Címke: műfordítás

Havasi Attila trubadúrfordításai

Afons’ Eanes do Coton

Apátné asszonyom, ha más…

 

Apátné asszonyom, ha más
nem, ön minden jónak tudója,
s bölcs is, mint mondják (Isten óvja);
hallgasson meg, ki jó tanács
végett kegyed tán zaklatom:
most házasodtam, s nem tudom,
hogy mi fán terem a baszás.

Ugyanis fülembe jutott,
hogy a tökéletes dugásban
kegyednél, asszonyom, tudásban
s tapasztalatban nincs nagyobb,
s kérem: legyen a mesterem,
hisz én e téren, restellem,
de szinte zöldfülű vagyok.

S ha öntől leckét vehetek,
s egykor mester-baszó leendek
én is, meghálálom kegyednek,
s megteszem, amit tehetek:
baszás közben mindenkoron
az ön üdvéért, asszonyom,
egy Miatyánkot rebegek.

S így, úrnőm, biztos mennybe megy –
üdvére hat hét koplalással
sem lehet ennél jobb hatással,
s az Úr előtt is kedvesebb,
ha az Ő báránykáinak
oktatja, hogy s mint basszanak,
s miképp riszálják seggöket.

 

Fernand’ Esquio

Apátné asszonyom, kegyednek…

 

Apátné asszonyom, kegyednek
én, Fernand’ Esquio lovag,
küldöm ez ajándékokat,
jeléül a mély tiszteletnek,
s mert jobban nem érdemli más:
négy nagy fasz, francúz kvalitás,
keresve se találna szebbet.

Mert barátnémnak nevezem,
kegyelmedért nem volna drága
számomra semmi, ám hiába,
más nincs most kéznél hirtelen:
négy kiváló fasz, két csomagban,
magam egy polgárnőtől kaptam,
s kegyednek adom szívesen.

Kegyelmed finom gusztusa
biztos tetszésben részesíti
őket, hisz büszkén ékesíti
mindet kettős golyóbisa:
négy lófasz, jó nagyok s erősek,
orans használja kegyed őket:
vegye be majd – imáiba.

Havasi Attila fordításai

images

Illusztrációk: Hieronymus Bosch

Magyar költők katalánul

1977-ben alapított, a katalóniai Vicben megjelenő folyóirat, a Reduccions 117. számában válogatás olvasható magyar költőktől. A költőket és a verseket Déri Balázs és Carles Dachs, katalán költő fordította, a nyersfordítások Faluba Kálmán, a válogatás és a tanulmány pedig Déri Balázs munkáját dicsérik.

A válogatásban szereplő költők: Ágh István, Balázs Imre József, Bari Károly, Biró Krisztián, Csehy Zoltán, Déri Balázs, Duma-István András, Ferencz Győző, Gergely Ágnes, Horváth Eve,  Imre Flóra, Kántor Péter, Kemény István,  Kerber Balázs, Lator László, Makáry Sebestyén, Markó Béla, Marno János, Németh Zoltán, Oravecz Imre, Rakovszky Zsuzsa, Rosmer János, Simon Márton, Szálinger Balázs,  Takács Zsuzsa,  Tolnai Ottó, Tőzsér Árpád, Vajna Ádám, Várady Szabolcs, Zalán Tibor.

A folyóiratszám itt érhető el:
https://dialnet.unirioja.es/ejemplar/609803

A versek a 49-128. oldalon, a versek megértését segítő jegyzetek a 129-133. oldalon, a tanulmány (mely Déri Balázs munkája) pedig a 137-160. oldalon olvashatók.

 

Paul Celan: Zsoltár

(PSALM)
ZSOLTÁR

Senki sem gyúr minket újra földből és agyagból,
porainkba életet senki nem lehel.
Senki.

Dícsértessél hát, Senki.
Érted vágyunk
virulni.
Szemben
veled.

Semmi voltunk,
vagyunk, és maradunk
majd, virágozva:
a semmi -,
és senki rózsája.

