Maurice Sendak – Ahol a vadak várnak (részlet)

Max aznap éjjel, farkas öltönyében, egyik csínyt követte el

 

a másik után.

 

Az anyja rászólt: „Vad vagy, Max!”

mire ő azt felelte: „Max megesz!”

ám végül nem kapott vacsorára semmit, amit ehetett.

 

Azon a bizonyos éjszakán Max szobájában egy erdő nőtt

 

és nőtt

 

és nőtt

 

és addig nőtt, míg a plafonon csüngtek az indák,

és a szoba négy fala lett a négy égtáj,

 

és egy óceán hánykolódott ott hajóstól, csakis Max-nek,

amin útnak indult, nappalokon és éjszakákon át,

 

míg eltelt egynéhány hét,

és majdnem egy egész év,

míg megérkezett oda, ahol a vadak várták.…

Az Ismeretlen Madár nyomában

A kisfiú hanyatt feküdt a puha, illatozó tavaszi fűben. Karjait széttárta, csak süppedt, süppedt bele az elvarázsolt időtlenségbe, mely húzta le, szippantotta magába, szakította ki az emberlét szárnytördelő jelenéből, forgatta, ringatta, beszélt hozzá.

Szeme a fent futó felhőket bámulta, füle szomjasan itta a zenét, a madarak szavát, a tavaszi madárvonulás titokzatos, tán nem is evilági hangjait.…

Peter Hoeg: Elképzelés a huszadik századról (részlet I.)

CARL LAURIDS*

 

A mørkhøji udvarházról

A mozdulatlan időről

1520–1918

 

 

Carl Laurids egy szilveszter éjjel született Mørkhøjön – a szülei kilétét lehetetlen volt kideríteni –, s a jószágigazgató rögtön örökbe fogadta; akkoriban az uradalom már kétszáz esztendeje, legalább kétszáz esztendeje volt elsáncolva a fejlődés ellen egy igen magas fal mögött, amelyen fölül vastüskék vannak, s amelynek szürke mészkövei fosszilis víziállatok maradványait rejtik.…

A fiú, aki nem kellett senkinek

A boszorkány házához egyetlen út vezet, gondolta a fiú. Megforgatta a szájában a pipát és köpött egyet. A boszorkány gyengéd szeretettel nézte. A fiú már három holdtölte óta nála lakott. Rendes fiú volt, mindent egybevéve. Rendben tartotta az udvart, és még a villámokkal is sikerült megbeszélnie, hogy messzebbre csapkodjanak, de azért őrizzék a küszöböt.…

Irodalmi és Társadalmi Portál