Márkus László összes bejegyzése

Márkus László (1955. február 13. Miskolc) költő, szerkesztő, könyvkiadó, a Magyar Nemzeti Írószövetség tagja. Újságíróként fészbukos magazint és online webes folyóiratot szerkesztek, kortárs költőket, írókat és más alkotóművészeket népszerűsítve. Időnként interjúkat készítek, recenziókat írok. Műfordítóként angol és amerikai költőket valamint antik- és kortárs japán haikukat ültetek át magyar nyelvre. Felelős kiadóként közel 5 év alatt több mint 60 kortárs költő/író könyvét és kiadói antológiákat jegyzek.

Charles Bukowski: hogyan válj híres íróvá

rengeteg nőt kell megdugnod.
gyönyörű nőket
és írj néhány ütős szerelmes verset.
és ne aggódj a korod miatt.
és/vagy a frissen érkező tehetségek miatt.

csak igyál több sört
egyre több és még több sört.

és járj a lovira legalább egyszer egy évben.
de inkább hetente.

és nyerj,
ha tudsz.

nehéz megtanulni nyerni.
viszont bármelyik lúzerből jó vesztes lehet.

és ne felejtsd el a Brahmsot.
Bachot és a Brahmsot,
de főleg a sört.

ne eddz túl magad.

aludj, amíg fel nem jön a hold.

kerüld a hitelkártyák kifizetését
vagy bármiért fizetni
időben.

ne feledd, hogy nincs egy olyan segg sem e világon,
ami többet érne 50 dollárnál.
(1977-ben).

és ha van a lehetőséged szeretni,
először magadat szeresd.
de fogadd el a totális vereséget
vereségek lehetőségeit is.
függetlenül attól,
hogy jó vagy rossz dolog miatt következnek be.

a halál korai érintése nem feltétlenül
rossz élmény.

maradj távol a templomoktól, bároktól és múzeumoktól,
és mint a pók,
légy türelmes.
az idő mindenkinek kereszt,
plusz
száműzetés,
és győzz le minden
árulást.

ez az egész fekália.

maradj a sörnél.

a sör folyamatos vérátömlesztés.

egy állandó szerető.

szerezz be nagy írógépet
és kalapáld, ahogy a léptek járnak fel-le
ablakod alatt.

üsd, vágd ezt az izét.
üsd egyre erősebben.

ez nehézsúlyú küzdelem legyen.

légy olyan bika, aki először ront be a porondra.

és emlékezz az öreg kutyákra.
akik annyira jól harcoltak:
Hemingway, Celine, Dosztojevszkij, Hamsun.

ha azt hiszed, hogy ők nem őrültek meg
apró szobáikban,
mint ahogy te is teszed most.

nők nélkül.
étel nélkül.
remény nélkül.

akkor még nem állsz készen.

igyál több sört.
az idő neked dolgozik.
ha nem, az se baj.

Márkus László fordítása.

Kilenc kóan

 

A lét

Sohasem az a baj,
hogyha nem érted.
A választ keresd,
ne a kérdéseket.

*

Múlt

Múltad halott,
te pedig élsz.
Semmi közös
már bennetek.

*

Lábnyom

Lábnyomomból lelkem
nyomban megszökik.
Akkor kié most
vajon a lábnyom?

*

Saját világ

Magad vagy
utas és út.
Világokba zárt
saját világ.

*

Ajtó

Ha ajtót
nyitok lelkemen,
kilépve rajta
enyém maradok?

*

Új

Meddig új
az új?
Ha látom,
már nem az.

*

A lét

Oda tartasz,
ahonnan jöttél…
Léted vargabetű,
időburokba zárva.

*

Szerencse

Megleltem, hogy
elveszíthessem.
Ajtóm kitártam,
se kinn, se benn.

*

Lelki béke

Lelki békém hol lelem?
Nem itt.
Keressem máshol?
Nem is így.

* Kóan: Egy olyan történet, párbeszéd, kérdés vagy nyilatkozat, amelyet a zen buddhista gyakorlatokban használnak, hogy előidézzék „a nagy kétséget”, és teszteljék vele a tanítványok fejlődését a zen gyakorlatok során.

 

(Illusztráció: Kevin Roche: The Sky Road)

Charles Bukowski: A nevető szív

ez az életed a te életed
ne hagyd, hogy nyálas engedelmességbe kényszerítsenek.
légy résen.
mindig akad kiút.
létezik valahol egy fény.
lehet, hogy nem túl ez a erős fény,
de legyőzi a sötétséget.
legyetek résen.
az istenek esélyt adnak majd nektek.
ismerjétek meg őket.
éljetek a lehetőségekkel.
ugyan nem győzheted le a halált,
de a halál életed során néha legyőzhető.
és minél jobban megérted ezt,
annál több lesz a fény életedben.
ez az élet a te életed.
ismerd fel ezt, amíg lehet.
csodálatos teremtmény vagy,
az istenek várják, hogy gyönyörködhessenek
benned.

