Címke: vers

Bakó Judit: Versek kívül és belül

 

Bakó Judit 1993-ban született Budapesten, Pest megyében nőtt fel. Gyerekkora óta ír, eleinte regényekkel kezdett, majd sorban csatlakozott ehhez a többi műfaj: (felnőtteknek és gyerekeknek szóló) versek, novellák, mesék. Irodalmi folyóiratokban publikálni egyetemista korában, a 2010-es években kezdett. A magyar nyelvvel való foglalkozás nem csak a szépirodalomban jelenik meg nála, munkája során is ezzel foglalkozik. Végzettsége szerint nyelvész, a Nyelvtudományi Kutatóközpont munkatársa, A magyar nyelv nagyszótárának szócikk-írója. Egyetemista éveiben a Félonline.hu irodalmi folyóirat korrektoraként tevékenykedett, azóta tudományos és ismeretterjesztő könyvek szövegét, helyesírását javítja. A Versek kívül és belül az első önálló kötete.

Bakó Judit korrektorként rengeteg írásművet segített már világra, de ez az első könyv, melyben a szövegalkotás egy egészen másik aspektusából mutatkozik be: nem is akármilyen szerzőként, versek alkotójaként, költőként. Versei a hétköznapokból táplálkoznak, kívül is, belül is. Apró részletek mögött nagy gondolatok bújnak, érzelmek akár egy ragban, és az egészen felfoghatatlan tér-idő-metafizikai viszonyokat is egyszerűnek, könnyűnek, játékosnak éreztetik a versek. A kedves rímes sorok, a változatos témák, képek, érzetek olyanná rendezik a kötetet verseit, mintha színes, mintás csempék volnának egy mediterrán ház falán.

Braun Barna,
a Félonline.hu alapító főszerkesztője

 

Forgolódik az életben, jár-kel a világban,
hordozza magában a tompa révületet
és a jókedélyű emberkülsőben sokáig
elálló, összekevert humort és rémületet.
És aztán este, jó ismerősként egy másik
benyomás is letelepszik hátul a kanapéra:
hogy akkor mindenki más is így érez.
Itt mindenki egy-egy ötlet maradéka.

 

Szorongás

Ha nincs is veled odabenn,
a tompa hangú, szürke alak
ablakodba támaszkodik,
behajol a szobába,
dohányzik, és a kezéről
lakásodba hullik a szenny.
Megszólít, mint a kaján bácsik,
na, cica, mit csinálsz odabenn?
Csak támaszkodik, akkor is,
ha bent zajlik az ünnep.
Nem csukja be az ablakot,
amikor kint az árnyak nőnek.
Örökké csak támaszkodik.
Egyre piszkosabb a szőnyeg.

 

Miért nem vagy a verseimben?

Miért nem vagy a verseimben?
Minden sor a nevedért kiált.
Elég különös elnézve innen,
amennyi belőlem rólad kivált.
Egyszer írtam valamit rólad is.
Minden ötlet egy irányba haladt.
De recsegtek a rímek a klisék között.
Szétestek a sorok a neved alatt.
Azt sem tudom, hol voltam akkor.
Ívekben telnek a kötetek, lassan.
Miért nem írtam rólad alkalmakkor,
hogy aztán majd elolvashassam?

 

A diplomázó költő beszéde

Hát, most mi is itt vagyunk.
Korok porában taposunk.
Porosak a könyvtári lapok,
port látnak a folyosóablakok.
Itt olvastuk a verseket,
amikben egykor élénk terveket
néhány költő elhagyott.
Ma már mind halott.
Az elmúlt jelenek félelme zavar.
Ahogy meghalni egyik se akar.
Utólag ezek groteszkül kellemetlenek:
a haláltól ódzkodó strófa-szellemek.
Találnom kéne mondanivalót a maiban.
Kezdeni kell valamit azzal, ami van.
Archaikus szavakban frissültre mosdani,
nyolcszáz éves bánatnál újabbat mondani.

 

Bakó Judit Versek kívül és belül című verseskötete 2024. második felében jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában.

