Talán levelezés útján találkoztam vele
vagy versek, magazinok révén, és ő elkezdett nekem küldeni
nagyon szexi verseket nemi erőszakról és kéjvágyról, és ez
furamód keveredett némi intellektualizmussal.
Kissé összezavart, így
beültem a kocsimba, és északra hajtottam,
hegyen-völgyön, különféle autópályákon át.
Alvás nélkül, részegen, csak úgy, friss elváltként,
munkanélküliként, megöregedve, fáradtan, főként aludni vágytam…
mondjuk úgy öt-tíz évig, végül találtam egy koszlott motelt,
napsütötte kisváros, egy földút mellett,
és ott ültem cigizve.
Arra gondoltam, hogy te tényleg őrült vagy.
Talán egy órát késve érkeztem,
hogy találkozzam partneremmel, aki rohadtul vén volt,
majdnem olyan idős, mint én, és nem túl szexi.
Adott nekem egy nagyon kemény, éretlen almát.
amit maradék fogaimmal elrágcsáltam;
Valami meg nem nevezett betegségben halódott.
asztmásan fuldoklott, és azt mondta:
el szeretném mondani neked a titkomat, de én közbevágtam:
Tudom, te 35 éve érintetlen vagy.
Elővett egy kopott füzetecskét tíz vagy tizenkét verssel.
Egész életműve ez, és nekem el kellett olvasnom őket.
Én megpróbáltam kedves lenni,
de bűnrosszak voltak.
Aztán elvittem valahová bokszmeccseket nézni,
de ő köhögött a füstben.
Csak lesett körbe-körbe,
figyelte az embereket,
meg a bokszolókat,
kezeit tördelve.
Te sosem izgulsz, ugye? – kérdezte.
Aznap este a hegyek között eléggé elfáradtam.
Még háromszor vagy négyszer találkoztunk.
segítettem neki pár versét javítgatni,
Félúton a nyelvét ledugta
a torkomig, de amikor otthagytam,
tőlem is szűz maradt.
Ő nagyon rossz költőnő.
Azt hiszem, ha egy nő
35 évig összeszorítva tartotta lábait,
akkor már mindenről lekésett,
mind a szerelemről,
mind pedig
a költészetről.
Márkus László fordítása
