A Coronado Street 2. emeletén történt.
Mindig berúgtam,
és kivágtam a rádiót az ablakon,
miközben az szólt, és persze
az ablak üvege betört.
A rádió ott hevert a tetőn,
és még mindig szólt.
és én mondtam a nőmnek,
“Ah, milyen csodálatos rádió!”.
Másnap reggel lekaptam az ablakot
a zsanérjairól,
és elvittem az utcában található
az üvegeshez,
aki belerakott egy másik üveget.
Folyton kidobtam a rádiót az ablakon,
minden alkalommal, amikor berúgtam.
Az meg csak hevert ott a tetőn.
és szólt, csak szólt…
Ez egy varázslatos rádió,
egy rádió, ami elnyűhetetlen.
Én minden ilyen reggel után újra kivettem az ablakot,
és vittem üvegeshez.
Nem emlékszem, hogy pontosan hogyan is végződött a dolog.
bár arra emlékszem.
hogy végül kiköltöztünk.
Lakott egy nő a földszinten, aki egy boltban dolgozott…
A kertben kapált, fürdőruhában.
Nagyon serénykedett azzal a kapával.
miközben a hátsóját az ég felé vetette.
Én meg csak ültem az ablakban.
és néztem, ahogy a napfény vibrál seggén,
miközben szólt a zene.

Márkus László fordítása

Ahogy születnek a versek ezerszám, te
rájössz, hogy nagyon
keveset alkottál.
Pedig írhatnál az esőről, a napfényről,
a forgalomról, az éjszakákról, és a napokról…
…az évekről, az arcokról.
Könnyebb elhagyni ezeket, mint élni,
és gépelni még egy sort, úgy, ahogy
egy férfi zongorázik a rádióban.
A legjobb írókról azt mondták,
keveset írtak,
és a legrosszabbakról meg,
hogy túl sokat.

Márkus László fordítása

A hosszú éjszakai séták –
jót tesznek a lélekkel:
Ablakokon bekukucskálva
nézni a fáradt háziasszonyokat,
hogyan próbálnak harcolni
sörmámorban heverésző férjeikkel.

Márkus László fordítása

Életem korábbi szakaszában
találkoztam egy férfival, aki azt állította, látta
vizitelni *Poundot a Szent Erzsébet kórházban.

Aztán találkoztam egy nővel, aki nem csak
azt állította, hogy meglátogatta
E P
de még szeretkezett is vele.
Vele – meg is akart mutatni
nekem
bizonyos részeket a
Cantókban -,
ahol Ezra állítólag
megemlítette a címet és
őt.

Tehát volt ez a férfi meg
ez a nő,
és a nő azt mondta nekem.
hogy Pound sosem
nem említette, hogy meglátogatta volna ezt a
férfit,
a férfi pedig azt állította, hogy
a hölgynek semmi köze nem volt
a
mesterhez,
vagyis ő egy
sarlatán.

Mivel én sosem voltam
Pound-kutató,
nem tudtam, hogy kihez forduljak,
higgyek-e nekik vagy sem…
De egy dolgot bizton tudok,
hogy amikor egy emberí
él
sokan állítják, hogy kapcsolatban vannak vele,
ami aligha igaz…
Ilyen a valóság,
és miután meghal, nos,
akkor ez az ilyenek számára
buli.

Én úgy tippelek, hogy Pound
nem ismerte sem a hölgyet, sem a férfit.
Úriember volt.

Vagy ha meg is ismerte
az egyiket,
esetleg
mindkettőt,

ezt kutatni szégyenletes pazarlás volna.
Kész bolondokháza,
merő időpocsékolás.

Márkus László fordítása

* Ezra Pound amerikai költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, a Cantók szerzője

a legjobbak gyakran saját kezük által halnak meg
csak azért, hogy lelécelhessenek,
és a hátramaradottak
igazából sohasem fogják fel,
mi történt, hogy bárki
ily módon akart
örökre
köddé válni
előttük.

Márkus László fordítása