Bejegyzések kategória bejegyzései

Az Idő Vezet Kézenfogva; Út

 

Az Idő Vezet Kézenfogva

Az idő vezet kézenfogva,
egy kicsiny darabot kiszakít önmagából,
azon vezet végig: körbeölel álom-mámor,
majd pokolba egyenest a mennyországból…
de nincs megállás.

Az idő vezet kézenfogva,
s járunk fényes, csodálatos tájakon,
miközben hozzák elénk díszes tálakon
az édes élet-nektárt, lovaglunk vad vágyakon…
de nincs megállás.

Az idő vezet kézenfogva,
s oly zord, szörnyű helyekre visz el,
hol a farkas hófehér gyapjút visel,
hol már a jámbor báránynak sem hiszel…
de nincs megállás.

Az idő vezet kézenfogva,
akkor is húz, ha lábam már nem bírja,
ha torkomból üvöltve szalad ki lelkem kínja,
mikor sebeimnek égen-földön nincs gyógyírja…
de nincs megállás.

Az idő vezet kézenfogva,
egy kicsiny darabot kiszakít önmagából,
azon vezet végig: körbeölel álom-mámor,
majd pokolba egyenest a mennyországból…
de nincs megállás.

 

Út

Élet.
Az élet.
Szép az élet.
Szép az élet, ha küzdesz.
Szép lesz az élet, ha küzdesz.
Szép lesz az élet, ha küzdesz – mondják.
Szép lesz az élet, ha küzdesz – mondják mások.
Szép lesz az élet a halál előtt, ha küzdesz – mondják mások.
Szép lesz az élet a halál előtt, ha küzdesz – mondják.
Szép lesz az élet a halál előtt, ha küzdesz.
Szép az élet a halál előtt, ha küzdesz.
Szép az élet a halál előtt.
Szép az élet, a halál.
Szép a halál.
A halál.
Halál.

 

(Illusztráció: Jerry Pinkney: Aesop’s Fables; The Wolf In Sheep’s Clothing)

Seán Hewitt: Krisztustövis

Megőrülök, ahogy várok a fejleményekre,
így addig sétáltam, míg meg nem láttam
a fehéren növő magyalbokrot a fa alatt,

sárgállottak a fürtjei, leveleinek meghajlott
csoportja, akár egy kifehéredett korall,
egy sápadt agancs, szinte már középkori ereklye,

ami világra jön az erdő komor félhomályában.
Miután a gyermek nem lett még megetetve,
visszatérek a magyalbokorhoz, amely

védtelen a napfénytől és képtelen azt
eréllyé kovácsolni. Megtarthatja fehérségét,
talán sose fogja tudni használni tüskéit,

habár, idővel, mikor koronává lesz,
emberek jönnek, hogy szemtanúi legyenek,
miként emelkedik fel egy jámbor lélek.

Nagypál István fordítása

 

Se nász, se avar

 

A kisbusz hátsó ajtajához ütődött valami. Összerezzent. A csomagok közötti résekben nem látott semmi gyanúsat. A tükörben pillantotta meg őket. Sötét hajú kamaszok lopództak felé fekete pulóverben. Pár másodperc alatt körbevették az autót. Éhes szemű hiénák. Könnyen kiszúrták a magyar rendszámot az egyetlen autón, ami a romos utcán parkolt. A szocialista realizmus jegyében megtervezett, félig kész, vaksin tátongó lakóházak között dekkolt szabad prédaként. Ildinek annyi ideje maradt, hogy lezárja az ajtókat. Dühös és ideges volt egyszerre. Megmondta Tamásnak, hogy ne álljanak meg Nagyváradon. Ehhez képest itt hagyta egyedül a kocsiban. Kísértetváros, futott át az agyán, amíg várakozott. Próbálta elképzelni, mi történhetett, de megzavarták. A kölykök, miután látták, hogy kizárólag csomagok tornyosulnak a hátsó ülésen, mint piócák tapadtak az üvegre. Szó nélkül bámulták másodpercekig mind a hatan. A legmagasabb fiú ütött először. A pár naposnak tűnő seb kidagadt a homlokán, amikor öklével belebokszolt az ablaküvegbe. A lány ösztönösen középre húzódott, és összegömbölyödött. Egy kormos képű, talán tizenkettő, ha lehetett, bottal verte a hátsó ablakot. A harmadik ütésre robbant. Apró szilánkok terítették be a csomagokat. Egy kéz nyúlt be, és megpróbálta kinyitni az ajtót. A dobozoktól nem fért hozzá a kallantyúhoz. A legidősebb suhanc nem vette le a lányról a szemét. Ekkor szólalt meg először, furcsa akcentussal. Se nász, se avar bővebben…

A szövetség metaforái; Belív; Impresszionista légkört teremt

 

