Bejegyzések kategória bejegyzései

Egy sötét proli; Shopingolóknak; Eleje-vége megvan

 

Egy sötét proli
(Átrendeződés)

Alternatív utakon járó nonkonform startuposok,
rejtett és recens szélhámosok,
szélkakasok, -tolók,
haszonlesők, közönséges csalók,
Barátaim!

……..Igazatok van. Csak a világ bolond,
az emberek egytől egyig normálisok.
Egoisták, pszichopaták, narcisztikusok,
kormányhoz húzó narodnyikok, jurtások, tarsolyosok,
illetve neurodiverzek, konteósok (plural & singular),
a kozmetikusomtól / személyi tréneremtől
most jövök, jól áll, ugye?
kik azzal töltitek időtök jelentős hányadát
lázasan kutatva: mennyire vagytok normálisok,
naprakészek vagytok-e? Up to date?
Igen, persze.

……..Bár az én időmet fosztogatjátok,
tépitek miszlikekre, perceim vasszilánkok,
tüdőmet lélegzetvételenként hordjátok szerteszét,
három dimenziómat tapossátok laposra,
nyálcsurgatva, lógó nyelvvel arra vártok,
megerősítsem illúziótokat, tévhiteteket,
mániátokat, rögeszméteket,
hogy a hazugság,
szívtelenség, cinikus közöny
(hullarablás, dögevés, vérszívás, ingyenélés),
a törvényes átverés – legális mérgezés,
az éjjeli vasfűrészelés, szálkákat a szembe köpködés,
az empátiával megbolondított semmibevevés –
nem bűn, csak csínytevés,
jóízű viccelődés, hiszen minden viszonylagos,
vedd komédiára, legott szórakoztatni fog,
……..ti, megvilágosultak, világfiak, ti tudjátok ezt,
nem én, a sötét proli.
……..A hízelgésbombát elsütöttem, hiszen
jó haver hírében állok, ez szerepem,
funkcióm, álarcom, játszmám, attitűdöm:
viszontviccelődöm.
……..Persze hogy nem komolyan mondom,
csak így emelkedettebb a hangulat,
szóbélyeget akasztok, nyálazok és ragasztok,
de nem fogom postára adni, publikálni,
legfeljebb a fészbuk zárt csoportjában lájkoltatom,
hogy mily kitüntetés ért – baráti szelfi
egy jóízűen elfogyasztott ínyenc löncs után,
láthatod a kiürült tányérokon:
ó, mennyi büfögő büszkeség,
laza méltóság, kieresztett nadrágszíj,
Barátaim!
……..Éljen a séf!
Éljenek a jó borok és a bőkezű szponzorok!
Ja, és a csajok.
Fiú, még egy kört abból a /a szponzor neve beírandó/.

……..Most kívül vagy belül vagyok?
Ez már a gyűlölet, vagy csak irigység,
proligőg, megvetés, siránkozás, frusztráció,
epeömlés, szómenés, grafomán manír,
unaloműző nyelvi játék, begőzölés,
renyheség, gyengeség, gyávaság,
halkított sikoly?
Mindenesetre nem normális dolog,
és nem is kell több ide:
bocsánatot kérek, Uraim.

……..Moralizálás ez itt? Kreatív átrendeződés,
hol mindenki mást csinál,
legfeljebb világnyelven megnevezhető
szakmákat űz, keményen dolgozik.
Ennek megfelelően kell átírni
a szótárakat hamarosan,
és újratölteni a lélegzetet.

 

Shopingolóknak
(Moralizálás)

Nem a hatása érdekel (kit érdekel?),
jól van-e megcsinálva, azt keressed,
ha nem csak pépes táplálékra vágysz,
mi tested-lelked kényezteti.

Színig töltött kosaradat, feszülő bőrödet
tömni nem akarom, nem is tudom,
nem ellátásban, szolgáltatásban utazom,
rózsaolajjal sem ápolom hiúságod sebeit.

Ilyen és ilyen anyagból ezzel a technológiával
van összerakva, gombnyomásra működik,
aztán elkopik, vagy beüt az erkölcsi amortizáció,
a mém, a brand, logó mögött egy szorongó egó.

Megesznek tárgyaid, minek
megtanulni működésüket:
ami ma érdekes,
holnap felesleges.

Nálad okosabb szakértők kiötlik,
mi szerintük hiányzik és kell neked,
egy másik halmazban te is így töröd fejed,
előléptetésre gyúrsz, fogadod a vállveregetéseket.

Emészt a gond folyton résen lenni, megfelelni,
körömszakadtáig, kifulladásig versenyezni,
ki mit kíván, kit és mit szeret: vibráló vágyakra
épül és leomlik a napról napra rafináltabb szerkezet.

