Bejegyzések kategória bejegyzései

Anyát beszippantotta

 

Kopogtak. Ötször egymás után, gyorsan, hangosan, türelmetlenül. Anya egykedvűen bámult maga elé. Tudta, hogy érte jöttek. Kérdőn néztem rá, intett, nyissam ki. Nem nyitottam. Felállt, beengedte őket. Két férfi, két nő, színes, gumis derekú, bő Aladdin-nadrágban, mandala mintás pólóban, rajta piros betűk: JVH.

Jógavédelmi Hatóság, jelentették be kórusban a vendégek.

Körbevették anyát, és harcos pózba merevedtek. Anya ismerhette a koreográfiát, állt, egyenes derékkal, keze imatartásban, hüvelykujja a szívcsakrát érintette, mélyeket lélegzett, és egy hosszú ommal búcsúzott. Akkor nézett rám utoljára. Aztán az ég felé nyújtotta a karját, testét megfeszítette, deszkába dőlt, azok felegyenesedtek, megemelték és vitték.

Úgy egy éve kezdődött.

Egész nyáron futva járt dolgozni. Mindenki rajta röhögött, én meg mindent megtettem, hogy ne vegyem észre. A Filatorigátnál a HÉV utasai kilógtak az ablakokon, hogy lássák a hárompés, szélvész mamát. A 3P a popsi méretét jelezte, a szélvész meg a sebességét. Anya ugyanis gyalogolva kocogott. Ilyenkor még jobban belemerültem az újság sportrovatába. Egyik reggel a haverom bökött meg, az ott nem a te anyád abban a feszes cicanaciban? Megráztam a fejemet és a legutóbbi Tippmix eredményeket elemeztem neki. Anyát beszippantotta bővebben…

Amit még; Egy létszerződés legalján

 

Amit még

1. belefulladni egy üvegnyi mézbe
2. meginni valaki könnyeit
3. úgy lenni, mint a százéves papírnak csöndje
4. rájönni hány hektár magány a Hold
5. elsütni a poént, hogy holdlemente
6. elírni egyszerű szót is: sivárvány
7. fordulni valakihez, leszel az árnyékom?
8. ahogy tűágy a fejekben feküdni éjszaka
9. két deci álmot is lenyelni
10. menteni a szívet egy borda börtönéből
11. veszett hóban nyugvó rókanyomra lelni
12. egy megint-nyár közepén izzadni a jeget
13. holdfényben kaktusszal szeretkezni
14. tanácsolni, lélekezz mélyeket!
15. szerelmes versbe írni, belém maradsz
16. elképzelni egy nem létező színt
17. bölcselkedni: isten paplan az ágyon
18. beszélgetni a legnémábbal
19. kitalálni valamit, mondjuk, hogy égsark
20. belelátni egy csönd belsejébe
21. semmitmondó reggelen üvegről vitázni
22. leföldelni egy sokadik szívet
23. rosszul szótagolni bármit: el múlás
24. lehámlani őt is fájva
25. egy utolsó színezőt grafittal színezni
26. megmondani a kérdést
27. elfelejteni a felejtést
28. elfelejteni a felejtés felejtését
29. nézni, ahogy a napsütés erei elpattannak
30. és ha kérdezik, mondani rögtön:
……..igen, az örökké elég lesz

 

Egy létszerződés legalján

Itt írja alá:
……………………………………?

 

(Illusztráció: Kent Paulette: Appalachian Time)

Betonformák gyurmázása

 

„És íme én,
óriás,
az ablakban görnyedezem,
olvad az üveg, mert homlokom megérinti.”
Vlagyimir Majakovszkij: Nadrágba bújt felhő

