Amor előszava:
Felkarolom az elesetteket,
és elejtem a félkarúakat.
Az áldozataim közt sok rekedt,
sok másnapos és kiskorú akadt.
Sok ember azt hiszi, megveszteget,
sok épít nekem luxusvárakat,
jó páran bemutatnak: „ezt neked!”,
más vagdos hozzám cifra vádakat.
Én – bár tudom, beszélhetek a falnak –
azért ezen a fórumon leírom,
a céljuk egy, mit úgysem érnek el:
a befolyásolásom. Szent Vakablak!
Higgyétek el, hogy nekem semmi célom,
engem az egész ügy nem érdekel!
Andrea:
Engem az egész ügy nem érdekel,
szerelmes nem voltam, nem is leszek,
öleljen az, aki megérdemel,
a szerelemre magasról teszek.
A mellkasomon csordanép legel,
halvány fogalmam sincs, hogy kik ezek,
de legeljék csak le, amit le kell,
majd mindnek szép ajándékot veszek.
Nem mondom, volt, aki belém esett,
de úgy otthagytam, hogy csak úgy lesett.
Nekem ne írjon senki verseket.
A szerelemnek hívott baleset
nem létezik, bár elég keresett.
Csak számolom a megvezetteket.
Silvano:
Csak számolom a megvezetteket,
ki hányszor, hol, mikor, kivel, miért…
Én gyűjtöm, akiket a rettegett
Sz-betűs orgyilkos keze elért.
Reszkessen, aki tilalmat szegett,
a gyertyafényes útról ha letért,
a gyilkos gyorsabb, mint a képzelet,
egy perc alatt ledöf minden ledért.
Ki lángot szít, szerelem által vész el,
az orrodat kövesd, ne a szived,
az nyerhet itt csak, aki mérlegel.
Legjobb, ha okos lányok után nézel,
dönts jól, és győzz! Én is nyerek veled:
a gyűjteménybe minden élve kell
Giacomo:
A gyűjteménybe! Minden élve kell!
A szaga kell és kell a zamata!
A ringása, és minden, amit a
nő tud, legjobb, ha közben énekel.
Érzelmek bennem akkor férnek el,
ha megtaláltam utam amoda,
a szenvedély a gyönyör kamata.
És minden nő előttem térdepel.
Higgyétek el, szerelem létezik:
a férfi kelti fel a nőben; és
táplálja, hogy majd elvegye. Pedig
a férfiszívnek minden nő kevés.
És feltör egyből minden rejtjelet,
a női szív akármit rejteget.
Petra:
A női szív akármit rejteget:
ha fél, örül; ha izgul, mélabús;
fél, ha örül; és ujjong, ha borús…
És ettől minden férfi meggebed.
A titkomat nem mondom el neked,
csak úgy leszel az enyém, dédapus,
úgy kaplak el, kamasz fiúcska, fuss,
amit nem mondok, úgyis megteszed.
Később tudod meg nálam, mi a vágyad,
és azt hiszed, a sors akart magának,
hogy meg van írva: engem élvezel.
Később tudod meg azt is, hogyha bágyad
a szenvedély, és otthagytam az ágyad:
nem ér sokat, ha engem kérdezel.
Sara:
Nem ér sokat, ha engem kérdezel,
én nem tudom, hogy merre micsoda,
hogy hol van a mi, és hogy mér’ csoda.
Csak sejtem, hogy valahol létezel.
Volt udvarlóm, legalább kétezer,
de egyikhez se fordultam soha,
én másnak nem adom magam oda,
csak neked, hogyha majd megérkezel.
Remélem, te is úgy kutatsz utánam,
ahogy én várlak téged, mert lehet,
hogy nem bírom soká már nélküled.
De ha lekésel, amit neked szántam,
nem adnám többé – hátha megreped
a férfiszív! –, ha lenne, sem neked.
Giulietta:
A férfi szív, ha lenne, sem neked
hódolna, ha korábbról ismered.
Mert bennük „első pillantásra” ébred
a szerelem, de ez csak „ál”, ha érted.
Utánad néz, ha szép a feneked,
de az a veszély mégse fenyeget,
hogy árnyékként kövesse minden lépted.
Annyira mégse vesz nőszámba téged.
Az ismerősség mérsékli a vágyat,
nem szólva, hogyha látta már anyádat.
De mondd csak, te nem mondanál nemet
egy férfinak, ha apját ismered,
még akkor is, ha táncra kérne fel?
Nálam soha semmit nem értek el.
Valentino:
Nálam soha semmit nem értek el,
akikbe első percbe’ bele nem
szerettem. Én se náluk, ezt be kell
ismernem, nincs viszonzott szerelem.
De első pillantásnak mi felel
vajon meg? Ezt a titkot keresem.
