kullancsos félreolvasások 1.

tisztességes haszonkullancs
(haszonkulcs)
*

brutális kulacsinvázió jöhet a nyáron
(kullancs)
*

egyszerű és gyönyörű húsvéti kullancs
(kalács)
*

veszélyes betegséget terjesztő kulacsokat keresnek
(kullancsokat)
*

felelős kullancstartás
(állattartás)
*

öt divatos kullancsdarab ami nem hiányozhat az őszi ruhatárból
(kulcsdarab)
*

kulacs elleni vakcinát tesztelnek
(kullancs)
*

magyar embernek magyar kullancsot!
(újabb idegen kullancsot találtak Magyarországon)
*

kullancsfontosságúak az erdők a klímaváltozás enyhítésében
(kulcsfontosságúak)
*

itt a kullancsszezon védekezzünk óvszerrel
(háziszerrel)
*

kulacsok százait jelentették fel Magyarországon
(kullancsok)

 

kullancsos félreolvasások 2.

nagyon veszélyes kuncsaft jelent meg Magyarországon
(kullancsfajta)
*

fenntarthatóbb de koszosabb is a kullancs
(kulacs)
*

eljött a vérszívó paraziták ideje – minden amit a politikusokról tudni érdemes
(kullancsokról)
*

afrikai kullancsok nyaralnak a Balatonnál
(jelentek meg)
*

sok a kulacs a kertekben – hogyan védekezhetünk?
(kullancs)
*

utánajártunk melyik a jobb kullancs: a műanyag a fém vagy az üveg
(kulacs)
*

kulacscsípés okozta a japán nő halálát
(kullancs)
*

ingyen elvihető kullancsok
(kulacsok)
*

három új kuncsaftot fedeztek fel Japánban
(kullancsfajt)
*

hazánk sincs biztonságban a kullancshegyektől
(kullancslegyektől)
*

tisztességes haszonkullancs
(haszonkulcs)
*

súlyos megbetegedést okozott a kulacs több vármegyében
(kullancs)

 

(Illusztáció: Doug Panton: Tick-Tock)

 

dedikált alvás

én, a naplopó
kivételesen mindenben követve, és nem elpasszolva a reggelt
fölöslegesen munkába riasztva
ám csöppet sem bosszankodva, hogy a hosszú utazás és a korai kelés ellenére jihííí! dolgoznom mégse kell!
s roppant örömmel, hogy így megszabadultam és a napot ajándékba kaptam
a városon át nagy vígan hazautazva – végre magam! –
szúrós, gonosz kis kávéval, ropogós zsömlével és olvasmányaimmal jóllakottan
eltelten a januári széllel
a szobámba hulló varjúkárogással
régi fotelemben elvackolódva
szorosan a csergéhez lapulva
télre öltözötten a bari oldalán
arcomat odanyomva a tejszagú szőrhöz
két öklöm belefúrva
fejemre csuklott nagy kapucniban
seggem alá csúszott rimbaud-kötettel
padlón szanaszét szóródott magam firkálmányaival
az ablak előtt bogozódó ágak és a kék, hódító ég alatt
ó, nem álmodom:
alszom csak!
mohón alvást vedelek!

 

szemüveg-játék

ez ebből áll:

maszkban és szemüvegben kell menni az utcán este, és a lámpákat kell nézni
illetve a lámpákba
lélegzettel mozgatható az egész
már az első lehelletre elkezdődik
a maszk alól felcsap a pára
a szemüveg, vagyis a kint elhomályosodik
mégis, különleges köd: az utca elsüllyed, de a lámpák!
szívódnak egyre nagyobbra!
sziporkázó gyűrű, széles, terjedő sáv
egyre nőnek
én lélegzem őket, fújom a fényt
(fújom, fújom)
irizáló, sugárzó körök, szivárványgyűrűk
lehelek, teljes tüdőből zihálok
a lámpák!
színesfehérek!
túlcsordulva, foszforeszkálva, földöntúlian világítanak!
megyek utánuk, beléjük, bennük
nekimegyek bokornak, kapcsolószekrénynek
semmi mást nem látok és nem is akarok látni
aztán, mikor már teljesen a megszállottjuk vagyok, hirtelen abbahagyom és ledobom, hagyom lelohadni
visszatisztulnak a házak
a lámpák visszatalálnak körvonalaikba
eltűnik a túlcsordulás, az egyedüli és kizárólagos hatalom megmutatkozása
vékonyan, szerényen, pontosan közvilágítanak

és újrakezdem
előfújom őket
és újra megszállottsággá növekszik bennem a meggyőződés, hogy ők a valóság
még, még!

tévedezve az elragadtatott felfedezésben
így megyek haza!

 

(Illusztráció: Sheila Brown: Tui in Flight, 2023)

 

Ez már az az idő

Eljött.
Ez már az az idő,
amikor a retorikának
lőttek.