Márkus László fordítása

 

Charles Bukowski: Lány a mozgólépcsőn

ahogy fellépek a mozgólépcsőre,
egy fiatal srác és édes kis barátnője
állnak előttem.
a lány nadrágja és blúza rátapad bőrére,
ahogy emelkedünk, egyik lábát egy lépcsővel
feljebb helyezi, amitől a hátsója
lenyűgöző formában domborodik.
a srác körbepillant, úgy tűnik
aggódva
néz rám.
én direkt másfele fordítom tekintetem.
nem fiatalember, én nem nézelődöm,
nem kukkolom a csajod seggét.
nyugi, tisztelem őt, és tisztellek téged is.
valójában én tiszteletben tartok mindent,
a virágokat, ahogy nőnek, a fiatal nőket,
a gyerekeket, az összes állatot
a mi drága, és bonyolult univerzumunkban.
mindent, és mindenkit.
látom, hogy oldódik a srác feszültsége,
és ennek örülök.
ismerős helyzet: a lánynak van apja,
anyja, talán fiú, és lány testvére,
és kétségtelenül egy rakás barátságtalan rokona.
és a lány szeret táncolni, flörtölni. és
szeret moziba járni.
néha rágózik beszéd közben, és szórakoztatják
a tévében azok a bugyuta sorozatok,
és azt képzeli, ő egy kezdő színésznő,
és nem mindig néz ki ilyen remekül.
rémes természete van, és néha bizony
bepörög a hisztitől.
és képes órákig lógni a telefonon,
és hamarosan Európába szeretne utazni valamelyik
nyáron, és azt akarja, szerezz neki egy alig
használt, tpöpec Mercédeszt, és bele van zúgva
Mel Gibsonba, és az anyja alkoholista,
az apja pedig fajgyűlölő.
és néha, ha túl sokat iszik,
horkol alvás közben, és van úgy, hogy csak
fekszik az ágyon, mint darab fa.
és ismer egy gurut, aki találkozott Krisztussal
a sivatagban, 1978 tájékán.
és táncos akar lenni, de jelenleg munkanélküli,
és migrénes fejfájást kap rendszeresen,
ha túl cukrosat, vagy sok sajtot eszik.
figyelem a srácot, meg a csajt, ahogy
a mozgólépcső viszi fel őket,
a karja védelmezőn a lány derekára simul,
miközben azt gondolja szerencsés és
azt gondolja, ő egy különleges srác,
és azt hiszi, senkinek a világon
nem jött össze, ami neki megadatott.
és igaza van,
piszkosul igaza van, a karja körbefonja
azt a forró edényt,
melyet kitöltenek
belsőségek,
húgyhólyag,
vesék,
tüdő,
só,
kén,
széndioxid,
és
váladék.
kívánok sok
szerencsét hozzá.

Márkus László fordítása

Charles Bukowski: Szóval író akarsz lenni?

Ha nem törik ki belőled
minden ellenére,
akkor ne csináld.
Hacsak nem zubog kéretlenül
szívedből, elmédből és szádból,
a zsigereidből,,.
Ne tedd.
Ha órákig kell ülnöd
a számítógép képernyőjét bámulva,
vagy görnyedsz
írógépednél ülve,
szavakat keresve,
ne próbálkozz.
Ha pénzért csinálnád, vagy
a hírnévért,
ne kínlódj.
Ha azért csinálod, mert
nőket szeretnél az ágyadba,
ne görcsölj.
Ha ott kell ülnöd és
újra és újra átdolgozni,
nem a te pályád…
Ha már a gondolkodás is túl nehéz munka,
ne csináld.
Ha úgy akarsz írni,
mint valaki más…
Felejtsd el.

Ha várnod kell, hogy kirobbanjon
belőled,
akkor várj türelmesen.
Ha sosem üvölt fel benned a kényszer,
csinálj valami mást.
Ha először fel kell olvasnod a feleségednek,
a barátnődnek, vagy barátodnak,
netán a szüleidnek, vagy bárki másnak,
még nem állsz készen.

Ne legyél olyan, mint rengeteg más író,
és olyan se, mint az a sok ezer,
akik írónak képzelik magukat,
ne légy unalmas és…
…ne légy nagyképű,
és soha, soha ne legyél önimádó.
A világ könyvtárai
…álomba ásítják
magukat…
a magadfajták fölött.
Ne tartozz közéjük…
Ne tedd ezt.
Hacsak nem

úgy robban ki lelkedből, mint egy rakéta, hacsak a mozdulatlanság nem kerget őrületbe, öngyilkosságba
vagy gyilkosságba, ne tedd meg. Hacsak nem égeti nap mint nap zsigereidet, ne csináld.
Ha tényleg itt az idő,
és valóban kiválasztott vagy:

…akkor meg fog történni…

magadtól jössz rá majd, és ezután ez is így marad.

Márkus László fordítása