Ha nem törik ki belőled
minden ellenére,
akkor ne csináld.
Hacsak nem zubog kéretlenül
szívedből, elmédből és szádból,
a zsigereidből,,.
Ne tedd.
Ha órákig kell ülnöd
a számítógép képernyőjét bámulva,
vagy görnyedsz
írógépednél ülve,
szavakat keresve,
ne próbálkozz.
Ha pénzért csinálnád, vagy
a hírnévért,
ne kínlódj.
Ha azért csinálod, mert
nőket szeretnél az ágyadba,
ne görcsölj.
Ha ott kell ülnöd és
újra és újra átdolgozni,
nem a te pályád…
Ha már a gondolkodás is túl nehéz munka,
ne csináld.
Ha úgy akarsz írni,
mint valaki más…
Felejtsd el.

Ha várnod kell, hogy kirobbanjon
belőled,
akkor várj türelmesen.
Ha sosem üvölt fel benned a kényszer,
csinálj valami mást.
Ha először fel kell olvasnod a feleségednek,
a barátnődnek, vagy barátodnak,
netán a szüleidnek, vagy bárki másnak,
még nem állsz készen.

Ne legyél olyan, mint rengeteg más író,
és olyan se, mint az a sok ezer,
akik írónak képzelik magukat,
ne légy unalmas és…
…ne légy nagyképű,
és soha, soha ne legyél önimádó.
A világ könyvtárai
…álomba ásítják
magukat…
a magadfajták fölött.
Ne tartozz közéjük…
Ne tedd ezt.
Hacsak nem

úgy robban ki lelkedből, mint egy rakéta, hacsak a mozdulatlanság nem kerget őrületbe, öngyilkosságba
vagy gyilkosságba, ne tedd meg. Hacsak nem égeti nap mint nap zsigereidet, ne csináld.
Ha tényleg itt az idő,
és valóban kiválasztott vagy:

…akkor meg fog történni…

magadtól jössz rá majd, és ezután ez is így marad.

Márkus László fordítása

másik ágy
másik nő

még több függöny
másik fürdőszoba
másik konyha

más szemek
más színű haj
más lábak és lábujjak

mindenki látja
ezt az örökös keresgélést

te az ágyban maradsz
míg ő öltözik és munkába indul
közben azon tűnődsz mi történt
az utolsóval
és az azelőttivel…
pedig minden olyan kényelmes volt
a szeretkezés.
az együtt alvás
a szelíd kedvesség…
miután elindult
felkelsz és a fürdőszobájába mész
ez az egész annyira intim
mégis oly fura visszabújsz az ágyba
és alszol még egy órát

amikor indulsz szomorúság önt el
de újra látni fogod őt
akár működik a kapcsolat akár nem
legurulsz a partra és csak ülsz
a kocsidban lassan dél van

másik ágy más fülek
más fülkarikák más ajkak
más papucsok más ruhák
színek ajtók és telefonszámok

régen elég kemény voltál ahhoz hogy egyedül élj
egy hatvanas férfinak többnek kellene lennie…
ésszerűbben kellene élned

beindítod a kocsit gázt adsz
és arra gondolsz, hogy felhívom Jeanie-t
amikor visszaérek
péntek óta nem láttam

Márkus László fordítása

Falhoz! – a kivégzőosztag készenlétben állt.
Aztán kegyelmet kapott.
Tegyük fel, hogy lelővik Dosztojevszkijt,
mielőtt mindezeket megírta volna?
Gondolom, nem lett volna semmi.
Nem számított volna.
Nem közvetlenül.
Milliárdnyi ember van, aki
soha nem olvasta őt, és soha,
de soha nem is fogja.
De tudom, hogy fiatalemberként
ő segített túlélni a gyárakat,
túljutni a kurvákon.
Magasba emelt minden éjjel.
majd letett a földre,
egy jobb helyre,
hol egy bárban
iszogattam a többiekkel,
a többi csavargóval.
Örültem,
hogy Dosztojevszkijnek kegyelmet adtak,
mert nekem meg ő adott,
Ő tette lehetővé, hogy meglássak
rothadó arcokat,
szembesüljek saját szellemvilágommal,
bár a halál ujjal mutogatott rám.
Megmaradtam,
és masszív alkoholistaként
osztottam meg e bűzlő sötétséget
hasonszőrű
testvéreimmel.

Márkus László fordítása

Ugyanaz, mint korábban,
vagy más alkalommal,
vagy azokat megelőzően.
Itt egy fasz
amott meg egy pina,
és máris kész a baj.

