hiába kérdezel

egyetlen elrontott pillanat
elég hogy valósággá
dermedjen a játék
s jönnek a depressziós reggelek
a folytonos napfogyatkozás
elnyomott csikkek vagyunk
ablakrésbe döglött bogarak
jegyzőkönyvekhez asszisztálunk
remélve hogy egyszer majd
szerepet cserélünk
de már hiába kérdezel
minden szó piszkozat
mióta egyszer zárójelbe tettelek

 

az idő

hiába féltelek
a csönd akkor sem bomlik meg
ha hóangyalt játszik két gyerek
álomból örökölt pillanat
párás ablak takar ki részletet
nem kísérhetsz el a boncasztalig
a csöndnek súlya van
lépcsőfokonként szivárog vissza
kölcsönkaptál egy életet
– melletted az idő
elsuhan… észre sem veszed

 

zátonyok

vigaszra szorul a simogatás is: hiába tanít
adni s elfogadni – a hamis érvek kíméletlen
zárótüzében a roncsokat összeszedni
már nem lehet… elfogyott a fény
elszoktunk az élőktől és úgy hisszük
az alkalmazkodás önkéntes pusztulásba vezet
hát akarsz-e élni szomorú gyűlöletben
ha úgyis zátonyra futsz

 

következetlenségeink

emlékeink idegenségét méregettük
az egykori kaszárnya lepusztult falai között
– a kitépett rácsok könyörületért esdeklő
csatornadarabok megvakult ablakok láttán
üresség vesz körül: kopott
transzparensek lógnak a kerítéseken
valakik védeni akarták a jövőt
hogy megakadályozzák a… mit is?
azt már nem tudni
de megakadályozták s most nincs
semmi itt csak raktérnyi haldoklás
amihez mi magunk vagyunk a háttér
a kibírható fölösleg
– megoldhatatlan feladvány ez
mert kinek jó a semmi
kinek jó a koporsófedéllé szikkadó
ajtólapok alatt kutatni a múltat
amikor a holnap is bújócskát játszik velünk

 

(Illusztráció: Vladimir Kush: Eclipse)

 

hommage a Kiss Benedek – kollázs verssoraiból

ha úgy adódott dolgoztam vasárnap is
munkámért nem kértem béremet
a költő bérét csak Istentől kaphatja meg
tiszta bort iszom nem vagyok részeg
de fiatalságom be van falazva

gyarló vagyok Uram
mert végre újból verset írtam
kint futkostam tavaszi réteken
az ég virágos vadmező
mosd ki vasald ki anyám

vajon való vagy nem való
a nyilvánvaló meg annak fordítottja
hisz nyitnak a shopok pubok klubok
micsoda romok s mennyi idegenség
szétrúgott palackok között kóborolunk

vallathatnám magamat hiába
fény is lehetnék holt elem
leszállhatna rám fecske is
csak az emberiség legyen boldog
csak teljenek mesékkel a temetők

az olvadásban csak az emberszív nem enged föl
hallgatni jó a hallgatást
ha meghalok talán pitypang lesz belőlem
s meglelem ártatlanságomat
ne feledkezzetek meg rólam a virágos mezőn

 

(Illusztráció: Igor Barkhatkov: Dandelion Field)

 

Promissio

Felemelkedtem a meghajlásban.
Az ösztön volt az áldozat lábad elé
omolt fehér hátam mészkőoltárán,
vékony ujjaim borostyánként fonták
körbe bokád, tekintetemmel kúszott
az ég felé az összes méregzöld szál.
Felnéztem, de nem láttalak, arcodat
elmosták az októberi esők, köd vagy,
földre száműzött felhő csak, pedig
voltál tengerré duzzasztott patak,
ilyennek láttalak, amikor még láttalak,
szemem holdtükör, belenézni nem mersz,
mert bennem magadat, magadban engem látsz,
és ha az utolsó zivatar is felszárad, vonásaidat
visszaadja majd két jéghideg tenyerem ölelése,
szótlanul hátamra fektet az igazságos isten,
körbeszőnek a szakíthatatlan indák,
lángba borulnak vizei minden világnak,
kiszív és megőröl az örökség ígérete,
hogy porból és vérből helyünkre
valaki angyala hátha templomot emel.

 

Promissum

Térdemet már nem fedi bőr,
ezerfényű üvegkristályként horzsolódik
utánam a csontszilánk,
ebben a földreomlásban találtál rám.
Így kúsztam utánad sorsom
sóderes útszakaszain,
így vonszoltál magaddal,
lábszárad átkarolva vitted bennem
az ilyenség megmérhetetlen súlyait.
Lerúgtál magadról, de te
a könnyedség terhét nem bírod el.
Meztelen talpad a visszaúton
összes sejtjében felszakad majd,
és én pontosan ott leszek,
ahol hagytál, lehagytál,
minden sebed gondosan bekötöm,
minden léptedért mondok egy imát,
és ha öledben vinnél tovább,
nem leszek nehézség,
súlytalan leszek, mint a gondolat,
a megbánásé.

