NYÍRFA
Luca-éjjel, Szent György-éjjel
boszorka száll seprűjével.
Öcsém kérdi: Mit akar itt?
Félti, óvja játékait.
Megrontja a kecskét, bárányt,
hinni benne merő ábránd,
sántít a ló, megáll, eldől,
Szöncön ráncos bőre sem köll.
Közel az utolsó óra,
tégy nyírfát az istállóba,
kémény köré, eperfákra,
a szántóföld négy sarkába.
Szülőágyba, kisbölcsőbe
hozza főnixmadár csőre.
Nyírfaággal hajtsd a ménest,
nem lesz híján eleségnek.
Mégis van egy nagy bökkenő,
nyírfából van az a seprő,
amivel a boszorkányok
megkerülik a világot.
KARÁCSONYI ASZTAL
Közeledik a szenteste,
a várakozás nagy napja,
be a házba, a konyhába
szalmát, szénát hoz a gazda.
Asztal alá rakja csöndben,
a vödörben búza, árpa,
ekevas, járom, kaszakő,
mind-mind a születést várja.
Az asztalon ácsszerszámok,
méz, só, bors, fokhagyma, kenyér,
főtt tojásból kerek negyven,
mindegyikük friss, hófehér.
Akad bab, hal, alma, dió,
tele van a szív malaszttal,
Aprószentekig mindenképp
terítve marad az asztal.
Hátha a holtak betérnek,
a kis Jézus meg az angyal,
menjenek majd jó hírével,
jóllakottan, teli hassal.
Aprószentek után, ami
asztalon volt, vagy alatta,
varázserővel bír, hittel,
úgy a magvak, mint a szalma.
Tyúk fészkébe, ha egy kevés
karácsonyi szalma kerül,
nyugodt lesz a kotló attól,
tavasz elején már megül.
Ha karácsonyi búzát rak
a gazda az etetőbe,
annyi tojás lesz az évben,
vehet tehénkét belőle.
Karácsonyi morzsa segít,
ha megbetegszik az állat,
kertbe szórva jól termővé
teszi mind a gyümölcsfákat.
MACSKÁS
A Kis-Duna szigetére
a vasorrú, göthös bába
átevickélt egy ladikon,
dünnyögött, morgott magába.
……..A tündérek, szól a fáma,
……..elmentek a batyusbálba,
…………Őraljapusztára.
A boszorka ámult-bámult,
égig érő fára nézett,
levél helyett az ágakon
macska nyávogott, tömérdek,
……..kút volt a fa alatt, oly mély,
……..nem látta magát a holdfény.
…………Oda a reménynek.
Ám a cicák között, ejnye,
nem akadt fekete egy se,
megrázta a fát a banya,
kútba hullt a macskák java,
……..szürke, fehér, tarkabarka,
……..megfulladtak mind egy szuszra.
…………Mondom, becsszavamra.
Gyászolt a fa, a Kis-Duna,
de utána, ámuljatok,
macska ugrott ki a kútból,
mind feléledt, lábra kapott,
……..élet vize volt a kútban,
……..higgyétek el, bizony úgy van.
…………Emeljél kalapot!
Azóta e szigetecskét,
bár elhagyták a tündérek,
Macskásnak hívja a jónép,
ide ördög sose téved.
……..A boszorka félős, hörög,
……..dióhéjban macska zörög.
…………Nem múlnak az évek.
(Illusztráció: Leon Devenice: Colorful Birch Trees)
