Lassan kaptatok fel az emeletre. A cipőm vizesen cuppog, sáros nyomot hagy a fokokon. A lépcsőházban dohszag, a korlát hideg, nyirkos rajta a rozsda. Kilépek a körfolyosóra, egyforma ajtók, mind másképp kopott, kovácsoltvas virágminták ismétlődnek. Az utolsóhoz érek, megállok. Az udvaron csattognak az esőcseppek, bevernek a gangra, csorognak a kabátomról, becsöpögnek a nyakamba.
Csöngetek. Bentről tompa zörej, villany kattan, lépések, zörren a zár, nyílik az ajtó. Anyu az előszoba fényében apró öregasszony-árnyék, kicsi, hajlott. Megfogja a karomat, gyere, megfázol, húz az ajtó felé. Tészta és öblítőszag. Elveszi a táskámat, lesegíti a nedves kabátomat, megölel. Lehajolok, hogy elérjen.
Vacsorát melegít a konyhában, távoli rádió hangja recseg, nem hagy segíteni. A szekrény felső polcáról leveszek neki néhány kardigánt. Hűvösödnek az esték. Csak székre állva éri el, de nem szólna. A rendbe hajtogatott ruhák alatt egy fekete-fehér fényképet találok. Rajta apu és én a Vérmezőn. Emlékszem, anyu csinálta a képet. Csillog a hó a padokon, apu hosszú télikabátban, lehajol, hogy elérje a kezemet. Én nyújtom felfelé a karomat, kapaszkodom a kezébe, harang alakú kabátom megbillen, kilóg alóla a piros hótaposóm. Apu hozta egy külföldi útjáról. Nézek fel rá, mosolygok. Kattan a fényképezőgép. Aztán megint kezdődik. Anyu hirtelen feldúlt lesz, nem tudom, megint miért, talán a melegfront. Legalábbis azt szokta rá mondani apu. Idegesen adja vissza a gépet apunak, és azon a vészjósló, éles hangon mondja, induljunk.
Máskor is így kezdődött. Forró nyári délután, apu megint külföldön. Nem szabad, tudom, mégis visszaszólok. Anyu tenyere az arcomon csattan. Odakapom a kezem. A következő ütés a fejemet éri, ösztönösen felemelem a karom. Most azt ragadja meg, csavarja a hátam közepe felé. A vállam lüktet, térdre rogyok, homlokom a hideg konyhakőhöz ér. Könnyek csöpögnek a szememből a padlóra. Bocsánat, bocsánat, bocsánat, mormolom. Végre enyhül a szorítás, nem mozdulok. Az átlátszó cseppeket nézem. Foltokban felnagyítják a konyhakő barna virágait.
Hallom, anyu hozza a vacsorát. Visszacsúsztatom a képet a ruhák alá. Bent eszünk, mint régen a vasárnapi ebédkor. A kanál koccan a porcelánon. Távoli rádió hangja recseg.