irodalmi félreolvasások 76.

milyen titkokat őriz az aki minden szemetét filmre viszi?
(szerelmét)
*

Naszreddin bandzsa
(hodzsa)
*

A gyilkosság elmúltával
(Gyilkosság az Elm utcában)
*

Akut hasi körképek korai felismerése
(kórképek)
*

Ginsberg forte
(Ginseng)
*

Még nyalnak a völgyben a kerti virágok
(nyílnak)
*

így vált a frikciós regény valósággá a színpadon
(fikciós)
*

a kiállítás sütőtöktől vasárnapig tekinthető meg
(csütörtöktől)
*

a Biedermeier mindennapok – Művészet és párosodás a reformkori Magyarországon c. kiállítás
(polgárosodás)
*

sorszámozott dedikált irritált kiadás
(limitált)
*

a Négy Elemes Igazság
(Nemes)
*

a Négyelemis Igazság
(Négy Nemes)

 

irodalmi félreolvasások 77.

Az elcseszett erkélyek fosztogatói
(elveszett ereklyék)
*

lehányja kék szemét az ég
(lehunyja)
*

célirányos Hortobágyon
(délibábos)
*

az évente meghirdetett irodalmi pályázat rendre népszerű a fafaragó és a prózában kiteljesedni kívánó emberek között
(rímfaragó)
*

legényes munkák közül válogathattak
(igényes)
*

az évente meghirdetett irodalmi pályázat rendre népszerű a rímfaragó és a pózában kiteljesedni kívánó tejesemberek között
(prózában. emberek)
*

nehéz eldönteni hogy kinek való a valóság
*

eltűnt a főszerkesztő a lap pesszáriumából
(impresszumából)
*

ez történt Radnóti szerelőjével a költő halála után
(szerelmével)
*

A gonosz mosoda
(mosolya)
*

A jó vitéz veszettsége
(vesztesége)
*

így hiúsult meg Petőfi Sándor
(esküvője Prielle Kornéliával)

 

(Illusztráció: Butanese Wood Carving)

 

Bordás

Levegőtlen barátok ontják a tőzeget.
A levegőtlenséghez
mosogató is társul.
Bokszold ki a seszínű bálványt, s tűsarkú lesz a szerelmed.
Tejfölös szájjal soha ne kóstolj tartósítószert.
Élmény-dús kikapcsolódás összegyűrni
a reverendát,
s a küldeményt elolvasni.
Fölösbe-húzás.
Híd dirigálja a forgatónyomatékot.
Cserebogarak a csereprogramban.
Naptejet inni kötelező.

Pántos história kibélelte cigarettatárca,
az ingerküszöb ott lohol
a nyomodban,
a faramuci helyzeteket is megoldó posvány.
Előzetes letartóztatásban a nyuszi-fülek tövében tobzódó három csigaház.
Fagyöngy vibrál a zsúfolt színpadon.
Ék, ami a fácánrikoltást kettéhasítja.
Futóhomok sivítja: ártér!
De a közelünkben csak dómok magasodnak.
A kaszások értik ezt.

A takarítószemélyzet felmossa
a korai öregséget.
Galamb a galambnak
gyilkosa.
Az irracionalitás zsámolyát meggörbíti az elképesztő.
Biometrikus csillagszóró, különcködj csak,
az étert átpasszírozva a dobostortán!
Kutyatejnek úgysincs végzése.
S a mának ostora.

Fenyőfa áll az udvarodon.
Felköszönti a becsapódni készülő aszteroidát.
Szemfényvesztők hirdetnek statáriumot

egy szemüvegtokban.
Az üveg lázas.
A porontyokat nincs, ki felnevelje.
A kapucni elromlott, mert nem simul a fejünkre.
A horgok egy egész érctemetőt emelnek ki a tajtékos tengerből.

 

Derengés

Ha szabadulni szándékozik a diagramoktól
pergessen héj nélküli tökmagot
Strand
Kohézió
A méhlepény előrecsúszik
A lepattogzott vakolat bakot tart a kardigánnak
Ha összedől a kártyavára rendeljen borotvahabot az abnormális kántálás részére
Létezik-e olyan szirup
ami megugráltatja a nemzeteket
Létezik
Van-e rá mód hogy szinuszcsomóinkat korrepetáljuk
Igen van
A plombasátor összedől a sok selejttől a kegyvesztett morzsák
limitje azonban elromlott tőgyeken élősködik
Bútor ami könnyezik mert elfelejtette
a büntetőlövéseket
Átdolgozási jegyzőkönyv
Spórkassza
Aki maximalista az gyökértelen
A púp ott kezdődik ahol a meghámozott narancsok
elveszítik tájékozódó képességüket
Ügyetlenségünktől eltelve kísérjük figyelemmel
az íveket és némileg kecsesebbé válik a katedrális
révülésben terjedelmes cikkezése eltömi az alvajáró
puttony kopoltyúréseit
Mennyire számít hogy belép-e a mánia körébe egy busó
Csöppet se
Ám a távvezérlés mindenkoron köpeny az elhárító tiszteken.