Mégis minden alkalommal
azt hiszed,
nos, ezt már megtanultam:
Hagyom, hogy tegyen úgy, ahogy akar,
és én meg így fogom csinálni.
Már nincs kedvem a sok hercehurcához,
kényelemre,
meg egy kis szexre,
és csak kevéske
szerelmere vágyom.

Most megint várok.
miközben fogynak éveim.
Megvan és szól régi rádióm,
konyhám sárga falai
között.
Üres üvegeket hajigálok,
és hallgatom
a lépteket.

Talán a halál
kevésbé bonyolult.

Márkus László fordítása

egy igazán csodálatos ember volt
úgy tett, mint aki
gazdag,
annak ellenére, hogy babon, kukoricakásán és virslin éltünk.
amikor leültünk enni, azt mondta:
“nem mindenki tud ilyet enni ám.”

és mert gazdag akart lenni, vagy mert hitte, hogy az,
mindig a republikánusokra szavazott.
és Hooverre szavazott Roosevelt ellenében.
és vesztett.
aztán Alf Landonra szavazott Roosevelt ellenében.
és megint vesztett.
és azt mondta: “Nem tudom, hova jut ez a világ,
most megint itt ez az istenverte kommunista…
és betelepíti majd az oroszokat a hátsó udvarunkba!”

azt hiszem, apám volt az, aki miatt eldöntöttem,
hogy csöves leszek.
úgy döntöttem, ha egy ilyen ember, mint ő, gazdag akar lenni…
akkor én inkább szegény szeretnék maradni.

és bohém lettem.
tarhálásból éltem, olcsó szobákban
és a parkok padján háltam.
úgy hittem, talán ezek a csövesek tudnak valamit.

de rájöttem, hogy a legtöbb csöves és hobó
valójában dúsgazdag akart lenni.
csak éppen nemnagyon sikerült nekik.

így hát megrekedtem apám és a semmirekellők között.
nem volt hova mennem,
és lazán éltem, mégis sietősen.
soha nem szavaztam a republikánusra,
de másokra sem.

eltemettem őt
mint egy földi furcsaságot.
mint százezredik furcsaságot
milliónyi más furcsaság közé,
az élet hulladékkupacába.

Márkus László fordítása

Elég árulás, gyűlölet, erőszak, abszurditás van az átlagemberben,
hogy bármelyik napon bármely hadseregen túltegyen.

És a gyilkosságban azok a legjobbak, akik ellene prédikálnak.
És a gyűlöletben azok a legjobbak, akik a szeretetről prédikálnak.
És a háborúban végül azok a legjobbak, akik a békét hirdetik.

Akik Istent prédikálják, azoknak Istenre van szükségük.
Akik békét hirdetnek, azokban nincs béke.
Aki békét hirdet, abban nincs szeretet.

Vigyázzatok a prédikátorokkal
Óvakodjatok a tudósoktól.
Óvakodjatok azoktól, akik mindig könyveket olvasnak.
Óvakodjatok azoktól, akik vagy utálják a szegénységet,
vagy dicsekszenek vele.
Óvakodjatok azoktól, akik túl hamar dicsérnek,
mert nekik is dicséretre van szükségük.
Óvakodjatok azoktól, akik állandóan cenzúráznak,
mert félnek attól, amit nem ismernek.
Óvakodjatok azoktól, akik állandó tömegek mögé bújnak,
mert egyedül semmit nem tudnak felmutatni.
Óvakodjatok a középszerű férfitól, a középszerű nőtől,
óvakodjatok a szerelmüktől, mert a szerelmük is középszerű,
csak az átlagosat keresik.

Gyűlöletükben zsenialitás búvik meg.
A gyűlöletük elég zseniális ahhoz, hogy megöljön téged,
vagy hogy bárkit megöljenek.
Nem szeretik a magányt.
Nem értik a magányt.
Megpróbálnak mindent elpusztítani,
ami eltér a saját világuktól.
Nem képesek művészi alkotásokra,
Nem tudják megérteni a művészetet,
alkotóként folyamatosan kudarcot vallanak,
de tehetségük hiányát a világ kudarcának tekintik.
Nem lesznek képesek teljes szívükből szeretni,
azt fogják hinni, hogy a te szerelmed nem teljes,
és ezért téged fognak gyűlölni,
és a gyűlöletük tökéletes lesz.

Mint egy ragyogó gyémánt,
mint egy kés,
mint egy hegy,
mint egy tigris,
mint a bürök.

Ebben teljesedik ki művészetük

Márkus László fordítása