SZÜLÉS; SZERENÁD; EGY KALAP ALÁ; A VILÁG PEREMÉN

 

SZÜLÉS

Szót kaptam, de napokig tartott, amíg
kihevertem a kinn felejtett csöndet.
Nem akarok olyan lenni, amilyen
lehetnék, persze csak akkor, ha hinne

bennem az ég angyala, ami meg azt
eredményezné, hogy ebből a versből
is hiányozna a mennyei sáros
költészet, a pokoli poétika.

Hiszen amikor még nem éltem együtt
a testemmel, jól elvoltam a saját
bőrömben, a tolerancia köpeny,
amiből kibújunk, mint az anyánkból.

 

SZERENÁD

János féltékeny a jóbarátjára,
még elszereti előle Julit, majd
rádöbben, a fél világra féltékeny
lehetne, ez végleg lecsillapítja,

mától nyugtatót se vesz be, issza az
erdei sós gyógyforrás szent szavait,
legurít mellé a fanyar vadkörte
pálinkából jó pár kupicával és

megáll Juli kitárt ablaka alatt
a legjobb barátjával, akinek a
kezében sír a hegedű, hogy vidám
éjjeli zenét, szerenádot adjon.

 

EGY KALAP ALÁ

János a múltat, a régi gyepűt, a
gyepföldet méri, bolygatja, büszke a
gyökerekre, melyek kitüremkednek,
mint a keleti, többszáz éves platán

gyökerei a falu határában,
amibe többször belecsapott a menny-
kő, tükörsima szilánk János szeme,
megfürdik a felejtés patakjában,

amitől kígyókövesre pattog a
bőre, fejére kapva a fejfedőt,
gyíkra, békára hagyva a fejfájást,
az üres és léha kalász magasan

hordja a fejét, a silány repcető
virágzik ki a legesleghamarabb,
idő előtt, bocsánatos bűne, hogy
van rá oka, legalább egy röpke kis

pillanatra odafigyelnek rá, ki-
csalja a sima kígyót a bőréből,
ha virágba borul az összes repce,
a kutya se figyel rá, nem még János,

aki a múlttal van elfoglalva, rá-
eszmél, míg a rossz ellen küzdene, hogy
a bűn léhűtői, gyilkos szándékkal,
önzőn, békepártivá vedlenének.

 

A VILÁG PEREMÉN

Jánossal a lehető legjobban bánt a
nagyapja, csak amikor elhunyt, akkor
értesült anyai nagybátyjától, hogy az
öreg fűvel-fával csalta a nejét,

s amikor felesége már haldoklott,
a fia kezébe adott egy égő
gyufát, gyújtsa fel anyja véres ágyát,
máskor, egy hideg, zord téli éjszakán

kidobta a forró péterkályhát az
udvarra, borgőzösen, szitkozódva,
mivel viszketett még a torka, bort kért,
részegesnek a bor az édesanyja

teje. János azt hitte, biztosan két
ember lakozhatott nagyapjában, vagy
belébújt apró testébe az ördög,
a Teremtő tudhatná, nem a legjobb

kicsi embert fellovalni, nem jó, ha
ördögöt engednek belé. János bús,
akár az ördög, akinek letörték
a szarvát, sehol sem találja helyét,

barangol, mint a Jób ördöge, szárnya
nő, nincs ég, hova repülhetne, tarka-
barka, akár az Isten madárkája,
ha Jánosra ül, magasról leszarja.

 

(Illusztráció: Mykola Kaftan: Native colors)

KÉPEK A GYERMEKKORBÓL; Fokozhatatlantól szelídülök; Hűség3

 

KÉPEK A GYERMEKKORBÓL

Szőlőnkbe menet

Felejthetetlen élmény
a lábaimat nyaldosó
hajnali harmat hűvöse.

Este

Forgolódunk még
a frissen tömött szúrós
szalmazsákokon

a korai le-
fekvés és szigorú csend-
rendelet után.

 

Fokozhatatlantól szelídülök

Gyermekkor-eresz
fészekrabló
felszarvazlak
elfojthatatlan meleg
utaztat a földön,
mely tűrte kisded játékaim,
nem baj, ha tüske vérzi be
mezítlábaim.

Ez a nyári délután
pacsirták dalait közvetít,
fecskéim torkából
átrepült tengerek zúgnak.

Fokozhatatlantól szelidülök:
a rét fölött brosstű a nap.