Elkápráztat, elbűvöl, lenyűgöz a kirakat kínálata,
táplálja kisebbrendűségi érzésedet, a tudat,
hogy messziről kiszúrják és lecsapnak a lúzerekre,
és a szégyen, hogy kinevetnek, belehajt a célkeresztbe.

És ez nemcsak a tárgyakra áll,
hanem a minden sarkon csábító fesztiválra,
rájuk költöd maradék pénzedet:
egyszer élünk! örül az asszony és a két gyerek.

 

Eleje-vége megvan
(Három sor hiányzik)

Mennyi jóindulat kell ide:
szűz igét találni, egy ártatlan
mondatot kimondani,
hogy kezdődjék már a lét,

az üres, süket, torz erőlködésből,
álmatlan forgolódásból elég legyen,
ébredjen már az Isten,
és kezdjen el teremteni.



És még mennyi minden
elmulasztva, összecsapva, ráhagyva
az eszeveszett létezőkre.

 

(Illusztráció: A Pair of Fighting Cocks)

Épületes

 

A magas épületek mind bezárkóznak.

Egy aranytallér, mely foglyul ejti a Napot.

Rózsák virulnak, ha a salakdombok megszűntek létezni.

Az van, hogy a kulcslyukból még nem támolygott ki a pici, kétsoros tóra,

s ha beletörik is, elvássa fogát

az egál.

Így amit a sütőtökből daruval kiemelnek a pedellusok, az a huszonegy ring.

Netovább pufajka, kétfelől lecsüng

a fácánfelhőd!

Netovább szanitécrigó, te eleven samott, hisz föl se szántottad a gyámolító ponyvabúgást,

hanem, mint ki rovátkát nyelt, beleszaladtál a káromkodó suttogásba!

Nesze neked, páncélszekrény, a zsebesek árulóiddá váltak!

Rengeteg korhatáros gép nyisszant le fejeket;

ó, tenyérben gazdag locsolócső, okoskodásnak ne nézd a hiúzát!

Szódacsuklás és ínypercegés oltalmazzák a dombot, a dundi nagyító éréspontját.

Van, aki részt vesz a korholásban.

Van, akit úgy visznek, hogy a sapkáján felhördül a bojt.

Középsugaras gránátvető elvész a fonnyadásban,

de ím, loncsosodik az ütköző jobbra zárt kitinfala, honnét óvakodva merészkedik elő a satugombolyag.

Igen, satugombolyagot mondtam; mert kétlaki a szalagkorlát,

s elüszkösödött bódészám, a pohárnok.

Nesze neked lekváros fánk, tán elsejéig megsegít a radiátor-keszeg!

Nesze neked, csipkés combú amplitúdó, cirkáljon csak pamlagodon

krétaképű kimérád!

A kameraerdőben ésszerűbb elbukni, mint elfogadni azt, hogy a ricinusolaj egyszer csak felhevül a kergebirkákban.

Nevetsz, mert kürtödből valaki dalt szürcsöl.

Nevetsz, és fogaidon megcsillan az aznapi ebéd tányérja.

Aztán meg lehasalsz; így van ez jól, hogy kottáidra

vérdíjat tűz ki a pánik. – a nyüszítés továbbra sem érti, hogy miért illetlenség

az étterem sarkába hurcolni a páragyűjtőt.

 

(Illusztráció: Alison Astor – Bright Day’)

 

Marcus Valerius Martialis: Könyvet soha ne adjunk kölcsön

Mindig, hogyha találkozunk, Lupercus,

szoktad mondani, hogy fiút szalajtasz
hozzám, hogy vele küldjem el legújabb
könyvem: végire érve visszaküldöd.
Hagyd békébe, Lupercus, azt a szolgát.
Elfárad, ha a Körtefáig eljön,
s fönn a harmadikon lakom, tudod jól.
Megkapod közelebb is azt, amit kérsz.
Szoktál járni az Argilétumon: van
átellenben a Caesar fórumával
egy üzlet, mely előtt találsz kitűzve
egy listát, azon ott az összes író.
Jobb, ha ott keresel. De meg se kérdezd
Atrectust (a tulajdonost): az első
polcról fogja levenni, s adja rögtön,
bíborban, finoman csiszolt papíron,
öt dénáriusért a Martialist.
„Hát annyit nem is érsz te” – szólsz. De bölcs vagy.
 
Havasi Attila fordítása

Mária a kisdeddel, négy ásszal, három királlyal, kétrészes fürdőruhában; Dráma van; Folytatólagos elkövetés; Talapzat; A vattacukorárus

 

Mária a kisdeddel, négy ásszal, három királlyal, kétrészes fürdőruhában

Szájában cigi
(parazsa csillag),
úgy vezeti el
a karhatalom.

