Címke: vers

A vörös sárkány megidézése

 

Azt mondtad, egy vörös sárkányt láttál.
Korábban azt gondoltam volna,
csak kitaláltad, mint én ezeket
a sorokat. Aztán már álmodban is
megjelent. És azt kell, hogy mondjam,
tényleg létezik, nem kell hozzá
japánkertbe menni, leülni egy padra,
nem kell vásznakon keresni
kandzsik és a tus figurák között,
fürdőházban robotolni vagy
folyóba lépni, nem egyszer, sem
kétszer, mert van ezeknél
egyszerűbb hely is. Azt hiszem,
elég sorközt hagytam a szavak
között. Aztán itt van ez a négy pont
ezeken az ö betűkön. Eldobom
őket a fehér lapon, pattognak,
mint a tűzkő vagy kavicsok a víz
felszínén. Szabadjára engedtem,
hogy újra és újra rátalálj.

 

(Illusztráció: Sandra Winchester: Japanese Garden, Calderstones, Liverpool)

irodalmi félreolvasások 68., 69.

 

irodalmi félreolvasások 68.

az allergiás képben kifejti
(allegorikus)
*

írófeleslegekkel tele van a világ
(írófeleségekkel)
*

én írogatok mindenfélét a farkamra az írói létről
(falamra)
*

szívemben mint száz rózsatő virul a sütemény
(halk remény)
*

Horgolatlanul antológia
(Kötetlenül)
*

Andersen nemcsak meséket írt perturbációs naplót is vezetett
(maszturbációs)
*

az állandó versek miatt hagyta el a férjét
(verések)
*

Irodalmi csörgő
(ücsörgő)
*

nagyon magányosak a fiatalok és ezt használják ki a trágyagyártók
(tartalomgyártók)
*

Táncsics Mihály szódaru
(úszódaru)
*

költői bab
(babér)
*

aki költői bab az annyit is ér

 

irodalmi félreolvasások 69.

a magyar vasúti balesetek számának lírai emelkedését mutatják az idei adatok
(drámai)
*

isa por és kamu
(hamu)
*

sokrétű és beteges életmű
(bőséges)
*

Egy omlás ázsiai
(fázisai)
*

A szívben sötétlő katéterek kitárva
(kráterek)
*

Kínai sózsák
(rózsák)
*

Csomagolás a víz alatti városban
(Csatangolás)
*

Rozsda a Holdon
(Rózsa)
*

Fáradt fürdőkádak
(kádenciák)
*

Ír papváros
(Papírváros)
*

Nem mondta Jack Nicholson
(de Mondta)
*

Kölcsönszekér
(Göncöl)

 

(Illusztráció: Lindsay King Smith: Best Wishes)

KI TANÍT MEG….

 

ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra
mit mindig tud tölgyfa, rózsa
arra a teljesség állapotra
hogy ne légy féreg járta gyümölcs
lehulló, töpörödött mása
látni, hallani, szagolni
magadból, világból növekedni
verejtékes, nász szagú testtel
ég alatt kedveshez simulni
írásban, képben, zenében
a mindenségre felmosolyogni
ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra
—–

 

(Illusztráció: John Glover OWS: The Beggar’s Oak)

SZIVÁRVÁNY-FÉNYTÖRÉSBEN; LÁZGÖRBE

 

SZIVÁRVÁNY-FÉNYTÖRÉSBEN

Megrezzen, akár
az óriás léptétől
megrémült Lilliput;
törpenép arcára kiül és világít
sok aprócska, kíváncsi telihold.

Határtalan a fény vonzása,
az érkezőt melege szuggerálja,
otthonosan vackolódik
a veszélyes közbe
itt kitapintható még
a hőssé avanzsált
Prométheusz lelke.

Lilliputban káosz a színpadon,
arcokról leváló szájakon
morzejelek sora;
az utolsó előadást
konferálja éppen valaki,
meg kéne futamodni
el kéne futni az óriásokhoz,
el a bejárhatatlan óriásföldre,
Isten kezében bízva
nem félni a talpaktól,
többé nem menekülni el,
harmatcsepp esőben sétálni
fányi fűszálak között
szivárvány-fénytörésben.

***

A tagadás tagadása
sem segíthet,
kedves, nem tőled félek
ne izgasd magad;
nem tudom levetni
hátamról a házam,
ha mégis lefejted rólam,
elpusztítod hazámat.

***

Ha már elfelejtetted
felnyitni szemem
álmaimról, áthallásaimról
hallgass mélyen Istenem,
az egyetlen tanúm Te vagy,
senki bőréért sem vedleném le
régi bőrömet.

***

Nagyobb hangsúlyt szántam a múltnak
apró mozaikokból rakosgatnám össze,
ám torzó marad az áhított kép
a puzzle hiányzó darabjait
valaki orvul zsebre tette.

 

LÁZGÖRBE

Harminchat: a halál még messze van,
Harminchét: a mindenség hava kék,
Harmincnyolc: hiába reggel, alkonyul,
Harminckilenc: mondatlanok lüktetnek nyelvemen,
Negyven: csak ne mellé és félrebeszélve!

 

(Illusztráció: Tiberiu Soos: Rainbow Rain, 2022)

Simulékony attitűd; Lassú leképzés; Törékeny rezdülések

 

Simulékony attitűd

érzéki
közelséged
azonosul
majd
változik

EZ

fatális
találkozásunk
(rövid)
története

 

Lassú leképzés

a lehulló levél törékeny hártya
tóban tükröződő részlettöredék
elmúlást idéző pillanatkép

a korai sötét rögzíti
a fent és lent végtelenségét

a láp zenéjét csak az hallhatja ki beavatott

 

Törékeny rezdülések

mint rosszkedv mikor előtűnik
egy komor reggel hajnalán
rád tör a magány csendje
s leláncol a szavak sorfalán

tünékeny szirom
az élet körforgása

mint a lehulló cseresznyevirág

 

(Illusztráció: Michal Boubin: Autumn leaf on the water)

Párbeszéd az éjben

 

Két napja majd szétvet a melankólia.
Csinálok magamnak, ha nincs baj.
Mélyfájás, életfájás.
Én ezt találtam ki.
Élni érdemes.
Miért?

Éhező gyermek, nyomorgó öreg,
Nincstelen valakik, senkik.
Ők: a jobbágy, a nép.
Aki kenyéren él.
Élni értük érdemes?
Bolygassak rendszert?
Változtassak létet?
Gyógyítok, s még tíz évig él,
De nem lesz más, mint nyomorék.
S én vagyok az, ki nyomorította életét.

S ha érdemes, tenni mit tudok?

Építhetek várat, burkot,
Fátylat, hurkot,
Fogadhatok tanítót,
Szabadíthatom állati gondolattól,
De minek?
Ő is ugyanide jutna.
Egy tökéletes életet unna.

Te látod az értelmet?

Én úgy lennék állat,
Úgy nem érne utol bánat.
Léteznék állatként,
Léteznék teljes állati valómban,
Megvalósítanám önmagam.
Ösztönlényként ösztönöznék,
Nem lenne sem érdek, sem érdem,
Sem siker, sem bánat, csak élet.

2024. nov. 13.

 

(Illusztráció: Kim Ford Kitz: Castle-painting)