Zöldy Pál, Sümegen élő hitoktató, író, könyvtáros és drámapedagógus új kötete, a Mag álma virág válogatott szépprózákat és miniatúrákat tartalmaz. A gyűjtemény az általam már korábban recenzált Civilben (zsebre gyűrt glóriával) című kiadványhoz hasonlóan a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában kerülhetett az olvasók kezébe. A könyvben található szövegek a lelki megerősödés egy magasabb szintjére emelkedő alkotó elmélkedéseivel ajándékoznak meg bennünket. A személyes tapasztalatokat és élményeket feldolgozó, transzcendens derűvel átitatott bölcselkedések az identitásválságból sikeresen megszabaduló szerző létértelmezésének és hitbéli érzékenységének summázataként bizonyítják, hogy sikerült a hibákat átértékelve megfogalmaznia s a könyv lapjain felsorakoztatni mindazt, ami eltorzítja emberi lényünket.
Olvasatomban a szerző a válsághelyzetek kezelése és a lelki integritás megőrzése során a társadalmilag elfogadott androcentrikus élettérben a férfi próbatételek jelentőségét emeli ki elsősorban, így valószínűleg meghatározó számára az a nyilvánvaló tény, hogy a túl erős érzelmi kötelékek olykor hátrányosak lehetnek a férfierő meghatározásában, a kihívások kezelésében.
Egy Kovács katáng Ferenccel készített interjúból megtudjuk, hogy Zöldy Pálnak mi volt a célja a Férfisátor megalapításával, hogy miként kell az utódoknak az erő, a bátorság, a kitartás próbatételein túljutni, mit kell átadni a következő nemzedéknek a felnőtté váláshoz, miként kell maradandó értékeket teremteni ahhoz, hogy a szerző vallomásos szavait a magunk életére is érvényesnek tekinthessük: Lábnyom vagyok az idő homokján.
Nem véletlen a sátor-motívum kiemelt szerepe a gyűjteményben, a bibliai szent sátorra éppúgy utal, mint a földi élet múlandóságára. A megváltás előképét is jelezheti; Mózes sátra az Istennel való találkozás színhelye, az Újszövetségben Péter a megdicsőülés hegyén sátrat akar építeni Jézusnak; Isten sátra valójában maga a templom. A sátor menedék- szerepe sem elhanyagolható. Így fogalmaz Paul Coelho ennek jelentőségéről: A fény harcosát olykor üldözi a gonosz. Ilyenkor higgadtan meghívja őt magához a sátrába.
Valójában a kötet valamennyi ciklusában arról kapunk képet, hogyan alakul az élettér, a bennünket körülvevő világ az emberi beavatkozás eredményeként, s melyek azok a segítő és hátráltató tényezők, melyek személyiségünket folyamatosan alakítják, módosítják. A Mag álma virág figyelemreméltó darabjaiban megjelenik az édeni kert, a mögöttes lét varázslata, rejtett dimenziók és struktúrák a valóságon túl; egyszóval, ezekben a miniatúrákban a fizikai világ mögötti energiamezőre lépünk. A kert az a hely, ahol minden megfér egymás mellett, és ahol az elmúlásnak is van értelme… vannak népek, vallások és kultúrák, amelyek a teremtéstörténetet egy kertbe helyezik… boldog rabság a kert.
A kert, mint ősi szimbólum van jelen, maga a Rend, egy biztonságos élettér a kaotikus külvilággal szemben. A rendezett kert a lelki egyensúly tükörképe, a területet körülölelő fal pedig a rendezetlen kert takarására is utalhat, amely a maga valóságában már trauma-reprezentáció. Bent a kertben a teremtés csodája, a teremtés titka pedig a magban rejtezik, amely… Az önmagának megmaradó bezárulás, mozdulatlanság kísértő lehetősége.
Zöldy Pál hangsúlyozza, hogy valamennyi bonyodalom okozója az Egység megbontása, az emberi megismerés – megteremtve időt, teret, gondolkodást és félelmeket – mindig küzd a felismerés hiányával, az egyedüli megoldás a meghasonlott sokaságból az egység felé indulni. Vívódásaink és döntéseink során, ahogy Simone Weil Jegyzetfüzetének üzenete is megerősíti, leromboljuk az ént a mindenség kedvéért, vagy a mindenséget az én kedvért.
A kötet szépprózáiban és miniatúráiban a tenger, a folyó, a víz egyetemes jelképek; a végtelen szabadság, a korlátlan lehetőségek, a lélek felszabadulásának szimbólumaként vannak jelen. Hadd említsem Platón egy gondolatát, mely szerint a lélek az örökkévaló istenségből kiáradó folyó. Mi tehát a végső cél? Megszabadulni a térben és időben működő individualitás korlátozottságától. Zöldy Pál a megismeréshez és a beteljesedéshez vezető úton az embert hangszerhez is hasonlítja, de megszólaltatni valakit csak mással együtt lehetséges, ezért keressük azt, akinél a hozzánk való, bennünket megszólaltató vonó lehet. Önmagunkat kell alkalmassá tenni arra, hogy megtaláljuk azt a dallamot, amelyet a Nagy Hangszerkészítő egyszerűen csak a foga között fütyörész… Mert a hangzavar aggasztó méretű.
Nagyon eredeti életszemléletének megközelítése a Haladék című miniatúrában, amelyben Zöldy Pál elgondolása alapján mindenkor az a legnehezebb, hogy az ember zárt készítsen ahhoz a kulcshoz, amely szükséges feltétele a titkok birtoklásának, és erre a feladatra valójában mindenki csak önmagában alkalmas. Tudjuk, hogy a titkokat mindenki magában hordja, de csak kevesen tudják azokat megfejteni.
