Címke: vers

Négy kóan

 

A szó

Ha elhagyta szád,
nem érték a szó.
Csak addig kincs,
míg benned lapul.

*

Kié?

A teám párája,
a nap fénye kié?
Bár senkié, de
el sem lopható.

*

Egyre megy

Az igazság csöndes,
a hazugság harsány.
Üres zsebemnek
egyre megy.

*

Teher

Cseréljünk terhet!
Egyik sem könnyű?
Amelyik másé,
messziről semmi.

 

* Kóan: Egy olyan történet, párbeszéd, kérdés vagy nyilatkozat, amelyet a zen buddhista gyakorlatokban használnak, hogy előidézzék „a nagy kétséget”, és teszteljék vele a tanítványok fejlődését a zen gyakorlatok során.

(Illusztráció: Subha Sreenivasan: The Blazing Sun)

 

 

GYÖKÉRTELENÜL; STEP BY STEP

 

GYÖKÉRTELENÜL

Isten haragszik, hogy
megtépáztam az almafát,
többé nem állhatok meg előtte,
hátat fordít a közöny magaslesén

Börtönömben újra festem a rácsot,
felparcellázom a lehetőségeket,
nincs már élő kapcsolatom,
nem működik a szabadalom,
eltéptem az útjelző fonalat.

A vízbefulladt völgyekben már
nem látszanak a metamorfózisok,
nincs tisztánlátás, nincs elszámoltatás,
kedvezőtlen a lélekállapot.

A látszat árnyéka borul szememre,
hiába vettem át a mennybéli
receptfüzetet, nincsenek hozzávalók,
elvesztettem a szent morzsát,
nem tudok teremteni kenyérhegyeket.

 

STEP BY STEP

Az idő mélységei határtalanok,
s benned csak nő a döbbenet,
hogy mennyire védtelen lettél
ebben a nagy kavarodásban…
tévedésed útvonalán lazítottad
meg a követ…
felismerhetetlenné torzított
odalent a gyűlölet, s végül
nem maradt belőled más,
csak egy széttört lepkeszárny,
csak betűjét vesztett ékezet.

Talán még nincs minden veszve,
talán még lehetsz Új Odüsszeusz,
a leleményes…
talán még mondhatsz dicsőítő
éneket, s átrendeződhetnek
a hangsúlyjelek…

Talán még várnak rád
a túlsó parton, talán még
időben megkapod az összetételedet
átrendezését megerősítő garancialevelet.

 

(Illusztráció: Takáts Eszter & Molnár Zoltán: Jönnek csodák)

irodalmi félreolvasások 72., 73.

 

irodalmi félreolvasások 72.

csiribiri csiribiri zabszalma
négy csillag közt pasztilla
*

osztályfőnökként lett kies szőleje arany kalásszal bíztató földje
(osztályrészeként)
*

pinceszínházba csalták ahol megtörtént a bűncselekmény
(pinceházba)
*

Balog Zoltán dedikált a Baár-Madas Gimnázium tanévnyitóján
(prédikált)
*

Pedro Almodóvar: „Világszerte lehetőséget kellene biztosítani az eufóriára”
(eutanáziára)
*

a 80-as évek divatikonjai akik egy életre beleégtek a kollektív emlékezetbe és a pupillába
(popkultúrába)
*

mire emlékeztet a héja-nász?
(ananász)
*

szabadon igazolható klasszikusok – egyelőre csapat nélkül
(klasszisok)
*

a Magyar Érdemrenddel kitüntetett volt alkotmánybíró líraian cigányozott
(durván)
*

ez nem egy akasztófafilm
(katasztrófa)
*

azon is elgondolkodhatunk vajon kivel találkozott Arany János karslbadi fogyókúrája során
(gyógykúrája)
*

kirúgták Madách Imrét
(a Madách Imre Gimnázium igazgatóját)

 

irodalmi félreolvasások 73.

