Egy újabb év eltelt, itt hagyta mindenfelé
gazdag maradványait: szőlőit, leveleit,

az otthagyott gyümölcsök nedvesen mállanak szét
az árnyékban, visszahúzódva

az idei nyár különleges
szigetéről, ez a Jelen, az a jelen már nincs sehol,

csak a talpunk alatt, bomlik
abban a fekete földalatti kastélyban,

ami az észlelhetetlen rejtélyeké – gyökerek és zárt magok
és a víz vándorlásai. Erre

próbálok emlékezni, amikor az idő mérése
fájdalmasan dörzsöl, például amikor az ősz

végül kitárul, szilajan, és mint mi,
maradni vágyva – hogyan él minden, változón

egyik élénk látomástól a másikig, örökké
ezeken az átmeneti legelőkön.

 

Enesey Diána fordítása

 

Haiku-jegyzet:

Bordó levelek
tépik szét az öröklét
látomásait.

 

Siki herceg verse, melyet az Aszukai Palotából a Fudzsivarai Palotába[1] való költözés után költött.

Szolgálólányok
ruhaujjával játszó
aszukai szél,
mert messze a főváros,
most, bizony, hiába fúj.

(Tízezer levél gyűjteménye, Első kötet, 51.)

 

Vers a Fudzsivarai Palota kútjáról

Széles földünkön
uralkodó felségünk,
magasan ragyogó
Nap gyermeke[2]
– durva szőtt vászon[3] –
Fudzsii-rét[4] közepén
palotakaput
emelt most őfelsége,
Hanijaszu-tó[5]
gátjának a tetején
mindig megállt ő,
s körbenézett a tájon.
Jamatói
zöldellő Kagu-hegy[6] a
keleten épült
palotakapu előtt
tavaszi hegyként
erdőborítottan áll.
Unebinak
e varázslatos hegye
nyugaton épült
palotakapu előtt
fenséges hegyként
mutatja az alakját.
Miminasinak
zöld sás övezte hegye
északon épült
palotakapu előtt
oly igen szépen,
isteni fenséggel áll.
Neve nagyszerű:
Josino[7] csodás hegye
a délen épült
palotakapu elől
a fellegekig
távolba emelkedik.
E magasságos
kormányzó menny-palota,
eme mennyei
kormányzó nap-palota
vize, ó, bizony,
örökké fog buzogni:[8]
e kútnak tiszta vize!

 

Rövidvers

Fudzsivarai
palotában szolgálnak,
erre születtek:
ama ifjú leányok,
ó, mily lenyűgözőek!

A fenti versek szerzője ismeretlen.

(Tízezer levél gyűjteménye, Első kötet, 52–53.)

 

Ócu herceg egy verse, melyet az Isikava-lánynak küldött.

Messze elnyúló
hegyen harmatcseppektől,
kedvesem várván,
jaj, álltamban eláztam,
hegyen harmatcseppektől!

 

Az Isikava-lány válaszverse.

Engemet várván,
kedvesem, miktől áztál:
messze elnyúló
hegyen a harmatcseppek,
ó, bárcsak én lehetnék!

(Tízezer levél gyűjteménye, Második kötet, 107–108.)

Fittler Áron fordításai

 

[1] A japán állam első központjai. Az Aszukai Palota (Aszuka no Mija, 飛鳥宮) a mai Nara prefektúra közepén lévő Aszuka nevű település területén, a Fudzsivarai Palota (Fudzsivara no Mija, 藤原宮) ettől kissé északra állt. 2026 július 26-án mindkét palota maradványai felkerültek az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára. Az Aszuka-kor a VI. század végétől 710-ig, a főváros Heidzsókjóba (平城京, ma Nara város) való átköltöztetéséig tartott. Japán politikai és kulturális központja kisebb megszakításokkal Aszukában volt, ebből az időszakból a 694 és 710 közötti tizenhat évben a császár és udvartartása a Fudzsivarai Palotában élt.

[2] Az első négy sor a császárra, jelen versben a palotát Aszukából Fudzsivarába átköltöztető Dzsitó császárnőre (Dzsitó tennó, 持統天皇, uralk. 686–697) utal.

[3] A lilaakác szárából szőtt durva vászon. A lilaakác japánul fudzsi (藤), ezért ez a kifejezés a következő sorban szereplő Fudzsii helynév állandó jelzője, úgynevezett párnaszó (makurakotoba, 枕詞).