Nem maradtam hű
most sem magamhoz.

Szólított,
lelkem fala
hirtelen
megrepedt.

 

Megfér bennem

Nincs vége még a szíven döfésnek,
életjelet hagy a féltékeny késen
vérfolt sötétlik mióta immár,
bennem a nap magától alászáll.

Falakon firkák hada táncol
fekete éjben gyémánt karistol.

Feltartóztatom
a halál földje felé
vágtató lovast,
Megfér bennem
úgy tűnik, helye
mindhalálig foglalt.

 

Mítoszködben

Nem játszik tovább a gondolattal,
szájában félbeszakadt mondatok,
nyitott szeme mered a világra,
pulzusa percről-percre lassul,
lehet most mondja fel szolgálatom.

Sírástól nyúlósak a percek,
mítoszködben botladozom,
a részletek lassanként felélnek.

 

(Illusztráció: Howard Lyon: Fog bank)

 

A cukorkirály álma

Citrombástya és epervár
földrengő haraggal
zendültek egymásra,
habtejszín ágyúik puffogtak,
duhogtak nem megállva
iszonyú kínok nyaldosták
felváltva nyelveikkel,
a falaknak borultak ízek
kéjes mámorába így estek egymásnak
citrombástya és epervár.

Citrombástya lángja fröccsenő málnatűz,
epervárból csoki ömlött
és marcipán keselyűk így szálltak le rája,
rettentő morajjal rágcsálva, roppantva
szét kemény karamellák és rizsdarabok,
mogyoró és konyakmeggy húsát,
vad háború volt, rettenetes, ördögi,
így harcolt a jobb hírért
epervár és citrombástya is
s mindüket az Nagy Száj nyelte el.

Pannonhalma, 2020. 07. 06.

 

TÖRVÉNY

A Vádló nem szólhat többé.

A Vádló igazsága valóság fölötti.

A Valóságfölötti elemészt.

A Kapukat zárva kell tartani.

A Homály mögött találod az Ellenséget.

A Kapukat zárva kell tartani.

A Vádló nem szólhat többé.

Pannonhalma, 2021. 04. 25.

 

(Illusztráció: tribaleyes01: What Evil Lurks Beyond This Gate)

 

LÁTVÁNYTÉVESZTÉS

A szemem bevérzett már megint,
mi ez a személyes őrület,
ez az orgyilkos készülődés
ott a látóhatár mögött,
az erek finom hálójában
a retina árnyékában,
a felszáradt könnysátrak homályában,
mi ez a megvesztegetés,
ez az orgazdaság hajnal előtt?

Vérnyomásom felturbózták
követhetetlen erőterek,
nem tudom kiszámítani
a becsapódás erejét,
alig veszem észre,
hogy Isten malmai
lassabban őrölnek nekem,
akadozik a forgás,
nem jön a kedvező szél,
nem jó most a viharszünet.

Pattanásig feszül
szememben a látásélesség,
de csak elmegyek a látvány mellett
úgy, hogy észre sem veszem.

 

FESZÜLTSÉGINGADOZÁS

Van, amit nem tudsz
magadban tartani,
mert már eleged van,
mert az idő fekete
házából ki akarod
lökni a kimerültséget,
olykor lopott árammal
gazdálkodsz, s a szélsőséges
értékek közül ki akarod
lökni a magadban már
nem tartható értékeket,
kínoz az önigazolás hiánya,
s ahogy ott téblábolsz
a Tiszta Ész és a Kritikai Ész
között, nem tudod, hogyan
rövidítsd le a megmaradáshoz
vezető utat, látni szeretnéd
a Nagy Csúszda tetejéről
még indulás előtt,
hogy ölelkezik össze
Kelet és Nyugat.

Én meg elnézelődnék
két lélegzetvétel között
a terepen, s a magszólalás
jogán átvállalnék néhány
nemkívánatos szerepet,
s amerre haladnék a fényfalon,
égi oltárokat emelve
porig égetném a Gyűlöletet.

 

(Illusztráció: Légtornász)

 

Leánykökörcsin

Leánykökörcsin, te zengő lila dal
selymes fátyladat kibontja a nap
állsz, mint sudár leánytest a fényben
a teremtés örök dicsőségére, amen.
—

Fürtös gyöngyike

Fürtös gyöngyike, tavaszi vándor vidítója!
Hajnali szellők csókolják mélykék hullámokká
rétjeid: tündérek lába nyomát őrzöd
az idők kezdetétől, amen.
—

Agárkosbor

Kicsiny agárkosbor, te karbunkulusként
rejtőzöl a felszökkenő májusi füvek között.
Diluviumra emlékező virágzó fennsíkon
örvendezteted meg a mindenkori vándort, amen.
——-

 

(Illusztráció: Manuel Granai: Muscari Flowers)