Címke: vers

Rügyfakadás; Légszomj; Komfort Kabát

 

Rügyfakadás

Szerintem mind költőkként születtünk.
Más és más műfajban beszélünk;
Míg meg nem találjuk egymást.
Te nekem írsz verset, s én neked;
Így van hát, hogy egymásra lelünk.
Elemzéshez egy kell csak, a lelkünk.

Mint az édes májusban,
Színkavalkád villanásaiban;
Sosem tudjuk kiben hagyunk nyomot.
Röpke éltű méhekként beporozzuk egymást,
Majd megpihenünk egymás kinyílt virágaiban.

Szereteted fullánk helyett,
Rózsa tüskéit fúrta belém, szívembe tekeredett.
Hisz a töviseket metszeni én tudom csak;
Nem lehetsz az olló s a kertész is egyben.
Ejnye szépen megszúrt, egy vércsepp eleredt;
Te levélkezeddel letörölted, megmentve életemet.

 

Légszomj

Undorral megtelt szívem,
Szaporán ver mellkasom alatt.
Szemhéjam lélektükrömre nehezedve.
Száz méregcsepp, orcámon
Versenyezve leszalad.

Ki tette ezt veled? Kérdik.
Mi baja lehet? Tán nem véletlenül,
Csak körülbelül, 7-8 éve szenved.
Volt az már publikus, ma már csak
4 fal őrizte drámai jelenet.

Ismét nagy levegővétel. Kis butus.
Naív még. A tüdő megtelik oxigénnel;
De nem elég a levegő. Hiányérzet.
Légszomj.
Látszik a közelben egy temető.

 

Komfort Kabát

Van úgy hogy szeretem,
Testem, lelkem, szabadjára engedem;
S ami máskor elrontott ecsetvonás,
Most tiszta vászon, befesthetem.

Nyugtalan pszichém bőrketrecbe zárva,
Lehántom két kézzel, s dobom a kamrába.
Csupasz maradványaim eldugom,
A komfort kabátba.

Csont és hús ami vagyok,
Kitöltő elemei sóhajok.
Testképzavar homályosítja szem ablakaim;
Testi kényelmem általában andalog.

Nyugtalan pszichém bőrketrecbe zárva,
Lehántom két kézzel, s dobom a kamrába.
Csupasz maradványaim eldugom,
A komfort kabátba.

Van hogy eltűnnek a felhők.
Szememből hulló zápor ellen ernyők,
Nem kellenek. Most szélcsend van;
S lehet hogy torz tükörképemből, merítek majd erőt.

Nyugtalan pszichém bőrketrecbe zárva,
Lehántom két kézzel, s dobom a kamrába.
Csupasz maradványaim eldugom,
A komfort kabátba.

 

(Illusztráció: Yuliia Moiseieva: Red rose bud)

vacsora; cordon bleu; latte depresso; dubaji csoki; desszert

 

vacsora

könnyekkel főzött húsleves
megtört lélek és burgonya
rántott húsom panírja
megfelelési kényszer
zöldség helyett önvád
a köret gyűrűző
gyomorideggel
kiömlött a kávé
zaccból főtt dühön
estére amúgy se kéne
úgyis elmegy az étvágyam

 

cordon bleu

ha minden egyes mi lett volna ha
gondolatom után csak egyetlen
érmét tettem volna bele a rózsaszín
unikornisos perselyembe,
elmehetnék vacsorázni belőle
egy csicsás étterembe, rendelhetnék
fehér száraz bort és cordon bleut
azzal a furcsa körettel, amit
nem értem, hogy szerethet ennyire,
lehet, jobban meg kellene ismernem,
rájönnék, nem a hússal van a bajom,
meg a sajttal, sokkal inkább azzal,
hogy nem kérdeztem rá őszintén
már a legelején, hogy ízlésesen
panírozva vagy inkább bunda nélkül
tálalva tetszenék-e jobban, hacsak
az ő kifinomult nagyvárosi
ízlésének ez nem túl pikáns

 

latte depresso

sajnos nem hagyja el a testemet
a szomorúság sem az ipari mennyiségű
kávé sem pedig a szedd össze magad
tanácsoktól pedig milyen jó lenne
ha létezne a latte depresso
amiből elég egyet bedobni
hogy eltűnjön a fájdalom
ez lehetne a lélek aszpirinje