 

Dráma van

Ványa bácsi a három nővérrel
sirályozik a cseresznyéskertben.
Közben meg is halnak,
de nem veszik észre.

 

Folytatólagos elkövetés

Te csak szeretnél
mezőgazdaság lenni
évődött velem
a nyomokban tengert
tartalmazó bírónő

 

Talapzat

Hogy érzi magát költészetileg
érdeklődött a vizsgálóbizottság
egy pillanatra sem függesztve fel
a békaügetést

viszonylag meglehetősen
válaszoltam nekik
hónom alatt a szokásos
talapzattal

 

A vattacukorárus
(in memoriam Nádasdy Ádám)

Egymásra néznek a gyerekek,
az üst végképp megáll, nem forog.
Hurkapálcát nyújt egy szelíd kéz,
rátekerednek a csillagok.

 

(Illusztráció: Clare O’Neill: Forg Pond)

cigányfű

 

képzeld, Gazsi, kinéztem magamnak egy emancipáció fantázia nevű ruhát.  madonnák voltak rajta. cigány felmenőiket megörökítő fényképekről vették az anyákat. cigányként akarsz emancipálódni melyik napod hozta ezt meg? a nyolcvanadik beteget néztem, már sötét volt, mint a pincéből nyíló még mélyebb üregben, ahova már sosem mertem bemenni, de mindig hosszan bámultam bele a sötétjébe, mintha csak a látásom akarna megtisztulni, úgy, hogy hagyja ülepedni mindenre a port, és akkor átküldték a cikket, amiben családom mocsarát emlegette egy névtelen szerző, nem tudtam, hogy engem mocsár nevelt fel, amúgy azzal nincsen baj, igen nagy biológiai sokszínűség, és még a töröktől is el lehet bújni benne, csak ismerni kell a lépés igazát, és akkor jött szembe ez a ruha. egy választás után nehéz elhinni, hogy nincs választásom, mert majd vetítenek megint ránk, mint a katedrálisokra, mi meg legfeljebb csapoljuk a mocsarat rájuk a katedrális szörnyfejű vízköpőin, hogy ne legyünk pusztán turisztikai látványosság. mindig van választás. de az belső elválasztás.  rögtön a vérbe ömlik. különben pontatlan. lehet nem is az a legkülönösebb, hogy cigányként akarsz emancipálódni, hanem a madonnasors, mint emancipáció. talán, mert nem emberek, angyal emancipál. és ha az angyal is csak leigáz? tudod, mióta nézett, és méregette, elbírom-e ezt a terhet, mielőtt rám rakta? a váll égövét. hódoltsági időből a hódolat ideje lett. engem már nem csalogat ki a mocsárból reformátorok hegedűje sem. van emberi, ami tisztább, mint a mocsár? van más felmenőnk, mint Árvaisten? hát viseld. mit nem másodkézből kapunk, hacsak nem onnan föntről? nézd, itt előttünk a cigányfű. jól beleolvad a környezetébe, még a virágai sem árulják el. pedig rengeteget nevel az apró fehér virágaiból. magvai vizimadarak tollára ragadva terjednek. régen a rómaiak ezzel festették sötétebbre a bőrüket, hogy egyiptominak tűnjenek. te is olyan vagy Gazsi, mint egy egyiptomi írnok. szóval, felajánlod elárasztásra a földed? a felajánlás a lélek ártere. de rendben. legyen. majd megtanulod, egy kotróhajóról is szép a duna. én meg eleve cigány vagyok, úgy kísérlek, mint folyót a fűz: egyszerre maradok, érkezem, távozom.

UTÁNKÖLTÉSEK, ÁTFORDÍTÁSOK – Stevie Smith: Nem kart lengetve, fuldokolva

 

Senki se hallotta őt, a holtat,
míg nyöszög a hullámokba:
Én kiúsztam, távolabb, mint hinnéd
és nem kart lengetve; fuldokolva.

Szegény fickó, imádta a tréfát
és most holtan fekszik.
Túl hideg lehetett neki, a szíve vitte el,
így mesélik.

Ó, nem, nem, hisz mindig is túl nagy a hideg
(a holt míg nyöszög a hullámokba)
Én kint, túl távol voltam, mióta élek
és nem kart lengetve, fuldokolva.

 

Az eredeti szöveg:

Stevie Smith: Not Waving but Drowning

Nobody heard him, the dead man,
But still he lay moaning:
I was much further out than you thought
And not waving but drowning.

Poor chap, he always loved larking
And now he’s dead
It must have been too cold for him his heart gave way,
They said.

Oh, no no no, it was too cold always
(Still the dead one lay moaning)
I was much too far out all my life
And not waving but drowning.

Balázs Csilla Kinga fordítása

 

(Illusztráció: Mantas Naulickas (Lithuania): And waves sometimes be angry, 2021)