legújabb technológiát. Számítógépes tervezés van, az első konzultáción a csávó különböző szögekből egy rakás fotót kattintott az arcomról és külön az orromról, megbeszéltük, mik az elképzeléseim, és milyen legyen az orrom új vonala. Egy program segítségével több tervet is készített. A második konzultáción együtt ültünk a képernyő előtt, és együtt választottuk ki a legmegfelelőbb modellt, azt, amelyik legjobban illeszkedik az arcom többi részéhez.

     Meg is nyugodtam, mikor éreztem, hogy jó kezekbe kerültem, de a műtét előtt egy nappal mégis nagyon para az egész, pedig tudom, hogy csakis jól sikerülhet. Most már csak azt várom, hogy túl legyek rajta. Addig meg igyekszem csupa olyasmit csinálni, ami eltereli a gondolataimat. Ezért csörögtem rá Alexre is, de nem vette fel, biztos vagyok benne, hogy kinyomta. Kétszer is. Nulla empátia, pedig tudja, hogy pánikolok a holnap miatt. Igaz, őt meg ma műtötték, de nem hinném, hogy túlságosan megviselte a dolog, azt mondta, olyan neki az egész, mintha a fodrászhoz menne hajat vágatni.  Gondoltam, örül majd, ha rácsörgök, és megkérdezem, hogy van, aztán dumálunk mindenféléről, míg lehiggadok egy kicsit.

     Az összes barátnőmet eszi a fene, mert egy tíz évvel fiatalabb krapekkal járok. Igaz, én sem nézek ki többnek mint harminchárom, de nem is az a lényeg, ki hány éves, hanem az, hogy tök jól megvagyok Alexszel. Volt már néhány kapcsolatom, de egyik se jött be igazán. Mindegyiknek az lett a vége, hogy a pasi gyámkodni akart felettem, egyik sem viselte el, hogy mindig pontosan tudom, mire van szükségem, mi jó nekem. Nem bírom, ha valaki folyton terelgetni akar, és tudja a tutit, hogy mi lenne jó a másiknak. Szerencsére keresek rendesen, anyagilag senkire nem vagyok rászorulva, megveszem ami tetszik, a belvárosban van egy szuper lakásom, konditerembe járok, jógázom, és sokat utazom. A krapekok elbizonytalanodnak az önálló csajoktól.

     Alex más, de azért neki is van egy mániája. Amiatt aggódik, hogy akarata ellenére gyereket csinál valakinek. Nem értem a problémát, hiszen kondomot használ, én meg szedem a fogamzásgátlót. Persze így is van hibaszázalék. Nem mondom, hogy van teljes garancia. De megoldás mindig van. Alex tudja, hogy én sem akarok gyereket, ezért kíváncsi voltam, ő hogyan oldaná meg a helyzetet, ha a védekezés ellenére mégis terhes maradnék. Megkérdeztem tőle, mi történne, ha egyszer kiszakadna a gumi. Teljesen elsápadt, és megkérdezte, biztos, hogy szeded a fogamzásgátlót? Kicsit berágtam rá. Semmivel nem szolgáltam rá a bizalmatlanságra. Még kapcsolatunk elején megegyeztünk a kölcsönös védekezésben, és mindketten tartottuk is hozzá magunkat. Ugyanakkora az esélye annak, hogy a gumi pont rosszkor szakad ki, mint annak, hogy a fogamzásgátló valami okból nem működik. Nem egy ilyen esetről tudok. Ezért úgy gondolom, a kölcsönös védekezés kölcsönös felelősséggel jár, vagyis ő sem dughatja a fejét a homokba.

     Megbeszéltük a dolgot, és mondhatom, nem csalódtam Alexben. Azt mondta, megérti, hogy a nők igazságtalannak érzik helyzetüket, mert régen nekik kellett kihordani egy nem kívánt terhességet, és nekik kellett felnevelni a gyereket, ha a pasi lelépett. És ilyen még ma is előfordul. Azt is tudja, hogy a védekezésben ma is a nőkön van a nagyobb felelősség, és a spirál, a fogamzásgátló tabletták, meg az abortusz mind károsíthatják a szervezetet. Ezért utánanézett annak, milyen lehetőségek vannak még, hogy biztosak lehessünk a dolgunkban. Egyet talált csak megfelelőnek ezek közül, a vazektómiát. Ahogy mondta, ez az egyetlen felelősségteljes lépés.

