Az Idő Vezet Kézenfogva

Az idő vezet kézenfogva,
egy kicsiny darabot kiszakít önmagából,
azon vezet végig: körbeölel álom-mámor,
majd pokolba egyenest a mennyországból…
de nincs megállás.

Az idő vezet kézenfogva,
s járunk fényes, csodálatos tájakon,
miközben hozzák elénk díszes tálakon
az édes élet-nektárt, lovaglunk vad vágyakon…
de nincs megállás.

Az idő vezet kézenfogva,
s oly zord, szörnyű helyekre visz el,
hol a farkas hófehér gyapjút visel,
hol már a jámbor báránynak sem hiszel…
de nincs megállás.

Az idő vezet kézenfogva,
akkor is húz, ha lábam már nem bírja,
ha torkomból üvöltve szalad ki lelkem kínja,
mikor sebeimnek égen-földön nincs gyógyírja…
de nincs megállás.

Az idő vezet kézenfogva,
egy kicsiny darabot kiszakít önmagából,
azon vezet végig: körbeölel álom-mámor,
majd pokolba egyenest a mennyországból…
de nincs megállás.

Út

Élet.
Az élet.
Szép az élet.
Szép az élet, ha küzdesz.
Szép lesz az élet, ha küzdesz.
Szép lesz az élet, ha küzdesz – mondják.
Szép lesz az élet, ha küzdesz – mondják mások.
Szép lesz az élet a halál előtt, ha küzdesz – mondják mások.
Szép lesz az élet a halál előtt, ha küzdesz – mondják.
Szép lesz az élet a halál előtt, ha küzdesz.
Szép az élet a halál előtt, ha küzdesz.
Szép az élet a halál előtt.
Szép az élet, a halál.
Szép a halál.
A halál.
Halál.

(Illusztráció: Jerry Pinkney: Aesop’s Fables; The Wolf In Sheep’s Clothing)

A szövetség metaforái

Album

A csipkeverőnő hozzáment a zongorahangolóhoz.
A szubrett a dirigens mátkája lett.
A restaurátornő a krupiéba szeretett bele.
A gyönyörű apáca a szívsebészbe.
A szépségkirálynő nem akart férjhez menni.
Egy hegyi faluban vásárolt szőlőskertet.
Volt a telkén kajszibarack, körte és nektarin.
Málna és eper. Kóstolással töltött
Minden szabad délutánt.
A szomszédja, a híres építész, nemes protestáns,
Hiába hívta a Hiltonba jeges dinnyére.
Bifsztek is lett volna, meg homár.
A kirakatbaba begubózott.
Hatalmába kerítette az önszeretet.
Írta a Kurír.
Az Újszövetséget azonban minden este olvasta.
Néhány év után felszámolta a topmodell létet.
Hozzáment a baptista lelkészhez.
A csipkeverőnő gránátalmával és áfonyával lepte meg.
A szubrett egy Boris Vian kötetet adott barátnőjének.
A restaurátornő egy Salvador Dali festmény másolatot.
Az apáca egy faliórát.
Együtt ünnepelték meg egy vacsorával
A szövetségkötést a Hiltonban.
Az építész ott ült egy üveg Whisky mellett.
Azóta is várt.

Belív

Könyvtest

A gyomrában van egy ország.
Nincs határőrizet.
Olykor iszonyú mennyiségű bevándorló
Lepi el a lapokat.
Mindenki ott hagy egy darabot
A személyiségéből, aki belelapoz.
Szó sincs olvasásról.
Rárakódik, amit valaki elgondol róla.
Így vastagodik a szellem burka s tolla.
A lábjegyzetek üde szigetek.
Van, aki rá se hederít a mellékes
Tudásra. Pedig ott rejtőzik
A kincs. A rejtett ott is a legfontosabb.
Az apróbetűs városrész a titok utcája.
Van, aki nem sejti, de átlátja.
Mert a forrásszövegre rászáll
Az olvasói olvasat.
Becsomagolja a puszta ámulat
Az ész önkielégítését
Sok agy kicsorbul a könyvlapok élén.
Ott zizeg a kérődzők ezernyi agysejtje.
Ráhányják akaratuk a szerverre.

Impresszionista légkört teremt

A parfüm

Melyik maszkot hordjam? A krupié álarcát?
A zöld-kék kockás kötényt, ami a világ értékrendje?
Vagy a vagy-vagy Kierkegaard-féle
Klezmer-szövetét.
Vagy járjon át testemben az ünnepi ég.
Az esztétika és a reflexiók lelke.
Hogy szívemben és tudatomban lakjon
Isten terve. Amiben eredetileg
Jó volt csak.
Az eredendő csónak.
Abban utazott a tapasztalat s nyelv.
Noé bárkája. Panda maci, mókus, kócsag.
Amit csak távolról ismernek a voltak.
Az ismeret kell, ami bölcsesség.
A metafizika titka. A transzcendens lepke.
Az aranyló festék.
Higgyétek el. Nincs vége. Lesz még!

(Illusztráció: Kit Layfield)