Címke: vers

Ködösítek

Gótikus szellemváros,
a hidak tejszín földi felhőkön ívelnek át,
nem látni a folyó kavargó mocskát.
Minden ember kísértet
árnyéka csak, emlékezetből sietnek tovább.
A szent hegyen két turista
fényképezi a nemlétező panorámát,
hogy megmutathassák az otthoniaknak,
látjátok, megvettük a repülőjegyeket,
kifizettük a szállást, az idegenvezetőt,
de nem láttunk semmit
amiatt a nyomorult köd miatt,
micsoda pech.
Hát így telt az a nap, amelyiken
egy egész várossal osztottam meg,
mit látok a könnyeimen át.

Ködösítek bővebben…

Hogy életében otthon legyen

Mosolyának jégszerű felületén,
ha az arc bőre kinyílik,
a sokféle zaj hasonlatossá lesz a beszédhez.
És mire az éjből előhúzódó metálhátú
cet csuszamlós
bőrén kibontakozik a
a hajnal vörhenyes fénye, az oldódó jegekben
már megkomponálhatók a kantáták,
a hidegben didergő 
hínárszínű, pentaton
énekek, s a darált hús zsírjával
meglocsolt rockoperák is.…

Beülős

Egy szétrobbant villanykörte darabjain állok,
vizes kézzel a mosdóban, előttem tükör.
Valami furcsa filmet adnak fejem felett a Toldiban
Asztalunkon vörösbor és popcorn billeg, ahogy visszaülök melléd és
átfut az agyamon, hogy mindenkit idehozok
de a bor ára sosem változik.
Lehet, hogy az egészet csak képzeltem
és dehogy randiztam különböző nőkkel, 
az a sok idegen, beszélgetnek,
– egymásnak nem azok –
felnézek, pont az egyik szemébe
Bárcsak te ülnél mellettem
– gondolja, legalábbis én ezt gondolom.…