                                             x

Soha nem hallottam a vazektómia szót, de most megtanultam. Tulajdonképpen sterilizálást jelent. Ijesztően hangzik, de nem azt jelenti, hogy a férfi azután semmit nem ér az ágyban. Csupán az ondóvezetéket vágják el, ami miatt a spermák nem jutnak tovább a herékből. De azért férfi maradok, ne aggódj, mondta Alex, közben az ágyra döntött, és csiklandozni kezdett. Nagyon jól megérti egymást a testünk. Imádom a farkasfejet, amit a mellkasára tetováltatott, mikor megfogadta, hogy soha nem lesz gyereke. A csuklóján pedig van egy pálmafás tengerpart alkonyatban, egy iránytű, és alatta egy felirat, “Make Love”. Nekem is van tetkóm, egy lepke a fenekemen, körülötte virágok, és a vállamhoz közel a karomon körbefutó mandalák.

     Csak már túl legyek ezen a plasztikán. Síkideg vagyok, és ez a pasi meg nem hív, és kinyomja a telefont. Felhívhatnám valamelyik barátnőmet, de nincs kedvem. Egyfolytában irigykednek rám Alex miatt, azt meg nem is mondtam meg nekik, hogy orrplasztikára megyek. Babonából nem mondtam meg, mert lehet, hogyha elfecsegem, nem sikerül a műtét. De majd ha meglátják az új orromat, csak még jobban fognak irigykedni, hogy most már hibátlan az arcom is, nemcsak a testem. Az alakom ugyanis kifogástalan.

     Felhívhatnám persze az anyámat is, de ritkán beszélünk, és őt egészen másféle dolgok foglalkoztatják. Vidéken él, van egy kis kertje, ott kapirgál, mint a tyúkjai, elvan magának. Van három kutyája, azokkal beszélget naphosszat, meg valamelyik egyházi segélyszervezetnél dolgozik, pedig már nyugdíjba mehetne, ha akarna.

     Ha elcseszik az orromat, én nem élem túl. Biztos, hogy öngyilkos leszek. Alex jó az ágyban, de tényleg nem sok empátia szorult belé. Gondolhatná, hogy milyen sokat jelentene nekem, ha felhívna telefonon. Lehet, hogy neki olyan volt az a vizikotómia, vagy mi, mint egy hajvágás, de én sokkal érzékenyebb vagyok. Felhúzom magam mindenen. Jobb is lesz, ha főzök magamnak egy lóerős citromfű teát. Lehet, hogy enni kellene valamit akkor is, ha az idegességtől görcsben van a gyomrom.

                                               X

Túlestem a műtéten. Akkora kő gördült le a szívemről, hogy csak na. Nem kell tovább paráznom, azt hiszem, jól sikerült. A sebész is elégedett volt az eredménnyel. Persze eltart még egy darabig a teljes gyógyulás, és a végeredmény csak akkor lesz látható, de ha minden úgy megy mint eddig, szuper orrom lesz.

     Sajnos konditerembe még nem járhatok, pedig teljesen függő vagyok tőle, kétnaponta lenyomok ott két órát.

                                           X

Alexszel megint rendszeresen találkozunk, szexelni is lehet már, persze ő is, meg én is óvatoskodunk a műtétek után. Abban már korábban megegyeztünk, hogy én leállok a fogamzásgátlóval, felesleges egy újabb ciklust elkezdeni. Megkönnyebbülés, hogy nem kell erre többet gondolnom, minden nap arra figyelni, hogy ne felejtsem el bevenni, meg számolgatni, hogy mikor indul az új ciklus. Olvastam, hogy egyes tabletták depressziót okoznak, és éreztem én is, hogy sokszor vagyok rosszkedvű, és túlságosan is hullámzóak az érzelmeim. Talán anyámnak igaza volt, amikor azt mondta, én senkit nem tudok szeretni, hát lehet, hogy ez is a fogamzásgátlótól van, amit már tizennyolc éves koromtól szedek. Igaz, hogy a nőgyógyász követte mindig, melyik aktuális tablettának van a legkisebb mellékhatása, de így is észrevettem, hogy némelyiktől hízni kezdek, és persze akkor gyorsan váltottunk. Szerencsére az alakomat mindig sikerült megőrizni. Azon pedig csak mostanában kezdek elgondolkozni, amit anyám mondott. Ha igaz, akkor ezek szerint Alexet sem szeretem?

