∞ თინა ხიბლაშვილი: დადექ და ქარო მიამბე, ფშავი
Tina Khiblashvili: Dadek da karo miambe, Pshavi

A sünök éjjelente két-négy kilométert gyalogolnak táplálékkeresés közben. A kertünkben?

Seregélyek a gyümölcsös felett. Sok közös van bennünk, szeretjük a gyümölcsöket.

Le kell járnia a négy kilométert, nem állhat meg egy percre sem. Ezt mind éjjel kell járnia? Olyankor egyszerűbb, amikor hosszabb az éjszaka. Amikor rövidebb, sietnie kell.

Sömörös kosbor árnyéka virágzik, tüzesbegyű cinegelégykapó árnyéka iszik vízárnyékot.

A sün a terepasztalon kilométereket jár be.

Benéz az ablakon egy rigófióka, hallom, énekelni tanulnak.

A sün a terepasztalon vasúttal közlekedik. A vonat emeletén utazik, a vonat pincéjében.

Hol kezdődik az ég? Ha köd van, már itt a földön. Minden ég, ami a föld fölött van? A föld alatt is van ég?

A tengeri sün a víz alatt járja a négy kilométert? A víz alatt honnan tudja, nappal vagy éjszaka van?

A víz alatt van ég? Éjszakai vagy nappali ég van alatta?

A sünnek mennyit kell járni a víz alatt, a föld alatt? Mennyit kell járnia a tűz alatt? A tűz alatt nappal vagy éjszaka van? Ha hideg a tűz, éjszaka van.

Nyitott szemmel alszik a nyúl. Lát álmában?

Lenből, pamutból a vászon, dobszerűen kifeszül. A festmény dob?

Mikor fest, a nyúl a lábánál van. Ha a széken ül, a nyúl a szék alá. Ha feláll, a nyúl a székre ül.

A sámánok festenek a dobra.

Fűnyírók hangja, válogatás nélkül szedtük a levelet a nyúlnak, mielőtt ideérnek.

Hatvan liter vizet bocsát ki a levelén a fa, hogy felhőt csináljon. Megszámoltam.

Ha egy szigeten kivágják a fákat?

Ott voltunk a fával, fogtam a kérgét, a levelét, eperfa. Amerre a szél járt, kidőlt fák. Belépett az árnyékába.

A nyírók valamikor a virágágyást is lenyírják.

Világos és keskeny és hosszú az orra. Aztán sötét és kerek, megváltozott? Aztán láttam egyszerre a kettőt, együtt ettek a tálból.

A vízről készült festmények, vagy a nem vízről készültek, de. A víz az nem olyan, mintha egy széket néznénk.

A macska a feldöntött tálból eszik. Most már a sünök döntenek a kertben.

Mindenki elment, amíg öltöztem. Nem búcsúztunk el. Mikor találkozunk, búcsúzni fogunk először?

Egész éjjel mászkálnak a sünök és zörgetik a kertet.

2026. 07. 10. 8:39:33
Orfű

 

1. Elégő szavak fénye
2. A földet nyírják
3. Árnyéka virágzik

Jázminnak

 

Ruzics Csilla: Ősz Krumlowban

 

(Illusztráció: John Moore: Hedgehog; Tüzesbegyű cinegelégykapó (Petroica phoenicea))

 

Alkonytrauma

Megrázkódik a kórházépület,
dőlne a zátonyra futott nap felé,
már csak egy bekötött infúzió
tartja vissza.

 

Finale. Bewegt, doch nicht zu schnell

Nem cselekvés, csak az idézete,
nem idő, csak a másolata.
De valódi távolság,
arra rímelünk.

 

Anyám kifelé tart a világból

Ismered a holdfázisokat?
Most jön az utolsó negyed.
Isten ácsorog a kórház folyosóján.
Talpa alatt reccsen egy papírpohár.

 

Szögáztatta éj

Az idők utánig
nyitva maradt szemek
és a brokátmagányban
fázó kisfiú.

 

(Illusztráció: Claude Mellan: The Moon in its Final Quarter, 1635)

 

A szakadékon át

Velem karcol a szél, akár
a palackos csillagok bútorzata,
úgy hullik az ínyszegett föld
csontjaira a szappanszaladó
mozdulat, akár a csík a dadogó
füveken, úgy korhad a kezembe
a valóság centje, mint
percegő patent a gombok közt,
olyan híg, röstelkedő kín
szólongat, pucér keret,
lökdösött űr, padlástekerő
szeretet húz az éter fölé valahogy,
zuhatagos fojtásban harapva
a fogakat, kátyúba döntött
satírral lökve a testemre
kötött keresztet egyetlen
cseppenő vérrel.

 

A horizonton

Tüzet keres a föld,
bánatos karikák, lencse-
végre kapott, könyörgő
róna, a kék fűbe ejtett tű
gyászolva éled, a szalmaszagú
pitypangon halál bökdösi
színjátszó batyuját, vándorol
a rét tüzes teteme, órát
fogdos azúrszilánkkal, úgy
égeti el a felfalt napot,
hasító csókba rázva a fekete
özvegy melleit széles,
fogatlan kiáltással.

 

Hallod?