 

Hűség3

Az emlékezet mezőin
ekéim estéről estére
ugyanazt a mélybarna
földet szántják

 

(Illusztráció: Anita Nowinska: Release)

Vakvágány

Péntek. Napfelkelte. Első fénysugarak. Reggel öt. Házból kilép. Kulcsot fordít. Zár kattan. Elindul. Úton végig. Legvégén jobbra. Aluljárón át. Lépcsőn fel. Peronnál megáll. Épp időben. Nincs késés. Szerelvény közeledik. Lassítva begurul. Ajtók kinyílnak. Felszáll. Körbenéz. Hely sehol. Folyosóra befordul. Táskáját leteszi. Fogantyúnak támaszkodik. Telefont elővesz. E-maileket olvas. Megbeszélés lesz. Éles sípszó. Ajtó csukódik. Fellépő visszahúz. Vonat indul. Kezdetben döcög. Egyre gyorsul. Negyed hat. Bérletét ellenőrzik.

Szombat. Délutáni találkozó. Hazafele tart. Este hat. Főpályaudvar. Tűző Nap. Betondzsungel. Pokoli meleg. Nehezen viseli. Sokat ivott. Kijelzőhöz siet. Járatát keresi. Mindjárt indul. Percei maradtak. Még elcsípheti. Legmesszebbi vágány. Megpróbálja. Nekilódul. Útjából elhúzódnak. Légszomj kínozza. Fájdalmas légzés. Nem érdekli. Célja elérni. Kalauz észreveszi. Megvárják. Megköszöni. Nyitógombot megnyomja. Lendülettel belép. Nem kap levegőt. Próbál megtámaszkodni. Kapaszkodót elvéti. Lábai elgyengülnek. Földre rogy. Elsötétül minden.

Vasárnap. Dermesztő éjszaka. Sűrű köd. Sápadt holdfény. Sötét árnyak. Szinte csend. Alvó pályaudvar. Hajnali egy. Utolsó vonat. Legtávolabbi vágány. Haza vágyik. Intésre vár. A legutolsóra. Sietnie kell. Egy vagon. Megfigyel. Középső nyílik. Kalauz kilép. Mellette felsurran. Talajt nem érint. Páran utaznak. Egyik útjában. Keresztül rajta. Észrevétlen. Van hely. Hátra suhan. Végében leül. Éles sípszó. Ajtó csukódik. Fellépő visszahúz. Járat elindul. Kezdetben döcög. Lomhán gyorsul. Negyed kettő. Bérletét nem kérik.

Kilenc kóan

 

A lét

Sohasem az a baj,
hogyha nem érted.
A választ keresd,
ne a kérdéseket.

*

Múlt

Múltad halott,
te pedig élsz.
Semmi közös
már bennetek.

*

Lábnyom

Lábnyomomból lelkem
nyomban megszökik.
Akkor kié most
vajon a lábnyom?

*

Saját világ

Magad vagy
utas és út.
Világokba zárt
saját világ.

*

Ajtó

Ha ajtót
nyitok lelkemen,
kilépve rajta
enyém maradok?

*

Új

Meddig új
az új?
Ha látom,
már nem az.

*

A lét

Oda tartasz,
ahonnan jöttél…
Léted vargabetű,
időburokba zárva.

*

Szerencse

Megleltem, hogy
elveszíthessem.
Ajtóm kitártam,
se kinn, se benn.

*

Lelki béke

Lelki békém hol lelem?
Nem itt.
Keressem máshol?
Nem is így.

* Kóan: Egy olyan történet, párbeszéd, kérdés vagy nyilatkozat, amelyet a zen buddhista gyakorlatokban használnak, hogy előidézzék „a nagy kétséget”, és teszteljék vele a tanítványok fejlődését a zen gyakorlatok során.

 

(Illusztráció: Kevin Roche: The Sky Road)

Havasi Attila trubadúrfordításai

Afons’ Eanes do Coton

Apátné asszonyom, ha más…

 

Apátné asszonyom, ha más
nem, ön minden jónak tudója,
s bölcs is, mint mondják (Isten óvja);
hallgasson meg, ki jó tanács
végett kegyed tán zaklatom:
most házasodtam, s nem tudom,
hogy mi fán terem a baszás.

Ugyanis fülembe jutott,
hogy a tökéletes dugásban
kegyednél, asszonyom, tudásban
s tapasztalatban nincs nagyobb,
s kérem: legyen a mesterem,
hisz én e téren, restellem,
de szinte zöldfülű vagyok.

S ha öntől leckét vehetek,
s egykor mester-baszó leendek
én is, meghálálom kegyednek,
s megteszem, amit tehetek:
baszás közben mindenkoron
az ön üdvéért, asszonyom,
egy Miatyánkot rebegek.

S így, úrnőm, biztos mennybe megy –
üdvére hat hét koplalással
sem lehet ennél jobb hatással,
s az Úr előtt is kedvesebb,
ha az Ő báránykáinak
oktatja, hogy s mint basszanak,
s miképp riszálják seggöket.