     Vigyázni kell azért a szexszel, mondta az urológus, mert egy darabig még lehetnek életképes spermák az ondóvezetékben, szóval addig is kondom. A gumitól is hamarosan megszabadulunk, mikor a spermiumteszt negatív lesz.

     Én is láttam persze a dokumentumfilmet a tévében, amit az a filmes csaj készített Alex műtétjéről. Hát, elég undorító volt, hogy őszinte legyek. És nem úgy tűnt, mintha Alexet teljesen hidegen hagyta volna az egész, egyáltalán nem az volt a feeling, hogy csak egy hajvágás. Még könnyezett is a szeme a műtét után, és meglepett néhány dolog, amit az interjúban mondott. Például az, hogyha méhe lenne, és teherbe esne, még mindig ott lenne az abortusz. Úgy mondta, mintha az olyan egyszerű, és természetes lenne.

     Én egyszer már keresztülmentem rajta. Nem csinálnám újra, és nem kívánom senkinek.

     És amikor azt mondja, hogy a férfinak nincs választási lehetősége, a választás a nőé, az megint csak a felelősség hárítása. Mindegy. Becsülöm azért, hogy meglépte ezt a lépést, ez egészen más helyzetet teremt, és tényleg a megelőzés átvállalása. Én azért nem teregettem volna ki ennyire egy ilyen intim dolgot, mint ez a műtét, és nem hagytam volna, hogy az egészet kamerák előtt csinálják, aztán mindenki engem bámuljon a tévében. Kicsit gáz a barátnőim előtt is a pasim coming outja. Persze Alex mindig is szerette, ha ráirányul a figyelem, társaságban is mindig ő akar a középpontban lenni.

                                             x

Kicsit aggasztott, hogy Alex a műtétje óta valahogy nem olyan az ágyban mint azelőtt. Nincs meg benne a régi erotika. Lehet persze, hogy ez csak addig van, míg teljesen kiheveri a műtétet, hiszen én sem vagyok még toppformában, pedig nekem csak az orromat operálták meg.

                                               x

Egyik este pedig bekövetkezett az, amitől Alex a vazektómia előtt mindig a legjobban rettegett; elszakadt a gumi. Azt hittem, kitör a pánik, de Alex megőrizte a nyugalmát. Nincs mitől tartani, mondta, az első spermavizsgálat eredménye negatív volt. Igaz, tette hozzá, még két vizsgálat hátravan, de én már nyugodt vagyok.

     Én azonban egyre kevésbé voltam az. Elmaradt a havi- vérzésem, és ahogy teltek a napok, ott motoszkált bennem, mi van ha mégis… Alexnek nem szóltam. Biztos voltam benne, hogy terhes vagyok. Vettem egy tesztet, és naná, hogy pozitív lett. Ledöbbentett, hogy mikor közöltem a hírt Alexszel, ő sem omlott össze. Ez nem semmi, mondta, aztán hallgatásba burkolózott. Kiment a szobából. Kattant a zár, amint behúzta maga után az előszobaajtót. Gondoltam, sose jön vissza. De visszajött. Megtartjuk, jó? – kérdezte, és megfogta a kezem. Lefagytam. Örültem is, meg nem is. Az egész kurvára valószínűtlen volt. Mintha nem is velünk történne.

     A nőgyógyász is megállapította a terhességet, és gratulált. Teltek a hetek. A hírt mégis mindketten titokban tartottuk, valahogy jó érzés volt. Csak a miénk ő, senki másé.

     Egy reggel arra ébredtem, hogy görcsöl a hasam, és elönt a vér. Dőlt belőlem, a tampon és a betét is perceken belül átázott. A nőgyógyászom sajnálattal közölte, hogy elment a baba. Nem sírtam, de hirtelen nagyon üresnek éreztem magam.

     Mikor kijöttem a rendelőből, Alex megfogta a kezem. Szerencse, hogy a vazektómia előtt lefagyaszttattam a spermáimból, mondta. És bíztatóan hozzátette még: az új orrod viszont tökjó lett!