Címke: vers

Tinilány, télen: őzike

Mintha lövés érte volna, pedig csak csípőficama van és néha utálja magát, mert a fiúk észre sem veszik, hogy mégis kontyba tűzve viseli a haját. Párás buszablak mögül figyelem, milyen elszántan biceg a gyémántfoltosra taposott ösvényen, löki lassan előre magát a buszról lezúduló kamaszok között, meglökik

megtorpan

felhőszürke kabátot feszít a viharos erejű szélnek, halad, dobog tovább, felszegett fejjel az elcsendesedő, szikrázó, havas úton és őzike

szeme — rebbenő / láng — szaggatott vonal a / térben — sebzett hang

(Illusztráció: Xingye Jin: Protecting)

 

Nemlevelező lap

Mégis az a legrosszabb,
Hogy nem tudok írni Neked.
Nincs mit.  (Köszönöm?)
Békatalpon ugrál az idő,
Csak föl, csak le.
Befőttesüvegben nyarak.
Még 10 kilóval kevesebb,
Hosszú lábú lánygyerek.
Te ezt nem ismered már.
Még. Ez nem levél.
Széljegyzet búzakalász fölött.
Rókavörös vágyódás vagyok.
Nem ismerlek, megszelídítettél.
Széles csípőm, vastag combom,
Kerek karom csak elhordoz,
Nincs semmi levélnehezék.
Füst vagy. Hol vagy?
Inkább visszaszaladok még
A gyerekkorba, játékból színes
Postabélyegre gyűjteni.

(Illusztráció: Elizabeth Busey: Yielding Gracefully)

(házi szonett)

lakrészünket béreljük és lakásnak
hívjuk ablakai vannak az egyikhez
verebek járnak akik ugye nem vetnek
galambokat szeretnénk
etetni a konyhai morzsából
az ágakat nézegetjük
és a függönyök meglebbennek
szeretjük ha bejön kintről
a szell-
ő vagy legyen az vihar és hallgatjuk sokáig a csendet
a lombok és a csillagpor hullámzását
figyeljük meg bár messze a tenger
idehallatszik a zene
mint csigaház spiráljának egyik végéből a másikig

(Illusztráció: Dima Filatov: An Altar of Birds. The Sparrow is static)

Égi lég

kerekre nyílt égi légben levelek keringnek
palástomat magam varrom tetemre terítem
a tetem nyúlik érzékel
megragadlak két kézzel

felcsap a csuklya vészre várva a lyukból kinéz
nem feledlek hozzád érek sebed megigéz
véres járat kettőt koppan
rád fátyolozok a porban

csillog a bőr az erek fölött halkan csordogál
két híd között átlátszóan könnyem útja folydogál
mocsaras út szeles verem
tékozló lét saját erem

áthat várat váratsz megint mikor lesz már elég
bírom várom áthatsz váratsz figyelmed az enyém
visszaadom nehezen
pillantásod ellesem

két híd között fennakadva égi jelt keresek
háttal szállok csillagfényben mozdulatlan elesek
üvegszemem mereven néz
arcom mellett idegen kéz

(Illusztráció: Kimberly Conrad)