szellem
megkértem a kezét
egy hegedűvel aztán a kulccsal
próbáltam kinyitni háta ajtaját
görbített fésűvel fésülni haját
becsukta magát
de aztán meggondolta
kinyitotta három és négy között
jobb vállamba jön lakni
Fogyó kamra
mind fogyóban a szerelem mint kamrában a lekvár
s a zöldeket ritkán látogatom
habár bennem szüntelen kiönt folyója
s már nadrágban járok mindig hogy kimutatni ne merjem
szép szemekkel fürtökkel izmokkal görög vetésű fiúkkal
telve a város
de kedvesen szólni alig tudnak
igaz nem merek én se
és talán ők is ezért
egy barátságom úgy szakadt el mint szárítókötél ruhák alatt
sose lenne bronzbőr rigó dió méz alma
meséskönyv-játék szólni se merne
vajon volt?
itt találkozunk
kezemet nyújtom a bemutatkozáshoz
elcsavarogni távoli tájra
ne látni őket hogy van de mégsincs
ne háborgasson láng birodalma
ne tudni ne nézni
tükörben ne lenni
ne kössem őket s ne kössön engem
szemük hatalma
✨
hecserlibogyó
az ág hegyén őszbe néz
tőle elpirul
✨
újra látlak
elképzeltem hogyan ölellek meg rég nem látott barátom
kinyitottad az ajtót a huzat kivitte az összes ölelést
összefonódtunk azon csodálkoztam
milyen erőtlenek kezeim
✨
van pénzem, mit csináljak vele?
veszek egy tollat és egy kabátot
másodikkal ölelem szeretőmet
elsővel képzelem hogy az egész világot
✨
intermezzo: újévi regös (exportmunkások)
nyulak rókák játszadoznak, dehó reme róma*
fent a holdnak két szarva nőtt
nyissátok ki a konzervet
megeheti minden gyermek
ha már elszakadt a paplan
táncoltatok lemaradtam
úgy fekszünk az ágyunk alatt
mint tó fenekén a halak
potyogjanak a verebek
új év hozzon új cserepet
úgysem tudjuk mi újság van
szomszédaink udvarában
menj üzletbe vegyél papírt
pirosra süljön a fasírt
három hétre csomagoljuk
külföldön dolgozunk megint
mi is odamegyünk lakni
ahol több pénzt fogunk kapni
szép az ingem szép az állam
ahol olcsóbb lesz az áram
*ezt ismételni minden sor végén.
költözködős nomád vers nyílt úticéllal.
a 108 milliomodik ismétlés után következik róma.
a többi 108 millió – 20 sort és hozzá a lépést
ki lehet találni.
✨
két fiú
egyik délen az alföldön megy a csillagos éghez
kérdi mikor jöhet el sötétjét szelíden
másik a fenyvest járja az északi részen a járgány
bármily vad helyeken megy, házába viszi
✨
Alattam völgy, ropogva járok, a hó
Visz erdőn át s a rét felett hol az ág
rakva csipkebogyókkal édes eret nyújt,
repülve lengek.
Tapos mély nyomba lábam, ám fejemet
hideg szél húzza felfelé egekig.
Nyújtanak hegyek a táguló
patakokkal vizek borával.
Kezemben rőt szemek, a szám tele már, elérem
házad, azt, amelyben a fény hátadon
szekereket, gerinccsigolyádon
aranyfüvet visz.
Gömbölyű macska lesz belőlem, elég
ha szekrényed nyitod, le nézz: a sötét
összegöngyölödött ruhái közt lelsz,
csak óvatos légy.
✨
éjfélkor délben
mászunk a fenyőkhöz
akarod? Akarom
szedünk rókagombát
akarod? Akarom
hideg a hajnal nedves
messze vezet az ösvény
akarod? Akarom
✨
benépesült kerítés
tegnap ketten ültek rajta
ma egyedül érzi magát
✨
ülünk egymás hátában
mondok egy mesét
ami kezemnek a hátadról eszébe jutott története
Almach az Andromeda csillaga, a királylány bal lába. Kezdjük bal lábbal az Új Évet – hogy szerencsés legyen!
(Címfotó: Hópárducos hegyek, tévé snapshot. Illusztrációk: Padlizsán és körte, akvarell; Őszi csipkebogyó; Puhán tartó, tinta; Havas galagonyaág; Kesztyűk ülnek; Kő, 2019 január.)