recenzens utasokat kellett leszállítani a Wizz Air brüsszeli járatáról Budapesten
(renitens)
*

A lila pásztorlány
(liba)
*

a haza minden után
(előtt)
*

Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös tér
(Vörös terem)
*

önindító dalciklus
(megindító)
*

Negyven predátor
(prédikátor)
*

Caligula folyója
(Kaluga)
*

ön hogyan hallgatná el magyarul?
(mondaná)
*

az esemény nyitónapján zajló félreolvasáson én is részt veszek
(felolvasáson)
*

eső után köpönyeget hoz a szombat
(szélvihart)
*

mi tesz valakit mitesszerré?
(mesterré)
*

válogatás a kortárs kínai irodalom gyötrelmeiből
(gyöngyszemeiből)

 

(Illusztráció: Donna Daniels: Evening Winter Hawk (2014))

madarak; egybefonódó ellentétek; a megrepedt jelen

 

madarak

a finomvonalú orr alatt éneklő ajkak
a fogzománcnak koccanó hangok
a csók halálra zárta az utolsó dalt is

húsz év csak húsz és a tévesztő üvegből
a huszadik század visszautat nem ismer
a halálhoz ragasztotta pergető nyelvét

valahol a nógrádi hegyek közt
busznyi idegen keresi az örök békét
de csak a gödör ásít részvétlen mélység

csak egy sort ismétel a torkolat
fekete volt lassan őszült a tolla
a beszédes madarak halál-himnusza szólít

 

egybefonódó ellentétek

az éterben elágaznak a vágyak
mégis homokban fogan a gyökér
befonja az ábrándot mint tanyákat
orgonál minden ágon zengő szél

ó furcsa tizenkilencedik század
lázad egyfelől míg szplín és undor
másfelől kezdi ki a patinádat
sava visszahajló földi kunkor

mert a fák csak hinnéd az égig érnek
gyümölcs fa tetején madarak s férgek
férnek hozzá ami néked tiltott

maradj a földön saját századodban
mindenkinek szíve itt maga dobban
öl rabol mit erkölcs szava tilt ott

 

a megrepedt jelen

a tegnap szívébe vájtam a szavakat
amelyek holnapra élesednek
akit a paraván túloldalán halottnak
hittek a létet tagadók akik gyötörnek

az égkárpit felhőket hímez a szemhatár fölé
meg kell mentenünk a nihiltől a semmit is
mert a szándék önmagában rosszat őriz
de van még hová feljebb lépnünk

a honnan-hová nap mint nap felvetődik
amikor egyhelyben járunk de mi hiszünk
van odaát a földön is pokoli kráterek nyílnak
szavakat szórnak mint izzó köveket

az én szavaim az én békémet osztják
az idézetek lelke galamb mely nyugalmat ígér

 

(Illusztráció: Jonathan Sainsbury: Apple Tree and Wood Pigeons)

Bakó Judit: Versek kívül és belül

 

Bakó Judit 1993-ban született Budapesten, Pest megyében nőtt fel. Gyerekkora óta ír, eleinte regényekkel kezdett, majd sorban csatlakozott ehhez a többi műfaj: (felnőtteknek és gyerekeknek szóló) versek, novellák, mesék. Irodalmi folyóiratokban publikálni egyetemista korában, a 2010-es években kezdett. A magyar nyelvvel való foglalkozás nem csak a szépirodalomban jelenik meg nála, munkája során is ezzel foglalkozik. Végzettsége szerint nyelvész, a Nyelvtudományi Kutatóközpontban dolgozik, A magyar nyelv nagyszótárának szócikk-írója. Egyetemista éveiben a Félonline.hu irodalmi folyóirat korrektoraként tevékenykedett, azóta tudományos és ismeretterjesztő könyvek szövegét, helyesírását javítja. A Versek kívül és belül az első önálló kötete.

