Csingacsguk körös-sárréti
Rokona, Szilaj Őstulok,
Menekültem volna innen,
E kies rezervátumból.
Kóstoltam, de a nagyváros
Ledarált és megemésztett,
Már csontjaimat kívánta
A feneketlen nagybendő.
Egykor a nyers tejet vitték,
A sajtot meg hozták (Mackó),
Ma már a kész tejet és a
Sajtot is kamion hozza –
Akaratom és türelmem
Elfogyott, mint a holdvilág,
Felzabált a zabolátlan
Száj, átölelt provincia.
(Illusztráció: Marcin Kołpanowicz)
FELTÁMADÁS
Álomba csobban a költészet,
akár egy búvár a tóba.
A költészet, bátrabb mindenkinél,
csobban, majd elmerül,
mint Loch Ness feje a végtelen tavon,
megrázó és iszapos, akár a Balaton.
Az alábbiakat figyelembe véve:
a búvárt
az ártatlanság
szárnyai borítják,
miként kívánta.
Álomba csobban a költészet,
akár egy búvár, aki
isten szemében meghalt.
GODZILLA MEXIKÓBAN
Figyelj rám, drága fiam, Mexikó felett
bombák záporoztak,
de senki sem észlelte.
Mérgezett levegő
száll az utcák
felett, a nyitott ablakokon át.
Alig fejezted be az evést, máris leültél
mesét nézni.
Éppen olvastam a hálóban,
amikor rájöttem: meg fogunk halni.
A konyhapadlón találtalak fekve, amikor
kitámolyogtam, szédelegve, émelyegve.
Átöleltük egymást. Azt kérdezted, mi történt;
nem mondtam el, minket játszanak a halál
TV–csatornáján, ami igazából nagy kaland.
Még egy ok, hogy együtt legyünk és ne féljünk.
Le se csukta szemünket, ahogy
ott hagyott minket a halál.
Hol vagyunk – kérdezted egy héttel később,
– hangyák, méhek, balszerencsés számok
az élet rohadt nagy levesében?
Élőlények vagyunk, fiam, akár a madarak,
egyszerű hősök, apró titkok.
(Nagypál István fordításai)
Milyen volt…
– Juhász Gyula verse alapján –
Milyen volt szőkesége, megtudtam már,
Azt is tudom, hogy szőkék a mezők,
De egy ponton nagyon betelt a pohár,
Diagnózis: „lelki haszonlesők.”
Milyen volt szeme kékje, megtudtam már,
Majd ha kinyílnak ősszel az egek,
Nem fog érdekelni e „csodás” szempár,
Mert rájöttem, hogy őszintétlenek.
Milyen volt hangja selyme, bár ne tudnám,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Sóhajtok én is, azt megtanulván:
Ne hidd el szép szavak üzenetét!
Mosolyálarc
Minden a legnagyobb rendben,
Rossz állapotban a Lelkem.
Mégis azt mondja a nyelvem:
„Minden a legnagyobb rendben.”
Mert amikor felébredtem:
Mosolyálarcot felvettem.
(Illusztráció: René Magritte)
kollázs Tandori Dezső Sár és vér és játék c. könyvéből
salátát két helyen is vettem
döbbenten hallgattam végig
hogy nagyjából minden saláta más
a fejes saláta állítólag lélektől lélekig
és az ember nem veszíti el a fejét
már negyvenkét éve élek úgy
hogy az életemet szétpofázom
mutattam merre vannak a mi ablakaink
és hogy milyen fáradtan fogok hazatérni
azzal a rengeteg salátával
a rongyos szélű lukas közepű szőnyegekhez
tényleg még meg kell nézni a függeléket
egy fehér konyhai ülőkén üldögélve
a kurva életbe miért kell kiszedni
mindenből és mindenkiből mindent
akár elhunytból a szerveket
végeredményben nincs végeredmény
csak nyomok vannak amelyek kihűltek
szak- és általános tárgyfelfogás
itt az írógép fennakadt áramszünet miatt
ez korrekt pontos beszéd
korrekt és pontos elakadás
a dél és a délután nyomasztó
de reggel két helyen is vettem salátát
elborítottak a zöldfélék műanyag zsákjai
a mi ablakainkat mutattam hogy merre vannak
és hogyha fáradtan hazatértem
lerámoljuk majd a régi kis polcot
és ügyelünk hogy ne legyen huzat
de nem lehet jobb
soha semmi se lesz jobb
(nem akarok rímelni dehogy)
és nem akarom megszerezni rövid
ámde eredményes küzdelem során a vázát
a futónövényeket a cserepet
a könyv mégis visszakanyarodott ahhoz
hogy két helyen is vettem salátát
jobb tenyeremet a bal tenyerembe vettem
mintha lassan málna az idő
mintha lassan minden mállana
a szőnyegek széle elrongyolódik
közepük kilukad
azt hiszem fáradtan fogok hazatérni
(Illusztráció: Robert Papp: Lettuce (2012))
A hangnem nélküliség
Rázókeverék
Mint Schönberg
Hölderlin vagy Mallarmé
néha kikapcsolnám az észt
hogy legyen a szó az intuícióé
a sok terv helyén a Jó Ég
talált szőlőfürt napozna a verandán
s pillangó billegne a topánka sarkán
muslica lovagolna a hangyán
pókhálón akadna fenn a hulló hajszál
nem képződne eksztatikus tapasztalat
csak nyugalom és zűrt alkonyat
és végre kiradírozná
amit jegyzetelt a Mozart kottán
a szócikk szigeten kitörne a vihar
orkán
Szérum
Istennél elvégzett dolog, hogy a narratíva nagy.
Nem érdekli, hogy Derrida vagy Gadamer miatt
tudja másképp az agy?
Hogy a világ és a lét, számukra nem smaragd.
S az már részletkérdés, hogy milyen a tároló.
Ott lesz példának a sakktáblán a ló.
Amiben van egy gyűszűnyi heroin.
És hogy helikopterrel szállítják-e a sakk készletet,
vagy lovas kocsin.
Készülhet bármilyen technikával a tény.
Csak szülessen gyorsan.
Majd elég egy pillanat. Hogy kilyukadjon
a tudat-szatén.
És lehet akármilyen általánosság, elvont fogalmi játszadozás.
A papírtárolókból egy idő után kifolyik a tojás.
A golyóstoll ereszteni kezd és kimászik a fiókból,
a híres rimbaud-i tolltartó alól, a pók.
Hogy lerakja a laptop alá a petéit a Szó.
S mielőtt elvérezne a megsértődött penna –
Hajlított fény leszek ma.
Szóló
rajtad áll rajtad pihen a félkész ígéret
igent talánt nemet mondok egyforma ítélet
merre járok nem számít ha magamhoz érek
egy pontból kiindulok ugyanoda térek
sebes folyam kapálózom elsodor az iram
érted lövöm mellélövöm nem talál a nyilam
megteszem a hosszúlépést eléd állok félek
tisztán görbült aranyvetés fűszálaid éle
kölcsön ízű szivárvánnyá szaggatom a teret
a szólólovas vágtájában megint nem én nyerek
csonk
tovább végre utolért
megtaláltam magam
gyöngykoszorúm pilléreit
bőrömbe varrtam
félédes vér aranyszövet
elhitt rémek
most feleljetek bűnötökért
égigérő ének
feleljek én kiállok
porondon pörgök
győzködök láncaimmal
hisz én mindig győzök
egyedül a rajtvonalnál
magamhoz térek
kráter kripta behódol
feltámadok élek
(Illusztráció: Kirsten Chursinoff)
