Címke: vers

04:21 Köztes megálló

 

Tudtam, hogy labirintus. Elterelő
szóval a mondat
félreérthetetlen. Késedelmes-
közömbös. Dilettáns

fény. Hosszú sor mozdulatlan
csend a peronon. Fele te.
Fele én. Jó, mondtad
majdnem. És

valahogy hozzátetted: Föl
megyek hozzád, Louvre-ban matató
festőfiú. A majdnemhez valahogy. A te
két átszállással

én. Köztes megálló
a fölösleges ébredés. Kényszeres
szolgálatos ügyelő.
Fele te. Fele én.

Te fele. Nincs felém.
Én fele. Nincs feléd.

 

Válima (Váli Dezső blogbejegyzései alapján készült vers)

 

(Illusztráció: a szerző fényképe)

 

egyformán; menthetetlen

egyformán

Thomas Bernhard nyomán

az emberek őszességükben
akarom mondani összességükben
egyformán aljasok
és alantasak és hazugok

boldogtalanságukat mindig
annak az évszaknak
a nyakába varrják
amelyikben éppen élniük kellene

egy ilyen szép ország
és egy ilyen mélységesen mély
morális mocsár

mondta

egy ilyen szép mocsár
és egy ilyen gyönyörű
mocsári élővilág
mondta

és mindennek a tavasz az oka
és a nyár tehet mindenről
és az ősz a bűnös
és a tél minden gyalázat oka

mert aljas alantas és hazug

 

menthetetlen

Thomas Bernhard nyomán

a fej létezik
s azáltal hogy létezik
a fej menthetetlen
a létezés menthetetlen

a tor létezik
s azáltal hogy létezik
a tor menthetetlen
a létezés menthetetlen

a potroh létezik
s azáltal hogy létezik
a potroh menthetetlen
a létezés menthetetlen

 

(Illusztráció: Michael Csontos: Pot of Gold)