Címke: műfordítás

Derek Walcott: Szerelemről szerelemre (Love After Love)

Eljön az idő,
amikor lelkesen
üdvözlöd megérkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben
és egymást köszöntve mosolyogtok

és szól, ülj ide. Egyél.
Újra szeretni fogod az idegent, ki te magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza a szíved
önmagának, az idegennek, aki szeretett

egész életedben, akit mellőztél
másért és aki egészen ismer.
Vedd le a könyvespolcról a szerelmesleveleket,

a fényképeket, kétségbeesett feljegyzéseket,
hámozd ki saját képmásod a tükörből.
Ülj le. Ünnepeld az életed.

 

Enesey Diána fordítása

Laura Gilpin: A kétfejű borjú

 

 

Holnap, amikor az istállófiúk meglelik ezt
a torzszülöttet, betekerik majd a testét
újságpapírba és elviszik a múzeumba.

De ma éjjel még él, az északi
mezőn az anyjával. Tökéletes
nyári éjszaka: a hold magasan
jár az égen, a füvet fújja a szél. És
ahogyan az égre bámul, ott fenn
kétszer annyi a csillag, mint máskor.

Kecskeméti Ildikó fordítása

Utánköltések, átfordítások – Bettina Wegner: Parancsolatok

 

Na, hol a Tízparancsolat, mit kell itt túlélni?
Hát a tízhez hány újabbat kell még hozzávésni?
Teljen a zsák, testálható a jövő világra;
legyen mód rá, könnyen szállni át a Mennyországba!

Azt papolták a tanítók: „Nem szabad hazudni!”
Biztos voltam tehát benne, nem fognak becsapni.
Hosszú évek sora alatt fogtam fel a leckét:
Sok ‘mesterem’ szóvirággal hűtötte csak nyelvét.

Hazug szó, véres tivornya – ezek a Törvények,
s kígyót hánynak, ha vizsgálod a hitelességet.
Teremtettem hát magamnak tíz mondatban rendszert,
Életem 10 vezérelvét, mint utolsó fegyvert.

Talpra fel, ha a többi kushad!
Lenni szél, ha más Naptól olvad!
Hangos dalt, ha a többi néma!
Kilépni, mikor más még bújna!
Nem a többi, magad lenni!
Ha nagyon fáj, juszt se sírni!
Reményt soha nem feladni!
Jólétben sem megzuhanni!
Kihívni az ellenséget!
Kiállni a gyengék mellett!

Nem szegtem meg az elveim, egyet csak talán:
megtiltottam bár magamnak, bőgök, hogyha fáj
Nem szegtem meg az elveim, egyet csak talán:
megtiltottam bár magamnak, bőgök, hogyha fáj

 

Az eredeti szöveg:

Bettina Wegner: Gebote

Na, Gebote braucht der Mensch wohl um zu überleben
Also schafft er ständig neue – sie zu übergeben:
An die Welt, die nach ihm sein wird, und an seine Erben
Denn es lässt sich mit Geboten wirklich leichter sterben

Lernte ich doch in der Schule, niemand solle lügen
Und so war ich völlig sicher, keiner wird betrügen
Doch im Lauf von 30 Jahren lernte ich verstehn:
Das Gebot kreiert man ja nur, um es zu umgehn

Was er predigt war ein Gelage – so stehn die Gesetze
Und wer heut Moral noch fordert, ruft schon auf zur Hetze
Darum sah ich mich gezwungen, eigne mir zu schaffen –
10 Gebote für mein Leben als die letzten Waffen…

Aufrecht stehn, wenn andre sitzen
Wind zu sein, wenn andre schwitzen
Lauter schrein, wenn andre schweigen
Beim Versteckspiel sich zu zeigen
Nie als andrer zu erscheinen
Bei Verletzung nicht mehr weinen
Hoffnung haben beim ertrinken
Nicht im Wohlstand zu versinken
Einen Feind zum Feinde machen
Solidarität mit Schwachen

Und ich hab sie nie gebrochen, bis auf ein Gebot:
Bei Verletzung wein ich manchmal, was ich mir
…verbot.
Und ich hab sie nie gebrochen, bis auf ein Gebot:
Bei Verletzung wein ich manchmal, was ich mir
…verbot.

