„MERGITUR  NON  SUBMERGITUR”; HEGYMENET

MERGITUR  NON  SUBMERGITUR

a széles kapubejárón besétálva hirtelen más világba lépek át
ódon városfal és magas tűzfalak ölelésében terebély gesztenyefa nyújtózik
késő délutáni napsütés, az udvar kockacsendjében semmi sem mozdul
időzárványok között titáni zöld lombkorona

merül, de nem süllyed
csendből font falak
ölelik mindenfelől
nem süllyedhet el

/Sopron/

HEGYMENET

nyoma sincs a patak jégpáncéljának, eltűnt már a hó is
agancsos király barna hátára dob csókot a nap
mogyoróbarkát hintáz a tavaszi szél
megindultak a nedvek a rügyekben rejlő csodálatos napmotorok felé
hóvirágok bókoló seregei kísérik a felfelé vezető ösvényt
előtted magasodik a kilátó betonhengere

bükkök gót ívén
lángoló monstrancia
a felkelő nap

/Csóványos/

(Illusztráció: Edith Holden: The Country Diary of an Edwardian Lady page 7.)

Vélemény, hozzászólás?