Bakó Judit korrektorként rengeteg írásművet segített már világra, de ez az első könyv, melyben a szövegalkotás egy egészen másik aspektusából mutatkozik be: nem is akármilyen szerzőként, versek alkotójaként, költőként. Versei a hétköznapokból táplálkoznak, kívül is, belül is. Apró részletek mögött nagy gondolatok bújnak, érzelmek akár egy ragban, és az egészen felfoghatatlan tér-idő-metafizikai viszonyokat is egyszerűnek, könnyűnek, játékosnak éreztetik a versek. A kedves rímes sorok, a változatos témák, képek, érzetek olyanná rendezik a kötetet verseit, mintha színes, mintás csempék volnának egy mediterrán ház falán.

Braun Barna,
a Félonline.hu alapító főszerkesztője

 

Szorongás

Ha nincs is veled odabenn,
a tompa hangú, szürke alak
ablakodba támaszkodik,
behajol a szobába,
dohányzik, és a kezéről
lakásodba hullik a szenny.
Megszólít, mint a kaján bácsik,
na, cica, mit csinálsz odabenn?
Csak támaszkodik, akkor is,
ha bent zajlik az ünnep.
Nem csukja be az ablakot,
amikor kint az árnyak nőnek.
Örökké csak támaszkodik.
Egyre piszkosabb a szőnyeg.

 

Miért nem vagy a verseimben?

Miért nem vagy a verseimben?
Minden sor a nevedért kiált.
Elég különös elnézve innen,
amennyi belőlem rólad kivált.
Egyszer írtam valamit rólad is.
Minden ötlet egy irányba haladt.
De recsegtek a rímek a klisék között.
Szétestek a sorok a neved alatt.
Azt sem tudom, hol voltam akkor.
Ívekben telnek a kötetek, lassan.
Miért nem írtam rólad alkalmakkor,
hogy aztán majd elolvashassam?

 

A diplomázó költő beszéde

Hát, most mi is itt vagyunk.
Korok porában taposunk.
Porosak a könyvtári lapok,
port látnak a folyosóablakok.
Itt olvastuk a verseket,
amikben egykor élénk terveket
néhány költő elhagyott.
Ma már mind halott.
Az elmúlt jelenek félelme zavar.
Ahogy meghalni egyik se akar.
Utólag ezek groteszkül kellemetlenek:
a haláltól ódzkodó strófa-szellemek.
Találnom kéne mondanivalót a maiban.
Kezdeni kell valamit azzal, ami van.
Archaikus szavakban frissültre mosdani,
nyolcszáz éves bánatnál újabbat mondani.

 

Bakó Judit Versek kívül és belül című verseskötete 2024. második felében jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában.

Elég egy…; Habajka termosz aljába…

 

Elég egy…

Elég egy kanál tejföl
és lelombozzák az ultrahangot,
a tujasor nem áll meg a saját lábán, s mi drasztikus:
csupán csak pépes ellenőrzés, a hálókocsik megszüntetése kulturális ünnep,
s szálkákat lélegzünk be már évezredek óta.
Mikor is kezdődtek a könyöklések?
Amikor a rózsatő hangyabolyba dermedt.
Ez abszurd.
Ez követhetetlen.
Egy biztos, a vád imád fickándozni, s csínján kell bánni a helyszínekkel, mert harmatos, zamatos,
harmatos, zamatos: a mozaikkép. Ki pumpálta fel akkorára, mint egy dinoszaurusz?
Pártütései oly vonalon mozogtak, hogy felsértették a bökkenőket.
Kellett neki megszervezni az armatúrák kirándulási útvonalát!
Egy léhűtő lakat kidűlt, bizonyára a magház volt az oka.
Kardja hegyén most hasznos tanácsokat pörget. –
Az indikátor kánkánja: felderítés közben higanyt locsolt a nemtörődömségre, s így teljes
lett a kaptárfogat csődje.
Az aljzatokon kifogni körkapcsolást jelent.
Pác szervírozza fel szerkezeti korrupcióit a boának.
Lendületet véve ragadni fogtok a protonoktól, mert nem fokoztátok
tovább a szociofóbiát! Megvannak a bővítési terveitek is;
eszerint a „rettegő futkosó” inváziót idéz majd elő a Földünkön…
Csoportos bemetszés?
Aligha.
Mert a töltőállomás felmondta a szolgálatot, még nem kell a tipliket meggyalázni!
Tömb;
leiskoláztak.
Mondd, mit teszel annak érdekében, ha dió koppan az azonosító
kódodon?
Úgy, szóval semmit…
Eltüntetni a spórákat, gnómot álcázni egybeforrt söröskupakokkal,
mindezt azért, mert a vártnál kombináltabb a záptojások kirakós játéka.
Felbolydult lélekkel ki csalja meg az ágymelegítőjét?
A könnyek peregnek, peregnek, s a montázságyú csöve figyelmeztet:
teregessük ki vásznainkat.
Ti oktalanul készült térképek, ragyogjatok, mert az üzekedő villamosok jegyellenőre jött el
tihozzátok, a kiürített peront a hátára venni! –