Köszönöm a szavaid, a töltőtárra görcsölt
kezed, az életet, amit meghagytál nekem
az újra-felosztáskor, vártam és vágytam rájuk,
a születés előttire és utánira is, talán ugyanúgy,
de hallgatásod beágyazódott idegen testek
bábjába, betűidet apró hernyók formájára
alakítottad, a telepátoszba reptetted őket.
Feladó, címzett, cím,
a szükséges információk
begyűjtése megtörtént, a hajhálódba akadt
szálaidat elvágtad fejbőrödtől, de miért, miért
költöztél új város határára, ha nem kerültél
beljebb a napórák árnyékvetőinél,
baktériumtengerű szökőkutak csöveinél,
amiből érthetetlen nyelven szóltak
a szerelők szerelmeinek szellemei,
javíthatatlan a vízhálózat tenyeredben,
ereidben buborékok,
színváltoztató folyadékokkal itattak,
ugye, keserű, majd édes, sós is, változik
a szájíz is, a csókok íze viszont mindig
ugyanolyan, olvadt törökméz, egymásba
ragadt változatok falrafestett mása alakul
át önmagaddá, halhatatlan festők
kiszáradt ecsete cirógat non-figuratívvá,
figuráid mocskos pacává mosódnak,
letörlöd őket, a tapétázás nem lehet hasztalan,
színarany fényeit hagyod egyedül
pusztulásra-szántnak újjászületésed estéjén,
a lábatlan, kezetlen betonformák gyurmázásakor,
összeölelve a már porlódó köveket,
darabjai üres nadrágod szárában gyűlnek,
magasodnak, végtagokká tömörülnek,
az elemekben bújt felhőtestedből
maró gúny fröccsen szemünkbe,
párás szemüvegen át nézzük,
ahogy a megolvadt ablaküveg
homokodra cseppen.

 

(Illusztráció: Monica Rohan: Rush, 2014)

Mosolyog, amíg csak tud, Virágok helye

Mosolyog, amíg csak tud

Miután egy hozzátartozónk meghal, el kell távolítani a személyes tárgyait. A fogkefét, amit többé nem használ, a törülközőit és a kedvenc papucsát. A szemüvegét még talán el lehet ajándékozni, a műfogsorát viszont nem illendő, különösen, ha az illető fertőző betegségben hunyt el.

A nagymamám megsárgult műfogsorát mégis megtartom, így mindig ott lesz velem a polcon a mosolya. Fertőtlenítőszerben ázik. Nincs már szája, de a mosolya még megvan. Ha hiányzik a nagymamám, csak felnézek a polcra és visszamosolygok rá. Egy hónapig tartogatom a fogsort, aztán rájövök, hogy ez a torz, erőltetett mosoly nem rá vall, hiszen az élő emberek nem mosolyognak folyton. Ez ott a halál mosolya. Mosolyog, amíg csak tud, Virágok helye bővebben…

Havon hamu; Sötét lófej születésnapra

 

Havon hamu

Combod sűrűszőrű menyét
bizsergeti,
kellesz neki.

Halottak napján halottak
hadonásznak,
megcsodálnak.

Kezedben lánc-karikás bot
ággá válott,
kivirágzott.

Érik körülötted a tél:
égen daru,
havon hamu.

 

Sötét lófej születésnapra

Minden kitisztul, csak április 29-én a Lófej-köd nem,
a sötét porköd születő s haldokló csillagokkal,
csak szirom-szárnyam, csak a látomásom nem,
csak vérem nem, zokogásom az Orion-csillagképben.

 

(Illusztráció: Daniel S: Stars)

Egyenruha

 

Anyám postás a szülőfalujában. Az a fajta alföldi falu, ahová a kispiros vonat sem közlekedik. Bár nekünk van autónk, egy Mini Cooper. Nem illik ebbe a porfészekbe, ahogy anyám nevezi a faluját, de miután apám elment, csak ez az autó maradt nekünk. Ezt nem adjuk el, ha egyszer eszünk egy nap sem – közölte velem két kátyú között, amikor Opához, a nagyapámhoz költöztünk. Anyámat kirúgták, vagy ahogy Opa mondja, megunta azt a sok ide-oda röpködést. A Malévnál volt, s amikor az megszűnt, mivel elmúlt negyven, már egyik légitársaság sem vette át. Apámé sem, ő német, s pilóta a Lufthansánál. Lelépett az anyám kolléganőjével. Stewardessek között ez gyakran megesik, nyugtatgatott engem anyám.

A posta is egyenruhás cég, s itt is mindig menni kell, hol Rózsikának jött egy csomag a gyerekeitől külföldről, hol az öreg Feri kapott fizetési felszólítást, vagy egyszerűen csak a Lidl-újságot kell kihordani. Zöld egyenruhája van. Szerintem a kék szebb volt, s valahogy abban anyám magasabbnak és soványabbnak tűnt. Szoknyásat kért, mert a selyemharisnyákról, amelyeken hátul, középen csík fut, nem hajlandó lemondani, ahogy a Mini Cooperről sem. Opa szerint télen majd ráfanyalodik a nadrágra. Szeles alföldi falu ez, Viharsarok, nem Pest. Egyenruha bővebben…