Elég egy…; Habajka termosz aljába…

 

Elég egy…

Elég egy kanál tejföl
és lelombozzák az ultrahangot,
a tujasor nem áll meg a saját lábán, s mi drasztikus:
csupán csak pépes ellenőrzés, a hálókocsik megszüntetése kulturális ünnep,
s szálkákat lélegzünk be már évezredek óta.
Mikor is kezdődtek a könyöklések?
Amikor a rózsatő hangyabolyba dermedt.
Ez abszurd.
Ez követhetetlen.
Egy biztos, a vád imád fickándozni, s csínján kell bánni a helyszínekkel, mert harmatos, zamatos,
harmatos, zamatos: a mozaikkép. Ki pumpálta fel akkorára, mint egy dinoszaurusz?
Pártütései oly vonalon mozogtak, hogy felsértették a bökkenőket.
Kellett neki megszervezni az armatúrák kirándulási útvonalát!
Egy léhűtő lakat kidűlt, bizonyára a magház volt az oka.
Kardja hegyén most hasznos tanácsokat pörget. –
Az indikátor kánkánja: felderítés közben higanyt locsolt a nemtörődömségre, s így teljes
lett a kaptárfogat csődje.
Az aljzatokon kifogni körkapcsolást jelent.
Pác szervírozza fel szerkezeti korrupcióit a boának.
Lendületet véve ragadni fogtok a protonoktól, mert nem fokoztátok
tovább a szociofóbiát! Megvannak a bővítési terveitek is;
eszerint a „rettegő futkosó” inváziót idéz majd elő a Földünkön…
Csoportos bemetszés?
Aligha.
Mert a töltőállomás felmondta a szolgálatot, még nem kell a tipliket meggyalázni!
Tömb;
leiskoláztak.
Mondd, mit teszel annak érdekében, ha dió koppan az azonosító
kódodon?
Úgy, szóval semmit…
Eltüntetni a spórákat, gnómot álcázni egybeforrt söröskupakokkal,
mindezt azért, mert a vártnál kombináltabb a záptojások kirakós játéka.
Felbolydult lélekkel ki csalja meg az ágymelegítőjét?
A könnyek peregnek, peregnek, s a montázságyú csöve figyelmeztet:
teregessük ki vásznainkat.
Ti oktalanul készült térképek, ragyogjatok, mert az üzekedő villamosok jegyellenőre jött el
tihozzátok, a kiürített peront a hátára venni! –

Kakasos fejdísz, pénzfeldobással.
Hogy, hogy nem, tevehajcsár a közelben.
Bűnös jelek, viszontagság: epehólyagból kiömlő váladék a megszédült szigony.
Jó lenne leforrázni valakit;
hisz a gorombaságért megdolgoztunk.
És jő a procedúra, vajmécses, vajmécses, elharapóznak lángjaid…

 

Habajka termosz aljába…

mangó
pántok pántja
mitől vagy olyan kócos
végy leckét a tűzfalra köpült kéménynyílástól
ha sokkoló hatást szeretnél elérni lepd meg egy szakadozott válltömésű
mikrofonnal a hőmérőt
kócos kócos a piszkozat közlekedni nem érdemes
ráját zaklatni se
most a fémpálca az ügyeletes s kulcscsontfiliszter hímez-hámoz fűzfapoétát
vibrátor show után bukták háborúja és kurátor
ne rohanj neki a keresztnek légy te a szélárnyék mi szökött kísérleti patkányok után nyomoz
beretvák éle
a hunyó a lopó
miközben akadályversenyen a reduktorhoz
erősített zár tisztítókúrát végez
meglepetést színlelni
nyomni nyomozni nyomni nyomozni
nincs torlódás csak az erőforrások kíváncsiak az operatív szórófejek vérmérsékletére
tanítsatok meg pelyhet cibálni s kihúzni a zsinórt a vakondtúrásból
egy idióta át akarta szelni a tágas űrt és levált a potroha
támogatott bajuszkák elült tajtékja miazmákkal fetreng
a csillagot mi egyszer feljön ne tuszkoljuk vissza
a matrac oly mamlasz fedezi a kivonulást az öntömjénező fejleményekhez
mi zabos
azt hozd mozgásba
lábunk közül elfolyik a hamu
s a kulcscsontfiliszter a vattacukor féllábú öregjeinek a bibircsókjain vágtázik
feltört sarkú spirál
menyét ami füllenteni szeretne
talán nem is sejtitek a feltört aszfalt egyidős a klánnal
mi polcokat nemesít
mennyiféle féreg fél
a cukorsüveg tiszteletére spárga arborétum bigott
a kócos elkeseredetten toppant hát miért hogy a halál itt kis értelmetlenségek formájában
fújdogál
maratoni szivarod minden széljárta sikátorba benéz
úgy hogy közben karaktert idéz
habajka termosz aljába kéne tojni a tojásokat
aszálytrezor dirigálja a henger múmiáit s a víztározó avatatlan de a rum a rum behatol a tolmács nyelvgyökébe
hogy szaporodni
kezdenek tőle a kísértetkastélyok.