Kakasos fejdísz, pénzfeldobással.
Hogy, hogy nem, tevehajcsár a közelben.
Bűnös jelek, viszontagság: epehólyagból kiömlő váladék a megszédült szigony.
Jó lenne leforrázni valakit;
hisz a gorombaságért megdolgoztunk.
És jő a procedúra, vajmécses, vajmécses, elharapóznak lángjaid…

 

Habajka termosz aljába…

mangó
pántok pántja
mitől vagy olyan kócos
végy leckét a tűzfalra köpült kéménynyílástól
ha sokkoló hatást szeretnél elérni lepd meg egy szakadozott válltömésű
mikrofonnal a hőmérőt
kócos kócos a piszkozat közlekedni nem érdemes
ráját zaklatni se
most a fémpálca az ügyeletes s kulcscsontfiliszter hímez-hámoz fűzfapoétát
vibrátor show után bukták háborúja és kurátor
ne rohanj neki a keresztnek légy te a szélárnyék mi szökött kísérleti patkányok után nyomoz
beretvák éle
a hunyó a lopó
miközben akadályversenyen a reduktorhoz
erősített zár tisztítókúrát végez
meglepetést színlelni
nyomni nyomozni nyomni nyomozni
nincs torlódás csak az erőforrások kíváncsiak az operatív szórófejek vérmérsékletére
tanítsatok meg pelyhet cibálni s kihúzni a zsinórt a vakondtúrásból
egy idióta át akarta szelni a tágas űrt és levált a potroha
támogatott bajuszkák elült tajtékja miazmákkal fetreng
a csillagot mi egyszer feljön ne tuszkoljuk vissza
a matrac oly mamlasz fedezi a kivonulást az öntömjénező fejleményekhez
mi zabos
azt hozd mozgásba
lábunk közül elfolyik a hamu
s a kulcscsontfiliszter a vattacukor féllábú öregjeinek a bibircsókjain vágtázik
feltört sarkú spirál
menyét ami füllenteni szeretne
talán nem is sejtitek a feltört aszfalt egyidős a klánnal
mi polcokat nemesít
mennyiféle féreg fél
a cukorsüveg tiszteletére spárga arborétum bigott
a kócos elkeseredetten toppant hát miért hogy a halál itt kis értelmetlenségek formájában
fújdogál
maratoni szivarod minden széljárta sikátorba benéz
úgy hogy közben karaktert idéz
habajka termosz aljába kéne tojni a tojásokat
aszálytrezor dirigálja a henger múmiáit s a víztározó avatatlan de a rum a rum behatol a tolmács nyelvgyökébe
hogy szaporodni
kezdenek tőle a kísértetkastélyok.

 

(Illusztráció: Darko Topalski: Walnuts)