Márkus László összes bejegyzése

Márkus László (1955. február 13. Miskolc) költő, szerkesztő, könyvkiadó, a Magyar Nemzeti Írószövetség tagja. Újságíróként fészbukos magazint és online webes folyóiratot szerkesztek, kortárs költőket, írókat és más alkotóművészeket népszerűsítve. Időnként interjúkat készítek, recenziókat írok. Műfordítóként angol és amerikai költőket valamint antik- és kortárs japán haikukat ültetek át magyar nyelvre. Felelős kiadóként közel 5 év alatt több mint 60 kortárs költő/író könyvét és kiadói antológiákat jegyzek.

Charles Bukowski: Egy elnyűhetetlen rádió

A Coronado Street 2. emeletén történt.
Mindig berúgtam,
és kivágtam a rádiót az ablakon,
miközben az szólt, és persze
az ablak üvege betört.
A rádió ott hevert a tetőn,
és még mindig szólt.
és én mondtam a nőmnek,
“Ah, milyen csodálatos rádió!”.
Másnap reggel lekaptam az ablakot
a zsanérjairól,
és elvittem az utcában található
az üvegeshez,
aki belerakott egy másik üveget.
Folyton kidobtam a rádiót az ablakon,
minden alkalommal, amikor berúgtam.
Az meg csak hevert ott a tetőn.
és szólt, csak szólt…
Ez egy varázslatos rádió,
egy rádió, ami elnyűhetetlen.
Én minden ilyen reggel után újra kivettem az ablakot,
és vittem üvegeshez.
Nem emlékszem, hogy pontosan hogyan is végződött a dolog.
bár arra emlékszem.
hogy végül kiköltöztünk.
Lakott egy nő a földszinten, aki egy boltban dolgozott…
A kertben kapált, fürdőruhában.
Nagyon serénykedett azzal a kapával.
miközben a hátsóját az ég felé vetette.
Én meg csak ültem az ablakban.
és néztem, ahogy a napfény vibrál seggén,
miközben szólt a zene.

Márkus László fordítása

 

Árpád szérűjén

 

Árpád szérűjén

köröttem rozsdás levelek bucskáznak
hideg fuvallat pajzánkodik sálammal
felöltőm nyitott gallérja égnek mered
gyermekkori álmaim szivárványos útján
andalog szembe velem cserépmalacom
mélán hasába szórom múltam fillérjeit
párás szemeim felbontják a fényeket
melyekben decensen dereng múlt és jövő
céltalan őgyelgek arctalan árnyak közt
hasztalan idézek rég feledett rigmusokat
melyek felrázhatnák a szunnyadó költőt
ki elhagyott gesztenyeburokba költözött
minek tüskéin fennakad minden szeretet
szívem szerint bohóc orrot ragasztanék
középső ujjam feltartva a prűd világnak
e szédült táncot járó prostik seregének
kik közszolgaként éneklik ki zsebünkből
kovásztalan holnapunk ízetlen morzsáit is
s hontól és szeretteinktől messzire űzik
ágyékunk magvaiból fakadó hajtásainkat
kiknek nem jut már termékeny gondolat
Árpád gyűlölet-árkolta szellemi szérűjén

 

(Illusztráció: Dusan Vukovic: Three wild chestnut)

Charles Bukowski: Ahogy a versek születnek

Ahogy születnek a versek ezerszám, te
rájössz, hogy nagyon
keveset alkottál.
Pedig írhatnál az esőről, a napfényről,
a forgalomról, az éjszakákról, és a napokról…
…az évekről, az arcokról.
Könnyebb elhagyni ezeket, mint élni,
és gépelni még egy sort, úgy, ahogy
egy férfi zongorázik a rádióban.
A legjobb írókról azt mondták,
keveset írtak,
és a legrosszabbakról meg,
hogy túl sokat.

Márkus László fordítása

Charles Bukowski: Közel a nagysághoz

Életem korábbi szakaszában
találkoztam egy férfival, aki azt állította, látta
vizitelni *Poundot a Szent Erzsébet kórházban.

Aztán találkoztam egy nővel, aki nem csak
azt állította, hogy meglátogatta
E P
de még szeretkezett is vele.
Vele – meg is akart mutatni
nekem
bizonyos részeket a
Cantókban -,
ahol Ezra állítólag
megemlítette a címet és
őt.

Tehát volt ez a férfi meg
ez a nő,
és a nő azt mondta nekem.
hogy Pound sosem
nem említette, hogy meglátogatta volna ezt a
férfit,
a férfi pedig azt állította, hogy
a hölgynek semmi köze nem volt
a
mesterhez,
vagyis ő egy
sarlatán.

Mivel én sosem voltam
Pound-kutató,
nem tudtam, hogy kihez forduljak,
higgyek-e nekik vagy sem…
De egy dolgot bizton tudok,
hogy amikor egy emberí
él
sokan állítják, hogy kapcsolatban vannak vele,
ami aligha igaz…
Ilyen a valóság,
és miután meghal, nos,
akkor ez az ilyenek számára
buli.

Én úgy tippelek, hogy Pound
nem ismerte sem a hölgyet, sem a férfit.
Úriember volt.

Vagy ha meg is ismerte
az egyiket,
esetleg
mindkettőt,

ezt kutatni szégyenletes pazarlás volna.
Kész bolondokháza,
merő időpocsékolás.

Márkus László fordítása

* Ezra Pound amerikai költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, a Cantók szerzője