Karácsony

Még a nagy kilencvenes esztendőben
a szorgalmi időszak vége felé,
december közepe táján,
gondolom, nyelvszakos hallgatók
Christmas Partyt szerveztek,
egyik első közös programunkat,
angolul adtak elő A kis hercegből,
fölismertem, és nagy vonalakban,
olykor egészen értettem a szöveget
(kamaszkoromban számos részt
szinte szó szerint tudtam fejből),
akkor gyökerezett meg benned
a téves meggyőződés nyelvtudásomról,
s az egykori pártház előterében,
amit már a bölcsész egyesület használt,
saját szépséged tudatától áthatott,
művészi tartással, lassan, mosolyoddal
finom öniróniát is kifejezve
csúsztál lefelé a korlát fa kapaszkodóján
(és ott ereszkedsz most már mindörökre),
én hasonló fellépéssel fogadtalak,
mintha megrendezett jelenet
forgatása folyt volna éppen,
hatalmas erő feszítette
belülről mellkasunkat
az ismerős, mégis váratlan ünnepen,
mely nem mindig szokásos
naptári napján teljesedik be.

 

Utazás

Az az ígéret, az a bensőségesség:
randevúzni a Keleti pályaudvaron,
belakni egy üres dohányzó fülkét,
és fiatalon, jókedvűen, merészen
órák hosszat utazni északkelet felé
a Nagyalföld és a Felföld határán,
végig a bal oldali hegyek alján,
azon belül magán Hegyalján,
hol közeledve mezőn túli lábukhoz,
hol ismét eltávolodva tőle,
és ahogy életvidám nagybátyjával
a fiú a Sose halunk meg filmben,
mintha a szerelvénynek csak a
demarkációs vonal állná útját,
befutni a határmenti kisvárosba,
ködködmönös, emberi léptékű,
mindig otthonos szülővárosodba,
amely felől országzászló üzen,
de talán soha többé nem fogják
fölhúzni az árboc csúcsáig.

 

Munkadal

Ebbe a lepelbe szövöm két diák egymásra találását,
ebbe a lepelbe szövöm egy nemrég elhunyt jelenlétét,
ebbe a lepelbe szövöm pókok fáradozását,
ebbe a lepelbe szövöm halhatatlanok viszályát,
ebbe a lepelbe szövöm a leszboszi szerelmet,
ebbe a lepelbe szövöm egy üdülőhely köd-ösvényét,
mely úgy leng telente a hévíz keskeny csatornája fölött,
miként ezt láthattam az Andrej Tarkovszkij-sorozat
egyetemvárosi vetítéseire igyekezőben a buszról,
akár a Solaris zárójelenetében a ház mellett a füst,
a hasonmás apa világosbarna bekecse körül a pára,
a bolygónyi élő óceán felszíntől elszakadó foszlánya.

 

(Illusztráció: Nick Flook: Railway Forest (2017))