b e sz é l ő k é p e k
ridendo barbaro
kell fűszál tenger hal
ezek bármelyikét szívesebben veszem mint üvegbe zárt kincseit a múzeumnak
azt szeretem
ha fülembe szél és vizek zúgnak
hajamon táncoljon tetű
a kép sem örökéletű
addig él amíg meg nem hal
Antonio Moro
Le nain du cardinal de Granvelle tenant un gros chien
Állok én itt, a törpe.
Selyemszőrű kutyámra, akár a lóra,
felülhetnék, hisz mellemig érne.
Gyűlölöm, aki néz, nagyon.
Kutyám körme szembogaramnál szélesebb.
Kardom köpenyem aranyával
villan a térbe.
Ő címert visel.
De teneked
nincs semmid, sem láncod, sem csipkéd, sem selymed.
Mész a fenébe. Örülj, hogy rongyod levetheted
és el tudod hagyni a termet.
Jan Sanders van Hemessen
Le jeune Tobie rend la vue à son père
Ha megvakulnál, Jan Sanders van Hemessen képéhez gyere.
Itt vakot gyógyítanak és angyal is áll a férfi mögött.
Fekete tányérból kenik szemedet.
A szárny olyan kemény, hogy zörög.
Hátulról én fogom fejed, hajam újra kinőtt
s most hosszú fonatban koronám.
Öreg néne hajol föléd, nem ismerem. Lehet, hogy nagyanyám.
Cornelis de Visscher
Portrait d’une veuve âgée de quarante ans et d’un enfant
Én védem ezt a lányt.
Még olyan kicsi és zsenge szegény.
Kő arcom a sírban sem porlad,
a nyüvek nem rágnak belém.
Fekete ruhám
borul rá, mint eleven árnyék.
Lelkedbe nézek és belül
minden élőt felzabálnék. De étel nem kell.
Déli gyümölcs rothadhat bársony asztalán.
Ludwig halotti képét a falon
mutatja kezem, a sovány,
elfordítja fejét a lány.
Megbüntettem, mert a kamrából
almát és befőttet lopott.
Kipirult arca még most is
szégyelli a kapott pofot
s gömbölyű keze vöröslik
a lúgtól, amelyben mosott
miután abroszomra hányt.
Most már vége,
ő is nyugodt.
Ünneplő ruhájában áll.
így illik ez rangunkhoz méltón.
Kezem a vállán. Úgy utál.
Könyörüljön rajtam!
Jean-Auguste-Dominique Ingres: Edme Bochet, 1811
Letenném asztalukra sétapálcám,
de társasága oly zavarba ejtő.
Veszélyesebb, mint bármiféle lejtő,
ha vágtatok vadászaton, s a vártán.
Szeretve bókot ontanék feléje,
nevetni kész, ha némaságba estem,
majd bosszús rám, ha vissza nem nevettem,
szemében űr sötétlik, szurdok éje.
Én nem vagyok ravasz, ki szép mesékkel
cukrozza napjait s jövőbe ékel
valótlan társasághoz marcipánt.
Szomorkás-tiszta díszem egy: az ingem
egy érdemrend nadrágomon és ingyen
kívánok jót e szépségnek, ki bánt.
Edme Bochet levele
Fey, 1810. brumaire 17-én
……………Bocsásson meg, hogy váratlan soraimmal felzaklathatom nyugalmát és megzavarhatom azt a vidám, könnyed szórakozást, amelynek Ön fénypontja és éltetője a szalonban.
……………Szerencsésnek nevezhetem magam, hogy alkalmam volt látni Önt és valamelyest megismerni személyét. Kérem, nézze el szűkszavúságomat. Birtokon élő ember vagyok és bár tudom a kötelező illemszabályokat, mégsem szoktam a társaságbeli gondtalan csevegéshez. Attól tartok, hallgatásommal a legutóbb kellemetlen perceket okoztam Önnek, mivel megszakítottam a beszélgetést. Feltételezem, ennél is kellemetlenebbül érintette a jelenlevőket egy későbbi megjegyzésem, amely a keleti országrész jelenlegi helyzetére vonatkozott. Ezt most nem szeretném megismételni, de kérem, higgye el, mint a tartományhelyettes megbízottja többször is volt már alkalmam odalátogatni és alaposabban elemezni a helyzetet. A tényállást – bocsánat. Tájékozottságomból kifolyólag kénytelen voltam beszélni és nem mondhattam mást, mint ami a teljes igazság, amellyel Önöket nyugtalanítottam. Nagyobb hiba lett volna azonban, ha meghívottjait egy valótlan kedvességgel félretájékoztatom. Szívemből örvendek felhőtlen békéjüknek, melyben a sors kegye e házat részesíti és természetesen megértem, önök ebből a szempontból másként vélekednek. Különös tekintettel Önre és elégtételül a feszélyező percekért, többé nem jelentkezem hasonló alkalmakkor. Legyen olyan kedves és mentsen ki engem unokatestvéreim, Philippe és Charles előtt, akikkel bizonyára sokáig nem találkozhatom. Őket Badajozba rendelték jövő hónapra és úgy vélem, az erődítmény körül folyó jelenlegi tárgyalások következményeként huzamosabb ideig kell ottmaradniuk. Az ön megértésében nem kételkedem. Holnap elutazom Champ-Mollyba, onnan pedig a határra. Remélem, megérem visszatérésemet és viszontláthatom Önt közös barátaink fogadásain vagy az uralkodó körében. Olyan kellemes estélyt kívánok Önnek, aminő szépségét megilleti, méltóságának megfelelő társalkodás töltse be termeit. Így biztosan észrevétlen marad hiányom.
Mély tisztelettel: Edme Bochet
Pihenés az axonómiában
Henri de Toulouse-Lautrec: Az ágy
Vízszintben kisimulnak a dolgok, az arc kiderül, mert
nem kell többé a földdel küzdenie.
Eggyé válva a földdel könnyű szeretni ki fekszik,
így békülhet meg együtt két idegen.
tojáshajó
(Illusztráció: Varga Borbála: Végtelen Galéria)
