/haikuk/

böjti szelekben
gyöngyfehér hunyor bókol
a temetőben
–

szurdokban, oldalt
rubinfényben parázsló
turbánliliom
–

pókfonál köt még
hulló levelet ághoz
végső haladék
–

két lánctalp között
éppen elfér egy bükktörzs
lombja visszanéz
–

vén hárs hegyélen
sziklához gombolyulva
levele sincsen
–

dőlt bükkfa törzsén
lápisz-lazuli kékben
cincérszerelem
–

petét rakott a
lepke: libbenő szárny
eltűnő élet
–

ebihal őrzi
sötétlő pocsolya mély
tűnő idejét
–

esett madárnak
aszfaltra törött szárnyán
kihűlő vérfolt
–

kerecsensólyom
a lábakat meghagyta
borzvacsorának
—-

(Illusztráció: Aleš Moravec: Lilium martagon, lilie zlatohlavá)

Aranyhajú, jázminarcú, őzbokájú
te sehol sem található!
Szárnyak nélkül jöttél, és hajoltál
fölém, álmomban minap.
Gyönyörű őrangyal egy csókot
indítottam volna félszegen, mikor
harsanó tücsökzene ébresztett rá
szomorú öregségemre, Amen.

(Illusztráció: Eric Heitmann: A Voice in the Night Garden)

/Szepesi Attila emlékezetére/

Budaszentlőrinc

ős romkert ligetet
átölel egy város
elfoszló dallama
sorsunkkal határos
–

Kesztölc – Klastrompuszta

kinyíló hajdani táj
egykoron itt járta
erdeit, rétjeit
szent barátok lába
–

Pilisszentlélek

félúton, Isten tenyerén
erre járt egy költő
mormolt püspöki áldást
már egy emberöltő
–

Bükkszentlélek

ódon falak, zöld szelekben
darazsak zsongása
felparázsló bükkök
földmély hallgatása
–––––

(Illusztráció: Arató István: Kesztölci udvar)

HÁZAVATÓ

„Egy házban nem az a csodálatos, hogy menedéket, meleget ad,
hogy birtokba vehetjük a falait. Hanem az, hogy lassan lerakja
bennünk kedves emlékei táplálékát.”
/Saint-Exupéry/

lángoló mozaik
a tornác álom homéroszi
köröskörül rozsdálló fenyőfák
Kalüpszó kertje mára megkopott
a csend koldusai vagyunk
hallgatjuk az eresz csepegését
tücsökzenét a teremtés korából
Isten hangját a csillagok alatt

KRONSTADT

acélszürkén összeringó tengerég
csak az aranybarna tea világít
legendás hajók árnyain
ágbogas észak fény cikázik

(Illusztráció: Dillon Ding-Chao Huan: Golden Larch Valley)

kifordult tuskó
oldalán egy hóvirág
néma harangja
–

esőcsepp cseppen
csordul, görög az ágon
gyémántos fényben
–

türkiz jégmadár
patak felett röppenő
röpke pillanat
–

kígyószisz erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen
–

ebihal őrzi
sötétlő pocsolya mély
tűnő idejét
—-

(Illusztráció: James Colmer: Echium Fire)

nyíló gyöngyvirág
te Mária-illatú
rejtőző ima
–

gót bükkfa törzsén
lápisz lazuli kékben
cincérszerelem
–

őszülő erdőn
fekete-piros össztánc
egy pillangónász
–

egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott
—-

(Illusztráció: Angela Anderson: Lily of the Valley Acrylic Painting)