Macsók állnak szemben macsókkal. Bikák a kakasokkal. Koromfekete bikák lángolóan vörös tarajú kakasokkal. Törpe kakas egy sem akad közöttük. Tollaikat felborzolják, nyakukat kidagasztják, hogy hatalmasabbnak lássák őket. Kakastökük óriás heréi sarkantyús lábaik előtt feszülnek. A gigantikus, koromsötét patások szőre szurokként csillog, amikor a délutáni nap megcsillan frissen csutakolt bőrükön. Tenyészbikák, a legjobb génekkel. Átörökítésre kész, fajtaspecifikus állományuk évszázadokra visszamenőleg igazolja magasabbrendűségüket. A bikaherék sem maradnak el a kakas töke mellett. Minden elcsendesedik, ahogyan az ovális küzdőtér játékos kijárójában feltűnnek egymás mellett, sorokban haladva, a válogatott testű, gyönyörű állatok.
A közönség felállva tapsol a bevonuló harcosoknak. Adrenalinszintjük megemelkedett. Már szinte kórosan, olyan heves reakciókat vált ki bennük mások legapróbb mozdulata is. Amit csak tesztoszteron-túltermelés válthat ki nőstényekben.
A levegőben érezni a fokozott női ösztrogéntermelést, és a feromon széthordja a küzdőtéren és a lelátókon mindenfelé mindenféle korú nőstényét. Nem képesek magukban tartani, a test fokozottan bocsátja ki magából. Újabb és újabb hullámokban lövelli ki, nem lehet elzárni. Még az esti szürkületet megelőző délutánban a kis- és nagy ajkakon, végül a szeméremdombon át is utat tör magának. Beleszagolsz a levegőbe, megcsapja az orrodat, és már nem vagy a magad ura. Mindenen átüt valami különös illat. Ha kinyitod a szádat, a nyelveden kicsapódik egy íz. Forgatod, a szájpadlásodhoz szorítod, megül a nyelveden és vágyat érzel, hogy nedve rátelepedjen a szájüreged minden pontjára. Bizonyára a küzdőtér látványa fokozza a termelését, mert a forró nyári napokon még azok is megérzik, akik egyébként ellenállók mindenféle illatorgiákkal szemben. Nedvedző és száradó vaginákat terítenek ki az aréna teraszára, mint mediterrán vidéken a mosott fehér ruhát, a házak közötti szárítókötélre. A feltámadó szél időnként beléjük kap, és felettük megül az elnehezedő pára. Mire a napkorong lassan leereszkedne, az aréna nap szívta vaginák tere.
Üss vagy fuss, ordítja mindenki vére. Az idősödő kakasok, akik már sarkantyúkat növesztettek maguknak, bár alig tudják emelni, belevágják harci eszközüket a bikák csüdjébe. Vér serken ki a nyomában, de az óriások állják a rohamokat. A kisebb testű szárnyasok felreppennek a szarvak közé, és torkuk szakadtából üvöltik el győzelmi éneküket.
Kukurikú. Az egész küzdőtér egyetlen diadalüvöltés. Bikák és kakasok együtt. Mind a maga győzelmét ünnepli. Patásvér, és madártoll borít minden talpalatnyi földet. Aztán homokkal szórják le. A győztesek reménytelin nyalogatják sebeiket. A közönségre sandítanak.
(Illusztráció: A cock – Vladimir Yakubovsky)