nincs is szebb mikor befed a péntek
azt akarom ne tegye azt akarom tegye
ő sem tudja jól én nem veszekszem
az évek egy valamit tanítanak: szilánkokra
tör szét mind ami megalkot, embargó
és násztánc a kör érintőjét belengve
igazam van nincs igazam sűrű elmúlást
öklendezek az öreg zöld fotelben csikkek
átderengve rágnak száraz ágnak egyetlen
termése, átesem mint a hajnalok mik velem
keltek s hoztak rám bajt rutint meztelen
fohászt a csendnek. nincs pont nincs csak
elküldött kérésre későn érkező request
isten egy túlterhelt api: mire válasz jön
már új kérdés írja felül az eredményhalmaz
rendszerét, fura loop ez; szívünk hajtja míg
a gazdatest kér s tettekkel igazolja időben
elkésett fizikai manifesztumát. fejében száll
értelmet kíván s horgonyt vet rabszolgának
állva a pillanat kristályszerkezetébe rendezett
ballisztikus oltára körül részeg törvényt járva.
a tegnap, a ma, mind válasz fel sem tett hideg
és kusza kérdésekre, s tudom szenvedve így
egyedül kell élnem meg mi szemszögemből
kimaradt vagy kifolyt vagy vörösre dörzsölve
múlt el a hosszú éveim alatt nem emlékszem
már. csak ülök és révedve ott nézem a pultos
unott szemén át magam, tudja mit iszok tudja
még a madarak is tudják, hol van felettem az ég
bennem az ég, a hirtelen kitakart vihar, a rajtam
örök tekintetét tartó hosszú önpórázon tartott
tudva tudatlan magam csendje, ez esze van
nem mondja: csitt, csak mikor betakar a vihar
holdfénye dagályként enged, szív, majd szeretve
ránt vissza hogy feledve kezdve ugyanúgy ugyanaz
a miért ne legyen a kitért, néma lendület újra
a százszor átrajzolt kockalap lét, a hű sehol megint

tölt

Devilpeace 2025-07-12

(Illusztráció: Samiran Sarkar: Storm & Forest)