Sátrat feszít az ég – rostok keresztje,
vibráló lég, csarnokos könny, tubák
a hidegben, sikkasztó nap, kibogoz-
hatatlan szforcátók, forró héj, csavaros
konty, ziháló ébredés, a szférák zenéje
lángoló kürt, vitathatatlan dárdák,
karcsú szomj – s a hold válik egyedüli
szólammá.

 

(Illusztráció: Granville Redmond: California Poppy Field, circa 1926)

 

Élettérváltozás

fehér lelkedben
már ott a fekete
mint egy gyász
illúzióvá hamvadó
valóság

a test mint forma
a lélek vibrációja

törvényszerű a
színváltás

*

 

Érzéki csalódás

magam előtt álltam az időben
ködbe merült testem-lelkem
mindezt végig néztem
pedig csak képzeltem

*

 

színlelt tagadás

ne kergesd azt aki voltam
hajamon bár megcsillan a fény
álomvilágunk eltűnt valahol
útvesztőnk lett a helyzetfelismerés

*

 

Szétszórt énem fogalmazása

Az elmélyült nyugalom temetője elásva,
felszínén egynyári virágok rövid pompája,
köztük táncot lejt egy könnyed szellő,
a holtfáradt idő, mint Isten szolgája.

 

(Illusztráció: Flower Meadow)

 

Én vétkemről álmodtam

amikor farkas voltam
utamba nem kerültél soha
pedig hány meg hány csapdát értem kivetettek
lánglelkű emberek
hogy sorsunk közös legyen

azonban arra eszméltem
hibáink mindig ugyanazok
kívülállók hitetlen rideg ösztönzések

sok év telt azóta
a fák is tudatosabbak lettek
vétlen gyökereikkel föld alá húzódtak
emlékek elhaló hangján virágok énekeltek
vajon hányan halljuk ugyanezt

egyszer én vétkemről álmodtam
immár ragadozó melegszemű őzike vagyok
megszabadítalak minden rettegések
másodperceitől
mert ha nem szíveddel nézel belém
a keresés helyben járása alatt
ismét a múlt jön értünk kedvesem

hát így hogyan védjelek meg magamtól
mikor se itt se ott

 

Kibeszélhetetlenül

tépjél szét
ragadozóként támadj rám
amikor rám veted magad

ajkunkról kimondhatatlan nyelven
jön s hull alá valami más
sem a föld sem az ég
mintha az eső fény-árnyát kérnénk
nyári nap melegén
borítson be minden izzadságcseppje
kibeszélhetetlenül

hunyt szemünk alatt egyetlen
feszületként vagyunk egymagunk
üvöltve egymásba hallgatunk
foggal körömmel tépjél széjjel
egymásunkban körözzön a lélek
verjen vadul egyetlen hatalmas szív
elcsöndesülő ritmus zenéje

feltámadásban legyél szelíden őrült
ember-angyalok módjára
szakadatlan
miértünk

 

Torkodban

a rossz és rosszabb között
van az amikor odabent valami nagyon fáj

nem látja nem érzi a világ
mikor a bálnaének hangja föld húsába váj

torkodban angyalok kórusa köröz
az ember elfojtott sírása kifele és befele rezonál

 

(Illusztráció: Christian Berends: Roe deer in blue)

irodalmi félreolvasások 106.

Rockból jön a törpe
(Árokból)
*

ne csak korpásainknál akarjunk jobbak lenni
(kortársainknál)
*

tudákos szelence
(tubákos)
*

kórházba menne? ezeket a tél közepi beutalókat ne hagyja ki!
(színházba, bemutatókat)
*

mennyire fogadja fel a mesterséges intelligencia a könyvpiacot?
(forgatja)
*

közkívánatra visszatér egy közönséges film a mozikba
(közönségkedvenc)
*

közkívánatra visszatér egy közönségkredenc film a mozikba
(közönségkedvenc)
*

Benedek virág
(Virág Benedek)
*

coito ergo sum – érted a latin mondásokat?
(cogito)
*

a magyar énekesnő első számú gyanúsított volt lábmosásban – le is csukták volna
(pénzmosásban)
*

Magyarországon az utóbbi évtizedekben kandallós volt polgárnak lenni
(kalandos)
*

az Amadeus sok mindenről mesél többek között a temetés mirákulumáról
(teremtés)

irodalmi félreolvasások 107.

ha a költő életműve nem lenne magától is súlytalan
(kortalan)
*

a költészet: azonnali gyönyörtelen
(könyörtelen)
*

egy szépirodalmi könyv már csupán borozóvá válik
(hordozóvá)
*

egy könyvnek a gyönyörködtetésen túl is igazoltatnia kell magát
(igazolnia)
*

hogy jelen legyenek a digitális plafonokon
(platformokon)
*

pár perces sátánra lévő szabadtéri múzeum
(sétára)
*

Kazinczy délutánja
(dédunokája)
*

ugyanaz a só hiányzik a két versidézetből
(szó)
*

a poszt ami fojtogató
(bostoni)
*

jól van a mama? – kérdi a menyéttől
(menyétől)
*

hogyan lehetséges napjainkban, hogy a művészet beültetendő?
(büntetendő)
*

itt a szemüveg ami képes olvasóból íróvá változtatni egy pillanat alatt
(távollátóvá változni)

(Illusztráció: M Bleichner: Pub Evening with Bar and Fireplace in Lonely Scottish Highlands)