 

(Illusztráció: Darko Topalski: Walnuts)

Útkereső; Once upon a time…; ÉLETFESTÉS

 

Útkereső

túlszíneztem
káprázatát

hiába bánnám
ha téves arányokkal
küzdök az időszálán

halványan világító lámpám alatt
egy pergamenlap ottmaradt
néma jelként

zokszó nélküli karmokkal
megágyaztam az életnek…

 

Once upon a time…

rég történt
ne kérdezd
hol
mikor
kezdet s a vég
–volt valahol–
az álmok jelene
kétértelmű
ezért álomszerű
az emlékezés hangja
kölcsön vett énünk
új dallama
(fiktív)
mint minden
mi alap nélküli
így megbillen
rövid itt létünk útja
ha hosszúnak tűnik
köröttünk gyűrűzik

kiüresedett lelkek
civil angyala
ki/képzett őr-dög

(csak) ennyit adott a mindenható
s a mindenre ható?

 

jellemző részletek
elbújtak láthatatlan
részecskék mögé

laza ecsetvonással
történt
egy képtelen

ÉLETFESTÉS

 

(Illusztráció: Samuel Earp)

Erdők Könyve – Mirzam*

 


morze

beszélsz egy nyelven amit nem tudok
legfeljebb hangokat sejtek belőle
ezért most szavakat képzelek
hátha eltalálom

végigtapogatlak morze jeleimmel
frekvenciákat küldök előre
hátha valamelyik bőrödig ér

az ízek mind mellélőtt nyilak
cselekvés helyett tévvágányon kerestek valamit

miről írhatni ha egész nap ülsz
és csak ültetnek minden állatot?
ha lehetne leültetnék
……………………………..a madarat is

 


Soul factory – Elméletgyárosok

besétáltam egy üzletbe és a
számtalan polcról találomra
kinyitottam egy könyvet benne
írva van hogy semmi vész
ha az anyag el is fogyna
a Földön újabb keletkezik
amire szükségünk lenne
pusztán a jóindulat elég –
……ha a kiadójának eszébe
……sem jutott nálam kész a hitel:
ne írjon papírra akkor
nyomtassa ki jóindulatból
s a szerzői díjat is képzelje el.

 

Cévennes esők után, 2016 április

 


Mindig valami elméletbe
tört bele az összes bicska
hogyha ezt meg azt feláldoz-
akkor öt perccel tovább élsz
………..pedig az egyetlen lényeges
………..hogy meghalni tudni kell
s ha ettől nem lenne félelem
akkor nem épülnének gyárak
nem írnák meg az újságokat
mit számítana milyen tégla
milyen tartósra épít házat
és nem lenne több műanyag

 

Fehér nyír, Csíksomlyó 2019

 

* Mirzam: az üzenetet hozó.

(Illusztráció: Varga Borbála: Cévennes esők után, 2016 április; Fehér nyír, Csíksomlyó 2019)

Egy ukrán költő halálára

 

Makszim Krivcov
1990–2024

Mint aki lemerülni készül
a jeges víz alá, nagy levegőt vesz.
Meddig tart és miért nem enged?
A közönyös szürkületben
vérmalom zihál.
Kegyelmek anyja,
engedd,
hogy a tiéd legyek!
Átlyuggatott felhők futnak
és eloldják az agóniát.
Ködös lépekbe foszló
elhagyatásban, ahogy
elfogy a maradék fény is,
megszólítatlanul.
Rivnében a házak
még biztos összeérnek;

átható birsillat
és azok a vadrózsacserjék…!
Talán nem zárul be
minden kiskapu.
Makszim Krivcov,
harminchárom éves költő,
elrejtőzik a versei alatt
és visszabújik a nevébe.

Ukrajnában is tél van.
Fagyos szél csókolja a földet.
A férgek sokat tudnak
a feltámadásról.

2024. január 12-én, öt nappal azután,
hogy a költő elesett az ukrajnai fronton.

 

(Illusztráció: David Hockney: A Bigger Wave, 1989)