Csehy Zoltán fordításában látott újra napvilágot az Átváltozások.

 

 

Több mint egy évtizedes munka lezárását ünnepelte Csehy Zoltán március 6-án a budapesti Három Holló kávéházban, ahol bemutatásra került Publius Ovidius Naso Átváltozások című római eposzának újrafordítása. Az ELTE Ókortudományi Intézetének tanára, Ferenczi Attila beszélgetett a felvidéki magyar költővel, többek közt az eredeti latin szöveg tematikai gazdagságáról, a fordítás szükségességéről és körülményeiről, valamint magukról a hexameterekről.

 

Ovidius monumentális epikus költeménye tizenöt énekben, kronologikusan fűzi össze a görög-római mitológia átváltozástörténeteit. A közel tizenkétezer hexameterből álló eposz az európai kultúra egyik alapműve. Csehy Zoltán elmondta, hogy az 1964-ben megjelent, Devecseri Gábor nevéhez fűződő fordítás után egy modernebb nyelvezetű, ugyanakkor az eredeti ritmust megőrző változatot szeretett volna létrehozni. Úgy vélte, a mű a fiatalabb olvasók számára is élvezetes és revelatív lehet, ha a szinte végtelen mítoszfüzért egy tizenöt évados sorozathoz hasonló narratívaként közelítjük meg.

A beszélgetés során kitért arra, hogy leginkább tematikai sokrétűsége és aktualitása miatt tartotta érdemesnek az Odüsszeia terjedelmével vetekedő munka újrafordítását. A mai humán tudományok számára is izgalmasan veti fel Ovidius többek között a természethez való viszonyt és a szerelem, halál, művészet hármasságát. Csehy az egyik legelemibb emberi tapasztalatként emelte ki a címadó jelenséget, a szüntelen átváltozást is.

A Kalligram Kiadó gondozásában megjelent kötet keletkezéséről is szó esett. Csehy Zoltán a Comenius Egyetem oktatójaként, tanári és irodalmi munkája mellett dolgozott a fordításon. Egy svájci ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy fél éven át egy kolostorban foglalkozzon a szöveggel; az ott szerzett tapasztalatokat a Grüezi! című útinaplójában dolgozta fel.

A fordítási munka során nem szeretett volna megválni a hexameterektől, nem akarta Ovidius költői örökségét a próza didaktikusságába fojtani. Ügyelt viszont arra, hogy az olvasó gyötrése nélkül átadja az eredeti szöveg lüktetését, egyben meg is újítsa ezt a költői ritmusvilágot, melynek visszaadására alkalmas is a magyar nyelv. Csehy a szívveréshez hasonlította a hexametert, melynek érzékelése attól is függ, mennyire figyelünk oda rá.

A beszélgetés után a közönség kérdéseket tehetett fel, majd hosszú sor alakult ki a dedikálásnál.