 

dubaji csoki

értelmetlen őrületeknek hódolunk
ami néha tömegpszichóhissá válik
ilyen volt a dubaji csoki is

mindeközben nekem végig
maradt az egyéni addikcióm
sziasztok a vízkék szemek függője vagyok
jobban mondva csak egynek

van némi átfedés a dubaji csoki
és a vízkék szemek között
míg az egyiket nem is kívánom
a másik számomra az elérhetetlen luxus

 

desszert

életem első répatortája odaégett
pedig éppenhogy átsült
csúnya bundája alatt ehető
kicsit olyan lett mint én
külsőleg szénné égetve
de belül mostanra pont jó
ki akar hibákkal együtt fogyaszt

lennék desszert egy cukrászdában
ahol kékszemű felszolgálók tálcán
kínálnak mint házi specialitást

 

(Illusztráció: Svetlana Novikova: Coffee Cup Still life)

ÉGISZ

 

Végre véget ér ez a tél is,
sirályok szállnak a piac felé.
Jön a tavasz, a nagy szintézis:
az élet ága megremeg belé.

Jön az új nyár, új lesz az ősz is,
el is felejtjük majd a régit.
Az életünk így kergetőzik,
végre véget ér ez a tél is.

A nagymamám fazékban főzne
kávét, és a zaccot kiöntené,
az ágyásokban gyűlne össze.
Sirályok szállnak a piac felé.

A nagymamám vak tenyere a pajzs
előttem, ami véd, az égisz,
és életvonala rajta a rajz.
Jön a tavasz, a nagy szintézis.

De mi az, amitől megvédene?
A világunkat még megértené?
Bár vak volt, mégis lát most a szeme:
az élet ága megremeg belé.

Az élet ága megremeg belé:
jön a tavasz, a nagy szintézis.
Sirályok szállnak a piac felé,
végre véget ér ez a tél is.

 

(Illusztráció: Richard Robinson: Jonathan Seagull)

irodalmi félreolvasások 74., 75.

 

irodalmi félreolvasások 74.

saját akaratát akár a temetésen is átveri
(teremtésen)
*

a hét szonettje: Linda Evangelista fekete csipkeruhája finoman nőies
(szettje)
*

A végzet uszonya
(asszonya)
*

erős marketingtragédia
(stratégia)
*

Fásító inas
(Ásító)
*

Gogol Play általános szerződési feltételeinek módosítása
(Google)
*

Rómában erekciója lévén a Magyar Intézetben látták vendégül
(protekciója)
*

díjai: Farkasréti temető
*

Gyermeki Művésztelep
(Gyermelyi)
*

Érdemtől keletre
(Édentől)
*

Énemtől keletre
(Édentől)
*

megnyílt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ahol 150 kilós neves magyar és külföldi írók várják a látogatókat
(közel 150 magyar és külföldi író)

 

irodalmi félreolvasások 75.

megnyílt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ahol közel 150 eves magyar és külföldi író várja a látogatókat
(neves)
*

Hurokban született
(Burokban)
*

Könyvvágóhíd
(Köz)
*

Könnyvágóhíd
(Köz)
*

Lassan barátja lettem a közlönynek
(közönynek)
*

korai irónő kapta az irodalmi Nobel-díjat
(koreai)
*

Kegyes felvágott
(Vegyes)
*

Rejtő Jenő: Csongrád
(Csontbrigád)
*

éjszaka és borozgatás a könyvesboltban
(borzongás)
*

pert nyert a Líra: nem kell ötmilliót fizetniük egy leforrázva árusított könyv miatt
(lefóliázva)
*

megtalálták az eddigi legnagyobb rímszámot
(prímszámot)
*

műveltségi teszt: felismeri a magyar verekedő sorokat?
(verskezdő)

 

(Illusztráció: Mattie Blakely: Trinity College Library)

Ahol a kócsag megpihen

 

Virágokat kutatok fel, hogy
vissza gyere hozzám, még
lótuszom és orchideám is
akad az ablakomban. Amíg
vándorolsz, kisebb-nagyobb
halakat eszem a parton, hogy
csontjaikat elsodorja a víz
és mint üzenet megkapjad.
És amikor hófehér szárnyad
a vízbe ér, feléd nyújtom
kezemet. A tenger végtelen
sztélé, felém sodorja hangodat.

 

(Illusztráció: Ohara Koson: Wading Egret with Reeds)