egy igazán csodálatos ember volt
úgy tett, mint aki
gazdag,
annak ellenére, hogy babon, kukoricakásán és virslin éltünk.
amikor leültünk enni, azt mondta:
“nem mindenki tud ilyet enni ám.”

és mert gazdag akart lenni, vagy mert hitte, hogy az,
mindig a republikánusokra szavazott.
és Hooverre szavazott Roosevelt ellenében.
és vesztett.
aztán Alf Landonra szavazott Roosevelt ellenében.
és megint vesztett.
és azt mondta: “Nem tudom, hova jut ez a világ,
most megint itt ez az istenverte kommunista…
és betelepíti majd az oroszokat a hátsó udvarunkba!”

azt hiszem, apám volt az, aki miatt eldöntöttem,
hogy csöves leszek.
úgy döntöttem, ha egy ilyen ember, mint ő, gazdag akar lenni…
akkor én inkább szegény szeretnék maradni.

és bohém lettem.
tarhálásból éltem, olcsó szobákban
és a parkok padján háltam.
úgy hittem, talán ezek a csövesek tudnak valamit.

de rájöttem, hogy a legtöbb csöves és hobó
valójában dúsgazdag akart lenni.
csak éppen nemnagyon sikerült nekik.

így hát megrekedtem apám és a semmirekellők között.
nem volt hova mennem,
és lazán éltem, mégis sietősen.
soha nem szavaztam a republikánusra,
de másokra sem.

eltemettem őt
mint egy földi furcsaságot.
mint százezredik furcsaságot
milliónyi más furcsaság közé,
az élet hulladékkupacába.

Márkus László fordítása

Elég árulás, gyűlölet, erőszak, abszurditás van az átlagemberben,
hogy bármelyik napon bármely hadseregen túltegyen.

És a gyilkosságban azok a legjobbak, akik ellene prédikálnak.
És a gyűlöletben azok a legjobbak, akik a szeretetről prédikálnak.
És a háborúban végül azok a legjobbak, akik a békét hirdetik.

Akik Istent prédikálják, azoknak Istenre van szükségük.
Akik békét hirdetnek, azokban nincs béke.
Aki békét hirdet, abban nincs szeretet.

Vigyázzatok a prédikátorokkal
Óvakodjatok a tudósoktól.
Óvakodjatok azoktól, akik mindig könyveket olvasnak.
Óvakodjatok azoktól, akik vagy utálják a szegénységet,
vagy dicsekszenek vele.
Óvakodjatok azoktól, akik túl hamar dicsérnek,
mert nekik is dicséretre van szükségük.
Óvakodjatok azoktól, akik állandóan cenzúráznak,
mert félnek attól, amit nem ismernek.
Óvakodjatok azoktól, akik állandó tömegek mögé bújnak,
mert egyedül semmit nem tudnak felmutatni.
Óvakodjatok a középszerű férfitól, a középszerű nőtől,
óvakodjatok a szerelmüktől, mert a szerelmük is középszerű,
csak az átlagosat keresik.

Gyűlöletükben zsenialitás búvik meg.
A gyűlöletük elég zseniális ahhoz, hogy megöljön téged,
vagy hogy bárkit megöljenek.
Nem szeretik a magányt.
Nem értik a magányt.
Megpróbálnak mindent elpusztítani,
ami eltér a saját világuktól.
Nem képesek művészi alkotásokra,
Nem tudják megérteni a művészetet,
alkotóként folyamatosan kudarcot vallanak,
de tehetségük hiányát a világ kudarcának tekintik.
Nem lesznek képesek teljes szívükből szeretni,
azt fogják hinni, hogy a te szerelmed nem teljes,
és ezért téged fognak gyűlölni,
és a gyűlöletük tökéletes lesz.

Mint egy ragyogó gyémánt,
mint egy kés,
mint egy hegy,
mint egy tigris,
mint a bürök.

Ebben teljesedik ki művészetük

Márkus László fordítása

Norman,
Jimmy,
Max odaveszett a második világháborúban,
míg én lestrapált bérházakban bujkáltam,
Philadelphiában és San
Franciscóban,
Mozartot és Bachot
hallgatva.
Mások másként boldogultak:
George küzdött a rossz
májával. Dale belehalt elvetélt
ambícióiba. Nicket szokásos, kegyetlen útján
rabolta el a rák.
Harry megnősült,
és 5 gyönyörű gyermekkel áldotta meg a sors..
Jimmynek igaza volt —
amikor megpróbálta visszahozni a bombázót
Angliába, kilőtt motorokkal.
Normannak is igaza
volt —
de három óra alatt belehalt
a 16 japcsi géppuskagolyóba.
Pedig mindnyájunknak igaza volt —
üldögélve képregényeket
nézegettünk,
meleg bort iddogáltunk, és
cigarettákat sodorgattunk.
Este hatra már vérünk tombolni kezdett,
és
arcunkra tapadó pókhálókon
sétáltunk át.
Igazunk volt.
Igazunk volt —
a hollókárogás, és a fáradt naplementék
víziói, és a megfáradt
emberek —
Haldokolni egy életen át tart, meghalni
semeddig
se.

Márkus László fordítása

“Maga lenne Mr Chinaski?”
Bólintottam.
“Harminc percet késett.”
“Igen.”
“Késik harminc percet
egy esküvőről, vagy egy temetésről?
“Nem.”
“Miért nem, mondja csak, miért nem?”
“Nos, ha a temetés az enyém lenne,
akkor mindenképpen ott lennék.
Ha meg az esküvő lenne az enyém,
az egyben a temetésem is lenne.”
Mindig is gyorsan járt a szám.
Sohasem tanulok belőle.

Márkus László fordítása

Nem fogod elhinni,
de vannak emberek,
akik úgy élik le az életüket,
hogy nagyon kevés
a súrlódás, és
sosem szoronganak.
Jól öltözöttek,
jól tápláltak, jól alszanak.
Elégedettek
családjukkal,
és egész életükkel.
Bár az ő életükben is vannak
gyászteli pillanatok,
de összességében véve
életük zavartalan.
És legtöbbször
nagyonis jól érzik magukat.
És amikor meghalnak,
általában könnyű
haláluk lesz, ami legtöbbször
álmukban éri őket.
Nem hiszed el…

Igen, valóban léteznek ilyen
emberek.
Én nem tartozom közéjük.
Nem vagyok ilyen.
Ó, nem, én nem vagyok egy
közülük.
Még csak nem is törekszem arra,
hogy ilyen
legyek…

De ők is léteznek
ott,
és én is,
de én meg itt vagyok.

Márkus László fordítása