 

Zárlat

Dérhátadat masszírozza az értekezlet.
A cafatokat megkergeted.
Egy kanna botütés
kikéredzkedik a szemöldöködhöz.
A vízvesztés nem nemes
túladagolás.
A ráncos arcú nyákot melléknévvel helyettesíti
a szinuszcsomód.

Hányat tekersz még a transzformátor csaliján?
Huszonötöt?
Nem elég.
Béremelést sejtet a sajtóanyag,
ne légy hát hűtlen a falmintákhoz,
hisz vásznad lyukas.

Készülj fel az áramkimaradásra.
Készülj fel, készülj fel
a kitömésre.
Lám, egy földgömböt gördít eléd a szertáros,
mitől a gettók gellert kapnak.

Rengeteg asszociatív bálna van itt;
nem érdemes kifütyülni őket,
mert a hajókürttel meghasonlanak. –
Kiittad a mohacsapda fölé szerelt, brómban szegény tartályt.
No és a gurgulázás?
Kockás takaródon összemorzsolódnak a sínjei.

 

(Illusztráció: Lauren Forcella: Ponderosa Pine)

 

ÁTROSTÁLT HOLNAPOK

A félelem s az álom
volt apám és anyám.
A folyosó meg a
kitáruló vidék.

(Pilinszky János, A többi kegyelem)

Már kiszívták mások a csillagok
vérét, nem volt számomra
segítség, fényeddel
nem tudtam töltekezni.

A titkokhoz nem volt
hozzáférésem, csak kínzott
az akarat szögesdrótja… hiába.

Nem ölelt a megkönnyebbülés,
összezártam… méhemben kiszáradtak
a szirmok, atrofiás lett a vágy.

Már nem számít bennem más,
csak a múltbeli ragyogás, halott
köveken vagyok élő álom.

Isten tenyerébe melegszik
megtépett, rongyos valóságom.

 

ÉGBŐL NYÍLÓ VIRÁGLÉTRA

A legfelső szirmokból már
nem ér le az égi kék fény,
a kóstolót odaátról már nem
kapod meg, csak néhány
magányos, romlás-szagú
vízcsepp érkezik a távoli
légtérből, de nem tud a porral
elvegyülni, csak a nedves szél
jelzi arcodon, hogy az éteri
lét tócsáiból küldemény
érkezett… de hiába hagyta
el az égi szekeret, nem tudta
átélni a szabadságot és a
könnyű lebegés örömét, nem
küldött jótékony biztatást, s te is
hiába kínálod fel magad,
nem tudod prezentálni
a megújuláshoz szükséges,
teremtés -kompatibilis gyökeret

 

VALAMI

Ma alattam vannak a hegyek,
a fűből indián szoknyát szövök,
ma lelátok a folyók medrébe,
a világok súlya lemérhető,
ma fenyvesek fölött röpködök.

Ma megmarad a nyomom a hóban,
a hétpróbának alávetem magam,
átmenetileg vezérhajós vagyok,
az emberarcú távolság testében,
van valami titok, amit csak én tudok.

 

(Illusztráció: Jaroslaw Kukowski: Dream (2004))

 

kifordult tuskó
oldalán egy hóvirág
néma harangja
–

esőcsepp cseppen
csordul, görög az ágon
gyémántos fényben
–

türkiz jégmadár
patak felett röppenő
röpke pillanat
–

kígyószisz erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen
–

ebihal őrzi
sötétlő pocsolya mély
tűnő idejét
—-

 

(Illusztráció: James Colmer: Echium Fire)

 

Rügyfakadás

Szerintem mind költőkként születtünk.
Más és más műfajban beszélünk;
Míg meg nem találjuk egymást.
Te nekem írsz verset, s én neked;
Így van hát, hogy egymásra lelünk.
Elemzéshez egy kell csak, a lelkünk.

Mint az édes májusban,
Színkavalkád villanásaiban;
Sosem tudjuk kiben hagyunk nyomot.
Röpke éltű méhekként beporozzuk egymást,
Majd megpihenünk egymás kinyílt virágaiban.