A szerző úgy véli, az idők során a hadvezérek száma is jelentősen megfogyatkozott, elmélkedésének fókuszában a megsemmisülés, a legyőzhetetlenség, a könyörtelenség konglomerátumában igazán lényeges, hogy miként változik a cél, hogyan működik a közös akarat, miként lehet mindenkor nyeregben maradni. Így bukkan fel a ló archetípusa is, mint az erő, a szabadság és a dinamizmus előképe. Azt hiszem, Zöldy Pál esetében mindez a lélekben rejlő ösztönös energiákat, a tudattalan vágyakat jeleníti meg, nem csoda, hogy a lovak mágikus ereje a szövegekben a Fehérlófia mondáját is megidézi.
Bár az ember térben és időben a halál felé tart, folyamatosan részesedik a hit ajándékában, de tudnia kell, hogy addig nem találja meg Istent, míg nem fedezi fel magában a teremtés csodáját, melyben mindenkor ott rejtőzik a szeretet.
Az ember személyes szabadsága magában foglalja az önmeghatározás képességégét a cél elérésére, hogy végül az lehessen, aki lenni akar. Aforisztikus formában fogalmazva ezt a törekvést a következőképpen írhatjuk körül: már nem az vagyok, aki voltam, de még mindig szeretnék az lenni, aki nem vagyok. Mindehhez azonban elengedhetetlenül szükséges mások szabadságának jóhiszemű számításba vétele, a sokféle kreatív-együttműködő közelítések befogadása.
A Királysírok prózái azt hangsúlyozzák, hogy a férfi életében két fontos dolog van: hogy hova tart és ki tart vele. Menet közben törekedik a legyőzhetetlenség érzésének átélésére, akkor is, ha tudja, hogy az idő ellene fordított fegyver, hiszen a jelek segítenek a helyes út megtalálásában, a belső béke megteremtésében. A szövegekben itt gyakori a kő-motívum, mely lelki terhet is jelenthet, hiszen a lélekben hordott kövek azok, amelyek súlyosabbá teszik a szívünket. Emlékezetes írás számomra a Verbunk da Capo, amely az egymás mellett élők arctalanságát, az egymástól való elidegenedés keserűségét tárja fel. Kicsit Platón barlang- hasonlatát is felidézi bennem, szemléltetve, hogy érzékelhető világunk csupán tökéletlen árnyéka az örök ideák világának, így létünkben a tudatlanság sötét fogságában maradunk, de még inkább az az orwelli világ tárul elénk, amely egy nemrég olvasott Wehner Tibor novellát is megihletett (A tengerszint felett, a horizont alatt). Zöldy Pál lánchoz rögzített karakterei embervoltukban megcsúfolt kreatúrák kiszolgáltatottságát, eltárgyiasulását mutatják be egy számukra lehetőségek nélküli zárt térben, a megsemmisülés felé vezető útvonalon.
A Zárókövek valójában egy füves könyv hangulatát keltik az olvasóban, itt kapnak helyet azok a tárgyak és állapotok, amelyek létünk szerves részei: az asztal, mint oltár, az álom, mint az édeni állapotok megjelenítése, a fa, mint magba zárt élet, a ház, amely a szövetség sátra s a személy benne a lélek temploma. Az is foglalkoztat bennünket, mire utalhat a folytatásban a Kerékvetők ciklus a címe alapján. A szerzőt szándéka szerint elsősorban az foglalkoztatja, hogy milyen lehetőségek vannak az élet védelmére. Meggyőződése szerint sorsvállalásunkban fontos a fájdalom-elfogadás. Az a világ veszte, hogy kerüli a fájdalmat… a tanulás és növekedés útja – ha Jézus, a fájdalmak férfija a tanítónk és vezetőnk. Zöldy Pál a továbbiakban is számos bibliai történet felidézésével teszi hitelessé az életterhek szükségességét, annak beismerését, hogy a csúcsra érve még mindig csak félúton vagyunk, hogy mindenkor ámulni kell a teremtő irgalmát, a tűz őrzése pedig az otthon melegének megóvásához elengedhetetlen. A tűz a teremtés és a pusztítás kettősségét jelképezi, bibliai vonatkozásban Isten jelenléte és a vele kötött szövetség; egyszóval a tűz Isten megközelíthetetlen dicsőségének az eszköze.
A férfi és a női szerep a két nem arcvonásait határozottan körülrajzolja, egyik a másikból lélegzik, közös életük értelmes dialógusra épül, amely a polaritás diadalának is tekinthető. Így valósul meg az ellentétek egysége. A női szerepek megváltozását részletezi a Boldogasszony anyánk, s itt hallatszik talán legerősebben az a fájdalmas felkiáltás, hogy mivé lett az ember napjainkra. Zöldy Pál úgy véli, a Mária-kultusz megszűnésével az áldozathozók hiányának valósága a veszteségek okozója, eltűntek azok a nagyanya-arcok, amelyekről egy egész birodalom története leolvasható.
Zöldy Pál olvasatában az értelmes létezés kulcsa a tudatos szerepvállalás, megállapításai részben személyes létélményeiből részben hitbéli meggyőződéséből eredeztethetők. Nem hagyatkozik arra a megállapításra, hogy felesleges önismerettel foglalkozni, mert mások úgyis jobban tudják, hogy kik vagyunk. Közösségalapítóként kell tevékenykedni, a Zónát (jelenlegi életterünk) úgy kell átrendezni, hogy érdemes legyen ott élni. Az élet értelme pedig nem egyetemes feladat, hanem egyéni utazás, melyben célt adunk mindennapjainknak. Soraimat Pablo Picasso egy gondolatával fejezem be: Az élet értelme az, hogy megtaláld a tehetségedet. Az élet célja pedig az, hogy odaajándékozd azt másoknak.
Zöldy Pál, Mag álma virág
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
