Párizs volt, így patkányok is voltak. Ők kísérték Madame L’Espanaye-t, ahogy sietett a holdfényes éjszakában. A patkányoknál csak az embereket rühellte jobban. Úgy érezte, akárki néz rá, tudja, mit tett, és mélyen elítéli érte. De honnan is tudták volna.

A pénzt előkészítette, a poggyászokat bepakolta, már csak lányát, Camillát kellett előkerítenie. Megesküdött rá, ha még egyszer elszökik, a fülénél fogva ráncigálja majd haza. De úgysem lesz legközelebb.

Ahogy előre sejtette, a közeli parkban rátalált, valami suhanc gavallér társaságában. Camilla könnyei az ajkára folytak, úgy könyörgött, hadd maradhasson Henrivel, de Madame L’Espanaye nem hallgatta, még rá se nézett, csak kezénél fogva húzta magával. A pattanásos fiú megrettenve vonult vissza.

A Morgue utcai lakásra érve a lány belefáradt a könyörgésbe. Becsapta maga mögött az ajtót, míg Madame L’Espanaye egy mély sóhajjal a kanapéba dőlt. Másnap reggel elindulnak. Ezt eldöntötte. Azt viszont még nem tudta, mi lesz, amikor végül megérkeznek Firenzébe. Vajon kijön majd értük Paolo? Hogy jutnak el Sienába? A fiókba nyúlt az egyik levele után, hogy újra megnézze a címet. Piazza Salimbeni 3. Piazza Salimbeni 3. Meg kellett jegyeznie.

Bele se gondolt még, hogyan fogja elmagyarázni lányának az új életüket. Bemutatni Paolónak. Annyi mindenbe nem gondolt még bele. Azt sem tudta, mi lenne veszélyesebb, ha itt maradnak férje temetéséig, vagy ha el se mennek rá. De már késő volt gondolkodni ezen. Holnap elindulnak.

Kinyitotta a vasládikát az iratokkal, majd behívta Camillát. Leültette a kanapéra.

− Nem hagyom itt Henrit – tiltakozott a lány, s újból előbújtak a könnyei. Madame L’Espanaye-t fojtogatta a fülledt szoba. Ablakot nyitott. – Minek beszélek, maga sosem volt szerelmes. Nem értheti meg. – Erre felkapta a fejét. Camilla észrevette. – Ne tegyen úgy, mintha szerette volna apámat! Elviselték egymást, legfeljebb.

− A valódi apádat holnapután ismered meg. Paolónak hívják – mondta, s ezzel kivette Camilla iratait a ládából. A lány szótlanul meredt rá. – Korán kelünk, hogy elérjük a vonatot Milánóba, ahol átszállunk Firenzébe. Paolo ott vár majd ránk. – Hirtelen magabiztossága ezt a hézagot is kitöltötte. Ott lesz Paolo. Még szép, hogy kijön értük.

Camilla még mindig kerek szemmel bámult maga elé.

– Figyelsz rám egyáltalán? – intett oda neki Madame L’Espanaye. A háta mögül kicsapódott az ablaktábla.