Címke: vers

Fosszilis fohász

Posvány, mit a föld tektonikája nyom
Szerves anyagból szutykos akármivé…
  Léted ki tudná nélkülözni?
    Barna tejet szopikálnak élők.

Robbansz motorban, hajtod a gépeket,
Fenn égmagasban vasbuborék süvít.
  És már a gép, mely gépeket gyárt,
    Az se mozogna, ha nincs a lelked…

Azt hittük, élünk, míg olajunk se volt,
Nagy semmiségből lettek a mindenek,
  Rég földön álltunk, most a metró
    Lenn zakatol, güzülő vakondok.…

Post-mortem

1.
hétfő volt, hideg, és a kályhába nem tudtam tüzet gyújtani,
száraz fát hoztam be, kiürítettem a hamut,
akkor mondtad, már nem emlékszem a pontos szavaidra,
olyan istenszerű lehetett, mint az és akkor legyen vége.
és vége lett. bárhogy is, azt tudom hogy a fák nedvesek lettek,
és az éjszaka közepén arra keltem, hogy köröttem tenger

2.…

Csillag

Veled álmodtam az éjjel
Elfelejtetted a kapukódot
Hatost ütöttél
csillag helyett

Próbáltam elmagyarázni,
hogyan kell csinálni
De lankadatlan nyomogattad,
míg ki nem égett
s aztán már mindegy volt,
mert véget ért a móka
a csillag túl egyszerű lett volna

Felmásztunk a libikókán
Tudni akartad, hogy
telihold van-e
Súlyodtól remegő lábakkal
felfele nyomtalak
Egyre csak kiáltoztál
Magasabbra, nem látod elég jól
Csalódottan másztál le
Nem volt elég közel
Megkértél ne menjek utánad,
neked csak a Hold kellett

Elbontották a játszóteret
S mikor valaki megkérdezi
telihold van-e
Csak rád gondolok,
hogy kiderítetted-e már

(kép: Marta Bavacqua)…

Búcsú az italozástól

Messze setétedik a Guiness ereje,
Elrejti előlem busa tehén teje,
     Éltető szesz, nedvedet:
Most józan mámorban reád visszanézek.
Ó, elhagyott eszek, ó, én száraz részeg!
     Lélekben vedelgetek.

Ti láttátok az én elmémnek rengését,
Lábam botladását, ajkam nyálas rését:
     Pampogtam zöldségeket.
Ti láttátok képek dúlt kavargásait,
Tevefejű cápát, mely az égen hasít,
     Agy-dinnyét, mely szétrepedt.…