 

Mégis

Látod, újra járni tanulok,
lépni egyről a kettőre.
Lábam bizonytalansága mélyén
láthatatlanul ott vagy. Vagy ott te,

merőleges, oldalirányú mozgás.
Minden metszetben kioltja a
másik az egyiket, egyik a másikat – egymást.
Megyek, de mégis sehová.

 

Ezt

Mondatokat írunk a semmik köré,
pedig minden a semmikben van –
ezt írtam fel aznap.
Elmondtam, hogy mindenem nálad van,
kicsaltad, kicsaltál, kizsebeltél.
Elmondtad, hogy nem vagyok semmi,
hogy minden sem vagyok,
hogy vagyok a levegő, amikor fogy.
Mégsem fuldokolsz most,
pedig nem vagyok már azóta,
hogy azt mondtad, meglehet,
hogy Minden vagyok,
de az is lehet, hogy
Semmi.

 

(Illusztráció: Mike Lathrop: Wind Torn Clouds on the Salish Sea)

 

irodalmi félreolvasások 90.

epikus működéssel a legalacsonyabb árakon
(etikus)
*

tudatos Cicavízió – biztos finanszírozás
(akvizíció)
*

két könyv – két áltatás
(méltatás)
*

72 katona
(A hetvenkedő)
*

Kassák Lajos: Lovasíjászok kézikönyve
(Kassai Lajos)
*

Krúdy Gyula: Aranykéz utcai szép robbantás
(szép napok)
*

Kuss hogy utolérjenek
(Fuss)
*

ha nyár akkor Művészetek Hölgye
(Völgye)
*

a hétvégén sem marad el az átváltozás a benzinkutakon
(árváltozás)
*

könyvolvasó rovarok támadnak
(könyvfaló)
*

Ezredvég XXXV. évfolyam 2025/4. július-magasztos
(augusztus)
*

elképesztő ütemben növekszik az aranyemberek száma Magyarországon
(aranysakálok)

 

irodalmi félreolvasások 91.

Mennyei Birodalom pudinggal: leveles tésztából villámgyorsan kész
(mennyei barackos táska)
*

az ablakon át hallgatja az eső zokogását
(kopogását)
*

kegyes lábú íróasztalka
(hegyes)
*

pislogással dedikált egy 130 oldalas bestsellert – két nappal a megjelenése után meghalt
(lediktált)
*

a sakkozásé és az undoré a főszerep a Harcosok klubja írójának új regényében
(sokkolásé)
*

Politikai sejtések a látszatok mögötti valóságban
(Poétikai)
*

elfogtak egy regényes férfit Bécsben mert ürülékkel dobálta meg a nőket
(román)
*

használt irodalom üzletág
(irodabútor)
*

műfordításod beküldése pár kattintás
(mérőállásod)
*

Weöres Sándor: Épül Hatvanpuszta
(az ország)
*

a mostani kultúrpolitika a népzenei Bólogató Jánosokat támogatja
(népnemzeti)
*

a hős brigádok élén sok l’amour-i partizán
(amúri)

 

(Illusztráció: Marius Morkūnas: Drowned forest)

 

Valóra válatlan

Ne keressen az óceán felett.
A JFK csomagkiadó-szalagjai mellett.
A könyvesboltok polcain.
A dedikálóstandra hajolva a könyvhéten.

Esetleg ha már álomba szenderült,
És jóízűen szuszog!

Akkor biztosan megtalál –
Talán épp egy óceán feletti könyvesbolt polcán,
Vagy a JFK dedikálóstandján.

 

Odaát

Hogyan is lehetne
itt kolbászból a
kerítés, hát hülyék
ezek? Szép is lenne,
ha összezsíroznám
a kezem, miközben
zárom a kertkaput.

Jobban is néz ki, ahogy
a nap fénye megcsillan
a kolbász helyett
a színarany gombon.

 

(Illusztráció: Jacek Yerka: Library Ammonite)

 

vontatott
naplemente

árnyékok
árnyékai
vagyunk
elérhetetlen
rétegek
egymásra
rakódása
szemlélődő
látótér

majd

egy hangspektrum
szintekbe olvad
és kioltja a fényt

2025. 08. 08.

 

sétáló gondolatok

reccsen lépted alatt
az elszáradt ágak
kemény hantolata

bujdosó hova bújtál
nem talállak
ha nem bújsz hozzám

 

Záróhangok

nem csapta be
az ajtót
indulatos volt
nem hangos
azt mondta
abrakadabra
kiesett a számból a sajt

sok luk volt rajta

 

(Illusztráció: Onutė Juškienė: Serenity)