Bibénk ragyog, mint a lélek,
Porzónk kopár, mint az ég,
vöröslik sziromkoronánk
a bíbor daltól,
mit tüskék közt, ó igen,
közöttük zengtünk.

Bánfai Zsolt fordítása

 

Kép: Paul Klee

Cathy Park Hong: Bárdolatlan Vénusz

 

 

unnamed

 

Meghallani a kánikulában, ahogy a muslinca
döngicsél tökéletes köröket leírva, meghallani a tudósok

adok-kapok párbaját, a parfümtől szagló nők pletykálása
közben a köhögést London bárdolatlan napfényében,

meghallani olcsó mutatványosbódék elakadó fémhangját,
doktorok felkavaró felméréseinek formuláit
az állatkitömő klinikákon,

meghallani a visszhangot a kockaalakú folyosókon,
kipróbálni az orvosi tükör markolatját egy rabnőn,

meghallani a történelem szenilis timpanonjának

Énekét.

Zápor itatja a valót, edények mutatják a nevét
visszagondolni a torkomra, a szerveimre, s a csontjaimra

 

(Nagypál István fordítása)

Klasszikus japán versek a mulandóságról az Új „Régi és új dalok gyűjteményé”-ből (Japán, 1205–1210)

Téma nélkül.

a Császári Belső Titkárság első rangú vezetője, Tomohira herceg

 

Gyorsan fúj a szél,
nádlevelekre ülő
sok-sok harmatcsepp
később vagy előbb lehull:
mily mulandó is a lét![1]

 

                        Szemimaru

Őszi szelektől
meghajló sáslevelek
végein ülő
hófehér harmatcseppek:
épp ily illékony létünk!

E világunkbaní
akár így élsz, akár úgy,
semmi különbség.
Palota, szalmakunyhó:
nem tudni, meddig állnak.

(Vegyes témájú dalok harmadik kötete, 1849–1851.)

Fittler Áron fordításai

 

 

Tomohira herceg (Tomohira sinnó, 具平親王)

964–1009

Murakami császár (Murakami tennó, 村上天皇, 926–967) fia. Sokoldalú tehetség volt: vakák komponálása mellett kora kínai nyelvű költészetének egyik meghatározó alakja, de a kalligráfiában és a hangszeres zenében is jeleskedett, ezen kívül többek között az orvostudományban is jártas volt. Vakáinak nyelvezete és retorikája egyszerű, letisztult, sok köztük a rögtönzött költemény.

Szemimaru (蝉丸)

A IX. század második felében élt. Életéről keveset tudni, viszont annál több legenda maradt fenn vele kapcsolatban. A hagyomány szerint vak biva-lantjátékos (biva hósi, 琵琶法師) volt, és az akkori főváros, Heiankjó keleti határának számító Találkozások hágójánál (Ószaka no szeki, 逢坂の関) élt. A XIII. századtól a vak biva-lantjátékosok elődjének és istenének tekintik.

[1] A negyedik sor a IX. századi vakaköltő, Hendzsó főszerzetes (szódzsó Hendzsó, 僧正遍昭) híres versét idézi.

Levélen harmat,
füvek-fák tövén vízcsepp:
tán a világnak
mutatják meg, milyen az,
később vagy előbb múlni?

(Japán és kínai versek gyűjteménye, Mulandóság, 798.)

Charles Bukowski: A nevető szív

ez az életed a te életed
ne hagyd, hogy nyálas engedelmességbe kényszerítsenek.
légy résen.
mindig akad kiút.
létezik valahol egy fény.
lehet, hogy nem túl ez a erős fény,
de legyőzi a sötétséget.
legyetek résen.
az istenek esélyt adnak majd nektek.
ismerjétek meg őket.
éljetek a lehetőségekkel.
ugyan nem győzheted le a halált,
de a halál életed során néha legyőzhető.
és minél jobban megérted ezt,
annál több lesz a fény életedben.
ez az élet a te életed.
ismerd fel ezt, amíg lehet.
csodálatos teremtmény vagy,
az istenek várják, hogy gyönyörködhessenek
benned.

Márkus László fordítása