Ahogy születnek a versek ezerszám, te
rájössz, hogy nagyon
keveset alkottál.
Pedig írhatnál az esőről, a napfényről,
a forgalomról, az éjszakákról, és a napokról…
…az évekről, az arcokról.
Könnyebb elhagyni ezeket, mint élni,
és gépelni még egy sort, úgy, ahogy
egy férfi zongorázik a rádióban.
A legjobb írókról azt mondták,
keveset írtak,
és a legrosszabbakról meg,
hogy túl sokat.

Márkus László fordítása

A hosszú éjszakai séták –
jót tesznek a lélekkel:
Ablakokon bekukucskálva
nézni a fáradt háziasszonyokat,
hogyan próbálnak harcolni
sörmámorban heverésző férjeikkel.

Márkus László fordítása

Életem korábbi szakaszában
találkoztam egy férfival, aki azt állította, látta
vizitelni *Poundot a Szent Erzsébet kórházban.

Aztán találkoztam egy nővel, aki nem csak
azt állította, hogy meglátogatta
E P
de még szeretkezett is vele.
Vele – meg is akart mutatni
nekem
bizonyos részeket a
Cantókban -,
ahol Ezra állítólag
megemlítette a címet és
őt.

Tehát volt ez a férfi meg
ez a nő,
és a nő azt mondta nekem.
hogy Pound sosem
nem említette, hogy meglátogatta volna ezt a
férfit,
a férfi pedig azt állította, hogy
a hölgynek semmi köze nem volt
a
mesterhez,
vagyis ő egy
sarlatán.

Mivel én sosem voltam
Pound-kutató,
nem tudtam, hogy kihez forduljak,
higgyek-e nekik vagy sem…
De egy dolgot bizton tudok,
hogy amikor egy emberí
él
sokan állítják, hogy kapcsolatban vannak vele,
ami aligha igaz…
Ilyen a valóság,
és miután meghal, nos,
akkor ez az ilyenek számára
buli.

Én úgy tippelek, hogy Pound
nem ismerte sem a hölgyet, sem a férfit.
Úriember volt.

Vagy ha meg is ismerte
az egyiket,
esetleg
mindkettőt,

ezt kutatni szégyenletes pazarlás volna.
Kész bolondokháza,
merő időpocsékolás.

Márkus László fordítása

* Ezra Pound amerikai költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, a Cantók szerzője

a legjobbak gyakran saját kezük által halnak meg
csak azért, hogy lelécelhessenek,
és a hátramaradottak
igazából sohasem fogják fel,
mi történt, hogy bárki
ily módon akart
örökre
köddé válni
előttük.

Márkus László fordítása

A kritikusok szerint ma már
pezsgőt iszom és
BMW-t vezetek,
és feleségül vettem egy
egy nagyvilági hölgyet,
a philadelphiai Main Line-ból.
Ez persze megnehezíti,
hogy továbbra is földhözragadt,
mocskos dolgokról írjak.
Lehet,
hogy igazuk van.
Lehet, hogy lassan nyárspolgárrá válok,
egyre inkább olyanná, mint ők.
Ezáltal egyre közel kerülök
a halálhoz, annyira, amennyire csak lehet.
…a saját halálomhoz.

Majd meglátjuk.
De még ne temessetek.
Ne aggódjatok, ha iszom,
mert Sean Penn-nel iszom.
Csak próbáljátok élvezni verseimet úgy,
ahogy kikerülnek
billentyűzetem alól.
Csak ezekre figyeljetek
e hosszú tusakodás alatt.
Nem áll szándékomban
rövidre zárni megszokott életem,
feladni identitásomat,
vagy elégedetten hátradőlni.

Márkus László fordítása