Nichita Stănescu versei

Estéink kezdetén

A csend téged uszályként elkísért mindenhova.
Ha kezed fölemelted, hallgatás ült a lombokra.
Ha szemembe néztél, kővé vált egy pillanatra
a lepergő idő hatalma.

Éreztem, elalhatom álmodva lakott csillagokat.
Éreztem, ha hozzám érne suttogó árnyékod,
megtaszítottam a dermedt éjszakákat
rakéta-pályán szállni előre, fel a Naphoz.…

Gyönyör

Vörös ajkai közt kilátszottak kissé kiálló középső metszőfogai. Az összképet nem csúfította. Barna haja finoman omlott csupasz vállaira. Világoszöld felsőjét a mellrésznél bőrszíjak fűzték össze. Hangja nem volt angyalian csengő, mégis szirénként vonzotta a füleket. Tipikusan az a nő volt, akit egy füstszagú, olcsó sörtől ázó kocsma mosdójában hátulról csinál meg az ember.…

Ahogyan a Napot szemléljük.

Carlos Cipa: Hang On To Your Lights
(All Your Life You Walk, 2014)

Az, ahogyan a Napot szemléljük, végső soron valami gyermekkori félreértés eredménye. A Nap helyzete márpedig kétségkívül egészen más. Tisztáznunk kell, hol járunk el tévesen, s hogy ez a félreértés milyen további, életünket alapjaiban és közvetlenül meghatározó félreértésekhez vezet, melyek életünket alapjaiban és közvetlenül meghatározó téves eljárásokat eredményeznek, összezavarva a dolgok természetes menetét.…

„A VILÁGŰR GYÖNGYSZEMŰ UTAZÓJA” – SÁNDOR ZOLTÁN J.K. CÍMŰ PRÓZAKÖTETÉRŐL

 

…(A) nő már nem volt ott, lehet, hogy soha nem is létezett – olvassuk Sándor Zoltán kötetének belépőjében (J.K. ébredése), mintegy  sejtetőn előrevetítve az idézett mondatban és a novella címében egyaránt ott rejlő misztikus-filozofikus háttér kiteljesedését.
Egy teljesen hétköznapi jelenettel indul a prózakötet: egy férfi reggeli ébredése utáni pillanatainak lehetünk tanúi, melybe szinte belekiált a hirtelen megvilágosodásként  felmerülő gondolat: a nő, akit előző este ismert meg egy bárban, talán soha nem is létezett.…

Irodalmi és Társadalmi Portál