Jó kérdés – de ha senki nem felel,
tapasztalatból én megfelelem:
A vágyat ismerősség kelti fel.
A fiú, ha egy lányt megálmodik,
korábban látta már, az hótziher,
mert minden első látás második.
Meglátom, és a lelkem felragyog,
hát mondhatjátok rám, hogy vak vagyok.
Concetta:
Hát mondhatjátok rám, hogy vak vagyok,
de akkor is csak őt fogom szeretni,
nem érdekel, ha számotokra senki,
szeretni őt anélkül is van ok.
Olyan ez, mint belépni egy barokk
katedrálisba, ránézésre betli,
de benn háromszor fogsz keresztet vetni,
azt sem tudod, hogy merre hány sarok.
Én nem tudom, hogy mi a jó nekem,
de ő tudja, és azt teszi velem.
Örök boldogság vele minden év.
Olyan számomra, mint egy istenérv.
De hogy elhiggyétek, ez is szerelem,
nekem igazából nem érdekem.
Anna:
Nekem igazából nem érdekem,
hogy így legyen, de mégis állitom.
A szerelem nagy részben érzelem,
az érzelem nagy részben fájdalom.
Hiába mérnénk cinkelt mérlegen
az összes érzést egyik oldalon,
a fájdalom felszökne hirtelen,
és mindet elnyomná a másikon.
A szerelem remél, szán, fél, örül,
egyszerre minden érzés metszete,
a fájdalom ki ebből nem kerül.
Szeretni csak fájdalmasan lehet,
annak is, aki boldog lesz vele.
Magára vessen az, aki szeret!
Bella:
Magára vessen az, aki szeret
szenvedni, és a boldogságra tettem,
és vele élek már a nyűg helyett,
a legboldogabb pár vagyunk mi ketten.
Mondhatjuk azt is, hogy mondjuk veled,
de ettől ne érezd magad nyeregben,
ha másért vesztenéd el a fejed,
nem búcsúztatna nálam senki szebben.
Az egy dolog, hogy te vagy épp a párom,
de ezt a viszonyt rögtön elkapálom,
ha fintorogsz, vagy épp másnak teszed…
Nem egy szem férfitől leszek ma boldog,
én mindig az vagyok. Az a te dolgod,
hogy boldog légy. Küzdesz-e eleget?
Agostino:
Hogy boldog légy, küzdesz-e eleget?
Van, aki néha hátba vereget?
Van váll, amin kisírd a bánatod?
Van, akivel a szádat járatod?
Van kérdésedre mindig felelet?
Találod bárhol is a helyedet?
Azonnal írj, nem kell, csak pár adat,
és mi kiszállítjuk a párodat!
A szerelem hatalmas entitás,
és megtalálhatod akárkiben.
De hogyha kell egy biztos lelki társ,
hagynod kell, hogy belőled átvegyen.
A modell csakis akkor lesz hibás,
ha első mozgatód az érzelem.
Piero:
Ha első, mozgatód az érzelem.
Ha sokadik, már lehet a tudat,
de így is ugyanaz a két elem
vág benned a szerelemhez utat:
a szem indítja be első helyen,
kiváltja, aztán fúr hozzá kutat
a szívbe, hogy ellátása legyen.
Szem és szív a karbantartó csapat.
Irányítójuk lehet a tudat,
vagy érzések. Válaszd a biztosat!
Csak ennyi információt hagyok:
a tudatos szerelmek boldogak,
az érzés nem kelt egyből másikat;
csak magadat okold, bárhogy sajog.
Benedetto:
Csak magadat okold, bárhogy sajog,
mert rossz az alap-kérdésfeltevés:
„a szerelem mibenléte” kevés,
mert nem a „mi?”-vel vannak a bajok.
Hogy mi a szerelem, az egy dolog,
de érdekesebb a „kiben levés”:
kiben keletkezik vajon seb, és
a gazdájával együtt hogy mozog?
A szerelem benned van egyedül,
független tőle a szerelmed tárgya,
akár imádod, akár retteged.
Önzés nélkül a szerelem kihűl.
Én segítek, hogy rá ne szokj a vágyra,
felkarolom az elesetteket.
Amor végszava:
Felkarolom az elesetteket?
Engem az egész ügy nem érdekel,
csak számolom a megvezetteket.
A gyűjteménybe minden élve kell.
A női szív, akármit rejteget,
nem ér sokat, ha engem kérdezel.
A férfiszív, ha lenne, sem neked.
Nálam soha semmit nem értek el.
Hát mondhatjátok rám, hogy vak vagyok,
nekem igazából nem érdekem,
magára vessen az, aki szeret.
Hogy boldog légy, küzdesz-e eleget?
Ha első mozgatód az érzelem,
csak magadat okold, bárhogy sajog.
(Illusztráció: Michael Sole: Gold Rocks No. 1)
