Messze setétedik a Guiness ereje,
Elrejti előlem busa tehén teje,
     Éltető szesz, nedvedet:
Most józan mámorban reád visszanézek.
Ó, elhagyott eszek, ó, én száraz részeg!
     Lélekben vedelgetek.

Ti láttátok az én elmémnek rengését,
Lábam botladását, ajkam nyálas rését:
     Pampogtam zöldségeket.
Ti láttátok képek dúlt kavargásait,
Tevefejű cápát, mely az égen hasít,
     Agy-dinnyét, mely szétrepedt.…

A traktorok a két szomszédos telken
a miénkkel párhuzamosan
fel-alá irtják a konkolyt.
Minden hossz után egy hozzánk
még közelebb eső területet fognak be,
elvágva utunkat a költözés utolsó lehetősége elől.
A tartályaikból szabadon szálló vegyszer íze
köhögőrohamnyi helyet kapar magának torkunkon.…

A belső forradalom
rövidzárlat miatt elmarad ma is.
Uram, nem emberi mulasztás volt,
maguktól robbantak a tartópillérek,
de hiába mentegetőzöm,
mert te látod, vagyis ön látja,
azt se merem tegezni,
amiben nem hiszek.

(képek: Anna Álvarez-Errecalde)

 …

Végül bővebben… →

Kivet magából a szoba áporodott magánya
Rigó terpeszt a háztetőn
el akar szállni, nem hagyom
nem énekel, megölöm
Fogam alatt ropognak csontjai
Kérődzik a halál
Felhányja mocskát
Felmosom vele a konyhát

Ráült a szívemre csended hozadéka
Szuszog az ereszen a csalogány
el akar szállni, nem hagyom
be akar jönni, megölöm
Száját tátva nyeli vérét
Megrothad egy perc alatt
A penészes fal nem csalogat
Napsugarakat

Kivésett lelkem bekereteztetem a falra
Léket ver rajta a szarka
el akar szállni, nem hagyom
be akar jönni, talán hagyom
Hattyúdalom énekelve repül körbe a szobában
Gerincemen búgva rak fészket
Tojásait az agyamba ülteti
Amit a limbikus rendszerem kelt ki

Rigó terpeszt a háztetőn
el akar szállni, nem hagyom
nem énekel, befogadom

(képek: Mizenscen)…

Az imitátort saját kudarca
nem rendíti meg soha, sikerélménye
a káröröm, ezért fittyed le kétoldalt
az imitátor arca.

Vastagnyakúak mind az imitátorok,
ezért tud egyesektől sokat nyelni,
majd másokra egyszerre visszaköpni
az imitátor-torok.

Noha kicsit sem ártalmatlanok,
az imitátorok nem tudják, mi a rossz, mi a jó,
tehát ártatlanok, akár a tegnapelőtt esett hó,
vagy a szurok.…