 

Fernand’ Esquio

Apátné asszonyom, kegyednek…

 

Apátné asszonyom, kegyednek
én, Fernand’ Esquio lovag,
küldöm ez ajándékokat,
jeléül a mély tiszteletnek,
s mert jobban nem érdemli más:
négy nagy fasz, francúz kvalitás,
keresve se találna szebbet.

Mert barátnémnak nevezem,
kegyelmedért nem volna drága
számomra semmi, ám hiába,
más nincs most kéznél hirtelen:
négy kiváló fasz, két csomagban,
magam egy polgárnőtől kaptam,
s kegyednek adom szívesen.

Kegyelmed finom gusztusa
biztos tetszésben részesíti
őket, hisz büszkén ékesíti
mindet kettős golyóbisa:
négy lófasz, jó nagyok s erősek,
orans használja kegyed őket:
vegye be majd – imáiba.

Havasi Attila fordításai

images

Illusztrációk: Hieronymus Bosch

Közös megegyezés

Kikönyökölt az ablakon és sápadt füstöt fújt a sötét utcára. Tudta, hogy papírforma szerint nem gyújthatna rá a kocsiban, de már a tetőn kopogó eső zaja is pont eléggé irritálta, semmi kedve nem volt megázni is. Mindenki feldughatja magának a problémáit, gondolta. Az utolsó éjszakája szolgálatban. Tőle már aztán meg is dögölhet valaki a taxiban, céges autó. Gyűlölte, hogy mások csicskáztatják, de még mindig inkább ült három évet volán, mint rácsok mögött. Hálás volt a fiúknak. Tiszta papírok, stabil fizetés, ő meg cserébe néha csak annyit kérdezett ‘hová?’, aztán befogta, meg nem ütötte be az órát. Jó üzlet volt, egy időre. Amíg szagot vesztettek a kopók. Most viszont már kezdte ő is nehezen bírni a bűzt és tovább akart állni, új város, új élet. Új lehetőségek.
Megint beleszívott a dohányba. A visszapillantóban egy alak lépett ki a fekete esőfüggönyből, le a járdáról, be a közvilágítás sárga fényébe. Ballonkabát, arcába húzott kalap, zsebre vágott kezek. Persze, hogy még így végszóra betalálja az egyik jómadár. A repjegy mellé lottószelvényt is vennie kellett volna, gondolta. Az ügyfél szó nélkül feltépte a hátsó ajtót, majd tocsogó hanggal ledobta magát az ülésre. A kalapot nem vette le.
–Hová? – kérdezte a sofőr kiejtve a cigarettát az aszfaltra, feltekerve az ablakot.
–Róbert utca 76. – hangzott a válasz.
A taxi megindult. Az óra nem.
Rádiót sem kapcsolt, nem sok értelme lett volna. A nyikorgó ablaktörlők, kopogó eső és zúgó motor elegek voltak háttérzajnak. Néha egy-egy kátyú, hogy monoton se legyen. Kényelmes tempóban gurultak végig a városon. Nem nagyon volt forgalom, a piros lámpák bizonyultak a legnagyobb akadálynak. Ahogy várta a zöldet, unottan bámult kifelé. Egy talpig retkes vénember a szemetesek között, kérdéses megfagy-e reggelre. Egy másik taxi egy kereszteződésnél, bizonyára részegekkel az utastérben. Dolgozó lányok egy-egy sarkon. Végigmérte őket, egy fiatal szőkét meg is jegyzett. Még utoljára kiélvezi majd a helyi kínálatot, ha kirakta a klienst. Az utolsó lehetősége rá, nem fog többé visszatérni. Innen csak akit kirúgnak, az áll fel. Ő viszont úgy döntött nyugdíjba megy, csak épp a felmondását nem adja le, nem zavar vele senkit.
Az óra nem járt, de az idő igen. Valamivel éjfél után lehetett és kezdtek közeledni a cél felé. Még egy pár sarok. Már ma van, gondolta, eljött a nap. Hamarosan szabadul. Egy régi cimborájánál húzza magát meg amíg egyenesbe jön. Azt még nem tudja mihez fog kezdeni, de majd lesz valahogy, mint eddig mindig. Ha összejönnek a dolgok, majd nyit egy kocsmát. Lehet, hogy keres valami asszonyt akivel elviselik egymást. Talán még egy kutyát is vesz.
Két balkanyar, aztán pedig egy jobb. Helyben voltak, egy omladozó bérház mellett parkolt le, a címtől pár méterre. Csendben ülve várakozott, a motort nem állította le. Nem sürgette az utast, nem szólt bele a dolgába. Rövid idő után mozgás zaja szűrődött előre a hátsó ülésről, örült, hogy végre távozik az ügyfél. Nyújtózkodva sóhajtott és a szőke lányra gondolt, az utolsó éjszakára amit itt fog tölteni. Hirtelen egy fémes kattanást hallott maga mögül. A dörrenést már nem.

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info