Szereteted fullánk helyett,
Rózsa tüskéit fúrta belém, szívembe tekeredett.
Hisz a töviseket metszeni én tudom csak;
Nem lehetsz az olló s a kertész is egyben.
Ejnye szépen megszúrt, egy vércsepp eleredt;
Te levélkezeddel letörölted, megmentve életemet.

 

Légszomj

Undorral megtelt szívem,
Szaporán ver mellkasom alatt.
Szemhéjam lélektükrömre nehezedve.
Száz méregcsepp, orcámon
Versenyezve leszalad.

Ki tette ezt veled? Kérdik.
Mi baja lehet? Tán nem véletlenül,
Csak körülbelül, 7-8 éve szenved.
Volt az már publikus, ma már csak
4 fal őrizte drámai jelenet.

Ismét nagy levegővétel. Kis butus.
Naív még. A tüdő megtelik oxigénnel;
De nem elég a levegő. Hiányérzet.
Légszomj.
Látszik a közelben egy temető.

 

Komfort Kabát

Van úgy hogy szeretem,
Testem, lelkem, szabadjára engedem;
S ami máskor elrontott ecsetvonás,
Most tiszta vászon, befesthetem.

Nyugtalan pszichém bőrketrecbe zárva,
Lehántom két kézzel, s dobom a kamrába.
Csupasz maradványaim eldugom,
A komfort kabátba.

Csont és hús ami vagyok,
Kitöltő elemei sóhajok.
Testképzavar homályosítja szem ablakaim;
Testi kényelmem általában andalog.

Nyugtalan pszichém bőrketrecbe zárva,
Lehántom két kézzel, s dobom a kamrába.
Csupasz maradványaim eldugom,
A komfort kabátba.

Van hogy eltűnnek a felhők.
Szememből hulló zápor ellen ernyők,
Nem kellenek. Most szélcsend van;
S lehet hogy torz tükörképemből, merítek majd erőt.

Nyugtalan pszichém bőrketrecbe zárva,
Lehántom két kézzel, s dobom a kamrába.
Csupasz maradványaim eldugom,
A komfort kabátba.

 

(Illusztráció: Yuliia Moiseieva: Red rose bud)

 

vacsora

könnyekkel főzött húsleves
megtört lélek és burgonya
rántott húsom panírja
megfelelési kényszer
zöldség helyett önvád
a köret gyűrűző
gyomorideggel
kiömlött a kávé
zaccból főtt dühön
estére amúgy se kéne
úgyis elmegy az étvágyam

 

cordon bleu

ha minden egyes mi lett volna ha
gondolatom után csak egyetlen
érmét tettem volna bele a rózsaszín
unikornisos perselyembe,
elmehetnék vacsorázni belőle
egy csicsás étterembe, rendelhetnék
fehér száraz bort és cordon bleut
azzal a furcsa körettel, amit
nem értem, hogy szerethet ennyire,
lehet, jobban meg kellene ismernem,
rájönnék, nem a hússal van a bajom,
meg a sajttal, sokkal inkább azzal,
hogy nem kérdeztem rá őszintén
már a legelején, hogy ízlésesen
panírozva vagy inkább bunda nélkül
tálalva tetszenék-e jobban, hacsak
az ő kifinomult nagyvárosi
ízlésének ez nem túl pikáns

 

latte depresso

sajnos nem hagyja el a testemet
a szomorúság sem az ipari mennyiségű
kávé sem pedig a szedd össze magad
tanácsoktól pedig milyen jó lenne
ha létezne a latte depresso
amiből elég egyet bedobni
hogy eltűnjön a fájdalom
ez lehetne a lélek aszpirinje

 

dubaji csoki

értelmetlen őrületeknek hódolunk
ami néha tömegpszichóhissá válik
ilyen volt a dubaji csoki is

mindeközben nekem végig
maradt az egyéni addikcióm
sziasztok a vízkék szemek függője vagyok
jobban mondva csak egynek

van némi átfedés a dubaji csoki
és a vízkék szemek között
míg az egyiket nem is kívánom
a másik számomra az elérhetetlen luxus

 

desszert

életem első répatortája odaégett
pedig éppenhogy átsült
csúnya bundája alatt ehető
kicsit olyan lett mint én
külsőleg szénné égetve
de belül mostanra pont jó
ki akar hibákkal együtt fogyaszt

lennék desszert egy cukrászdában
ahol kékszemű felszolgálók tálcán
kínálnak mint házi specialitást

 

(Illusztráció: Svetlana Novikova: Coffee Cup Still life)