Balázs Csilla Kinga fordítása

 

(Illusztráció: Peter Nottrott: Romantic Evening)

Izumi Sikibu versei (2.) (Japán, X–XI. század)

Téma nélkül                                                Izumi Sikibu

Mély magányban, hogy
legalább a füst nehogy
kihunyjon, rőzsét
törnek s tesznek a tűzre
egy téli hegyi lakban.

(Kimaradt dalok későbbi gyűjteménye, Téli dalok, 390.)

A tizenkettedik hónap utolsó napjának éjjelén költötte.
…………………………………………………………………………………………..[Izumi Sikibu]

Holtak eljönnek
ez éjjelen (1) , úgy tudom,
te mégsem vagy itt.
E ház, ahol lakom, tán
lelkek nélküli vidék?

(Kimaradt dalok későbbi gyűjteménye, Bánat dalai, 575.)

Téma nélkül                                                    Izumi Sikibu

Akire várok,
hogyha most jönne, ugyan
mitévő legyek?
Kár volna, ha rálépne
kertemben a friss hóra.

(Szóvirágok gyűjteménye, Téli dalok, 158.)

Fittler Áron fordításai

(1) Úgy tartották, hogy a holdnaptár szerinti tizenkettedik hónap harmincadika éjjelén a halottak lelkei hazajönnek, ezért imádkoztak hozzájuk.

Izumi Sikibu (和泉式部)
976?–1030?

A X–XI. század fordulójának egyik legnagyobb költőnője. dvarhölgynevének első felét első férje, a tartományi kormányzó Tacsibana no Micsiszada (橘道貞) megbízatási helye, Izumi tartomány (a mai Ószaka prefektúra déli része), második felét pedig apja, Óe no Maszamune (大江雅致) beosztása után kapta. Jól ismert Reizei császár (Reizei tennó [冷泉天皇], 950–1011) két fiával való
szerelmi viszonya, az Izumi Sikibu napló (Izumi Sikibu nikki, 和泉式部日記) egyikükkel, Acumicsi herceggel (Acumicsi sinnó [敦道親王], 981–1007) való kapcsolatát mutatja be versváltásaikon keresztül. Acumicsi herceg halála után Sósi császárné szolgálatába állt udvarhölgyként. Az udvarban ismerkedett meg második férjével, udzsivara no Jaszumaszával (藤原保昌), akit 1020 és 1023 közötti tartományi kormányzósága idején elkísért megbízatási helyére, Tango (丹後) tartományba (a mai Kiotó prefektúra északi része a Japán-tenger partján). Versei rendkívül nagy hatást gyakoroltak a
későbbi vakaköltészetre. Ezernél is több költeménye maradt fenn, melyekből több mint kétszáz darab császári rendeletre összeállított vakaantológiákba is bekerült.

Borítókép: a fordító felvétele

Mary Oliver: Egy szép dal – a fordító, Enesey Diána lírai kommentárjával

A bonyodalomból, hogy szeretlek,
Azt hiszem, nincs visszatérés.
Nincs válasz, nincs kibúvó.

De ez a szerelem egyetlen módja, nemde?
Ez nem egy játszótér, ez a
föld, mennyországunk – egy ideig.

Így hát elsőbbséget adtam
minden hirtelen, komor, sötét hangulatomnak,
amely téged világom középpontjában tart.

És mondom a testemnek: légy még soványabb.
És mondom az ujjaimnak: írjatok egy szép dalt.
És mondom a szívemnek: rajongj tovább.

Enesey Diána fordítása

 

Lírai kommentár:
Enesey Diána: Erőteredben

Téged nem lehet szövődmények
nélkül szeretni.
Mágneses erőteredben próbálok
újra saját középpontomba kapaszkodni.

A tenyeremben még szorongatom a
megszokást, a hétköznapok közönyét,
de pillantásodra enged a szorítás,
markomból kicsúszik, földre hull,
szétreped fásultságom.

Egy teljes jövőnyi teret adok
a korábban ismeretlen vágyaknak
és félelmeknek, amelyeket íriszed
mintázatában fedeztem fel.

Túl a biztonságos távolságon,
örömelven és megszokáson,
tőled kölcsönvett szavakban keresgélem
magam, ahogy mások engem – nem értik,
hová tűnök, miért sodródok egyre messzebb.

Csak én tudhatom: te történtél velem.