[4] Fudzsii ga hara (藤井が原). A későbbiekben szereplő Miminasi-hegytől déli irányban található mező. Itt épült a Fudzsivarai Palota.

[5] Hanijaszu no ike (埴安の池). Az alább szereplő Kagu-hegytől északnyugati irányban volt.

[6] A Kagu-hegy (Kagujama, 香久山) a későbbiekben említett Unebi-heggyel (Unebijama, 畝傍山) és Miminasi-heggyel (Miminasijama, 耳成山) együtt Jamato három hegye (Jamato tartomány a mai Nara prefektúra területe), melyeket istenként tiszteltek (ld. a borítóképen). Mindhárom magaslat 200 méter alatti domb, ám rituális jelentőségük miatt hegynek nevezik. A három hegy között elterülő sík területen épült a Fudzsivarai Palota.

[7] 吉野. A Jamato tartomány déli részén lévő magas hegység, nevének jelentése jó rét. A VII–VIII. század fordulóján császári nyaraló volt itt.

[8] A Fudzsivarai Palota kútja nem ásott kút volt, hanem a földből feltörő forrás.

 

Siki herceg (Siki no miko, 志貴皇子)

?–716. Tendzsi császár (Tendzsi tennó, 天智天皇, uralk. 668–671) hetedik fia. Mindössze hat vakája maradt fenn a Tízezer levél gyűjteményében (Man’jósú, 万葉集 vagy 萬葉集), de azok kora költészetének kiváló darabjai.

Ócu herceg (Ócu no miko, 大津皇子)

663–686. Tenmu császár (Tenmu tennó, 天武天皇, uralk. 673–686) harmadik fia. A korabeli források szerint különösen jó megjelenésű és tehetséges ifjú volt, egyaránt jeleskedett a költészet és a kínai nyelvű próza, a kalligráfia és a kardforgatás területén. 686-ban, apja halála után államellenes összeesküvéssel vádolták meg, és öngyilkosságra kényszerítették.

Az Isikava-lány (Isikava no iracume, 石川郎女)

Életéről semmit nem tudni, ráadásul a Tízezer levél gyűjteményében Isikava-lány néven legalább két különböző költőnő szerepel.

 

Borítókép: Jamato három hegye. A kép bal oldalán a legközelebb lévő domb a Kagu-hegy, középen az Unebi-hegy, tőle jobbra a Miminasi-hegy látható (a fordító felvétele).

Linda Pastan: Elképzelt beszélgetés (Imaginary Conversation)

Azt mondod, éljek úgy minden nap,
mintha az utolsó lenne. Mindezt a konyhában
ahol a kávé előtt panaszkodom
az előttem álló napról – a pillanatok,
órák akadályversenyéről,
élelmiszerboltokról, orvosokról.
De miért az utolsó? Kérdem. Miért ne
úgy éljünk, minden nap, mintha az első volna –
csupa nyers csodálkozás, Éva éberré
dörzsöli szemeit azon az első reggelen,
a Nap, mint egy naiva,
feljön keleten?

Őrölöd a kávét
az elme kis morajlásával, mely
önmagát próbálja tisztítani. Én megterítem
az asztalt, kipillantok az ablakon,
kint a harmat megkeresztelt minden
élő felületet

Enesey Diána fordítása

Verses jegyzet
Elképzelt párbeszéd

Lassan felszabadulhatnánk, mondom,
miközben elém tolod a kávét,
nincs szabadság – nevetsz, és úgy nézel
rám, mint legelőször.

Az a baj, folytatod, hogy nem látsz túl
saját magadon,
vagy inkább rajtad – suttogom.
Vagy az érzéseiden, mindegy,
az nem szabadság, ha ide-oda rángatnak
a vágyak,
csak ha az énünket hagynánk
végleg hátra…
Közénk ül egy újabb félbeszakadt mondat.

A kókusztej alig színezi meg a kávét,
de az íze megváltozik.
Mi sem válunk mássá,
csak elkezdjük használni egymás szavait.

Amikor a tányért eléd teszem,
felhős lesz az ég,
és rájövök, hogy ez sem az a reggel,
amikor úgy süt a nap ránk,
hogy elmondhassam:
minden félig lezárt mondatod,
visszafojtott bölcsességed,
elharapott ítéleted,
hallgatásod
az életem építőköve lett.
Ez nem az a reggel,
amikor úgy süt ránk a nap,
hogy kimondom:
mélyülő ráncokkal és
formáját vesztő testtel,
húsz évvel fáradtabban is
ugyanúgy látlak majd, mint most.
Ez sem az a reggel,
amikor úgy süt a nap ránk,
hogy megérzed:
az összetartozás szabadság.

