Végül

átjár a Kéz
hiátusunk nyelvén
beszélő oldozása
 
ahogy eleven játszó árnyékán
a nyáresti, lazító fénysugár
 
így téveszt meg
a folyton végtelenbe indulás vágya
ott, ahol az érintés maga határtalan
 
mindig illúzióként hazudva
– mint késői tavasz szeplőtlen záporát –
a magunkhoz megérkezést
 
ahol
 
az
ugyanúgy,
ugyanott
hozzánk való:
 
egymásba emel –,
az enyészet szökik utánunk.
 

Végül bővebben…

Eltűnik minden

 

Eltűnik minden

…Kafka óta…

 

Megkérem őket, hadd nyomhassam a fejemet a víz alá. Huzat van, nem fordítottam el a kulcsot, épphogy benyilall a fény, a lépcsőházban lassan elalszanak a lámpák. Remegek, megfulladnék. Szégyellem, ha látják a kifacsart szemgolyóimat, remélem az se baj, ha a halántékommal megkoppantom a kád alját és kifújom az összes buborékot.…

Sarki fény – VII. fejezet

7.

Ha jobban belegondolok, tényleg nem tudom, mi a csudát műveltem az elmúlt három esztendőben. Olvasgattam apám iratait. Képzelegtem. Nyalogattam lelki sebeimet. Jegyzeteket készítettem egy, az egyre távolabbi jövőben megírandó kulturális koncepcióhoz. Ebben az egyelőre még pusztán imaginárius dolgozatban − egyre erőtlenebb szándékaim szerint – elképzeléseket, javaslatokat fogalmazok majd meg, amelyek által a Monarchia avas művelődéspolitikája korszerűbbé, jobbá, hasznosabbá válhat.…

Irodalmi és Társadalmi Portál