Amikor Curajuki egyszer hónapokig betegeskedett, és sehova nem tudott menni, megírta, miért nem látogathatta meg barátját, a levél végére pedig ezt a verset írta.

                                                                                   Curajuki

Szirmok lehulltak,
már a kakukk is elment:
oly hosszú idő,
s ezalatt, ó, egyszer sem
tudtam elmenni hozzád!

Így válaszolt.

                                                                 Fudzsivara no Maszatada

Virágok színe
s a madár éneke is
oly üres nekem:
hasztalan, mély bánatban
csak telnek a napjaim.

(Dalok későbbi gyűjteménye, Nyári dalok, 211–212.)

Fittler Áron fordítása

Ki no Curajuki (紀貫之)

872?–?945. Korának egyik legnagyobb költője, a Régi és új versek gyűjteményének (Kokin vakasú, 古今和歌集) egyik összeállítója, jelentős szerepet vállalt a japán nyelvű költészet (vaka, 和歌) irodalmi közéletben való elterjedésében. A X. századi költészetben játszott vezető szerepét jól mutatja az a tény, hogy az első három (X. században keletkezett) császári rendeletre összeállított versantológia (csokuszen vakasú, 勅撰和歌集) mindegyikében Curajuki szerepel a legtöbb verssel. Fiatal kora óta számos költői versenyen (utaavasze, 歌合) szerepelnek költeményei, 930 és 935 közötti Tosza tartományi kormányzósága idején pedig maga is rendez költői versenyeket. Gyakran kérték fel paravándalok (bjóbuuta, 屏風歌) írására illusztrált paravánok képeihez. Toszából a fővárosba (Heiankjó) való hazautazását az első japán nyelvű naplóban, a Toszai naplóban (Tosza nikki, 土佐日記) örökítette meg.

Fudzsivara no Maszatada (藤原雅正)

?–961. A jeles költő, Fudzsivara no Kaneszuke (藤原兼輔) fia, a Gendzsi regényének (Gendzsi monogatari, 源氏物語) szerzője, Muraszaki Sikibu (紫式部) nagyapja. Ő maga költőként kevésbé volt jelentős, mindőssze hét vakája került be császári vakaantológiába.

Borítókép: a fordító felvétele

Linda Pastan: Miért olyan sötétek a verseid?
(Why Are Your Poems So Dark?)

Nem sötét-e többnyire
a hold is?

És nem tűnik-e a fehér lap
befejezetlennek

az ábécé sötét
betűfoltjai nélkül?

Amikor Isten fényt akart,
nem száműzte a sötétséget

helyette kitalálta
az ébenfát és a varjakat

és a kis anyajegyet
a bal arccsontodon.

Vagy azt akartad kérdezni
„Miért vagy szomorú olyan gyakran?”

Kérdezd a holdat.
Kérdezd, minek volt tanúja.

Enesey Diána fordítása

Verses jegyzet Linda Pastan verséhez

Minden fájdalom
éjjel lesz valósággá –
a hold a tanúnk.

Korán sötét lett
az ösvények zsákutcák
hiányzik fényed

Minden túl késő

Méltatlanok vagyunk egymáshoz

Gyertek ajtók, sikoltozzatok ajtók, túl késő

Minden méltatlan minden máshoz

Gyertek acélgyíkok, csapjatok le ránk

Minden túl későn van

Mindannyian mindent lekéstünk

Hadd értessem meg

Hadd készítsek vászonleplet mindannyiótoknak

Ne küzdjetek tovább az igazság ellen

Hadd fojtsalak meg gyengéden

Hadd daraboljalak fel ügyesen

Az idén a vászonleplek divatosak

Az acélgyíkok biztonságosak a feldarabolásra

A rézurna az egyetlen tiszta módszer

Nem látjátok, hogy mennyire késve jöttök?

Nem látjátok, hogy mindannyiótoknak meg kell adnia magát nekem?

Vászon és gyíkok

Mindannyian alkalmatlanok vagyunk ezen a síkságon lakni

Nincs más kiút, mint a fojtogatás

Csak heverészetek ezen a napfényes sziklán

Tartsd így a fejed

És adjátok át magatokat puha kezeimnek

Ez az egyetlen kiút

Mindannyian mindent lekéstünk

Kakuk Tamás fordítása