A szövetség metaforái

Album

A csipkeverőnő hozzáment a zongorahangolóhoz.
A szubrett a dirigens mátkája lett.
A restaurátornő a krupiéba szeretett bele.
A gyönyörű apáca a szívsebészbe.
A szépségkirálynő nem akart férjhez menni.
Egy hegyi faluban vásárolt szőlőskertet.
Volt a telkén kajszibarack, körte és nektarin.
Málna és eper. Kóstolással töltött
Minden szabad délutánt.
A szomszédja, a híres építész, nemes protestáns,
Hiába hívta a Hiltonba jeges dinnyére.
Bifsztek is lett volna, meg homár.
A kirakatbaba begubózott.
Hatalmába kerítette az önszeretet.
Írta a Kurír.
Az Újszövetséget azonban minden este olvasta.
Néhány év után felszámolta a topmodell létet.
Hozzáment a baptista lelkészhez.
A csipkeverőnő gránátalmával és áfonyával lepte meg.
A szubrett egy Boris Vian kötetet adott barátnőjének.
A restaurátornő egy Salvador Dali festmény másolatot.
Az apáca egy faliórát.
Együtt ünnepelték meg egy vacsorával
A szövetségkötést a Hiltonban.
Az építész ott ült egy üveg Whisky mellett.
Azóta is várt.

 

Belív

Könyvtest

A gyomrában van egy ország.
Nincs határőrizet.
Olykor iszonyú mennyiségű bevándorló
Lepi el a lapokat.
Mindenki ott hagy egy darabot
A személyiségéből, aki belelapoz.
Szó sincs olvasásról.
Rárakódik, amit valaki elgondol róla.
Így vastagodik a szellem burka s tolla.
A lábjegyzetek üde szigetek.
Van, aki rá se hederít a mellékes
Tudásra. Pedig ott rejtőzik
A kincs. A rejtett ott is a legfontosabb.
Az apróbetűs városrész a titok utcája.
Van, aki nem sejti, de átlátja.
Mert a forrásszövegre rászáll
Az olvasói olvasat.
Becsomagolja a puszta ámulat
Az ész önkielégítését
Sok agy kicsorbul a könyvlapok élén.
Ott zizeg a kérődzők ezernyi agysejtje.
Ráhányják akaratuk a szerverre.

 

Impresszionista légkört teremt

A parfüm

Melyik maszkot hordjam? A krupié álarcát?
A zöld-kék kockás kötényt, ami a világ értékrendje?
Vagy a vagy-vagy Kierkegaard-féle
Klezmer-szövetét.
Vagy járjon át testemben az ünnepi ég.
Az esztétika és a reflexiók lelke.
Hogy szívemben és tudatomban lakjon
Isten terve. Amiben eredetileg
Jó volt csak.
Az eredendő csónak.
Abban utazott a tapasztalat s nyelv.
Noé bárkája. Panda maci, mókus, kócsag.
Amit csak távolról ismernek a voltak.
Az ismeret kell, ami bölcsesség.
A metafizika titka. A transzcendens lepke.
Az aranyló festék.
Higgyétek el. Nincs vége. Lesz még!

 

(Illusztráció: Kit Layfield)

Mina Decu költeményei

 

57.

ülsz egy konyhában
és arra gondolsz hogy soha nem érkezel meg a vershez
ahhoz a vershez
hogy minden kifordítva van
és ez a kifordítás nem költői ahogy te mondod róla
egy félrecsúszott költő hivatásával
elszúrhatod a sorok között az irányt
amelyekből sose lesz vers
leégve egész a hamuig
nem tudsz kifejteni még egy szikrát sem
ez azt jelenti hogy bukfencekbe törd bele a nyakad
és ne halj meg
és ne fulladj meg
és ne folyjon vér
és hogy ne tudd elmondani senkinek hogy ez mégiscsak súlyos

 

58.

nem húzod be a kezed
a koncentrikus körök közepéből
nem lélegzel
nem mozdulsz
nem árulnak semmit itt
tovább mehetsz
de holnap nem mondod el senkinek hogy is kerültél oda
hogyan úsztad meg
hogy voltak nálad edények
hogyan remélted hogy szerencsésen a felszínre érsz
azt várod hogy a zacskó felemelkedjen és felegyenesedj és elmenj

66.

márványdísz és haláltánc
– ez áll kiírva
a talán kartonból hajtogatott kocsma bejáratánál
mi állíthatna meg hogy bemenjek
kérdem magamtól a bolondok színházára gondolva
csak a bolondoknak szól
nincs is mit itt elől itt a párkány alatt
becsoroghatnék
egy korai groteszk ünnep
leülnék a pulthoz és kérnék vigyorogva egy vodkát
magam alá csípett lábbal
elővennék egy pisztolyt a hátizsákból
elkezdeném szétszedni a pulton
a bárpincér szeme láttára
és pár ott üldögélő alkoholista szeme láttára
akik azt hinnék hogy álmodnak
mindig ez jön hogy így csináljam mikor nagyot dobbantanék
olyan mint egy műtét a boncolás előtt
így érezhetem a dolgok csontvázát
hogy átvegyem magamnak és aztán kiszabadítsam
teljesen
egy végső szívesség
legfőbb jó
a bárpincér elém teszi a poharat
tölteni akarna
kérdi hogyan kérem
hallom hogy visszatér az élet
és kezdem visszaszerelni a pisztolyt a helyére meg mindent
nem
válaszolok
fizetek és vele a halántékon jövök ki anélkül hogy innék valamit

Száva Csanád fordítása

 

Mina Decu filozófiát hallgatott a Bukaresti Egyetemen, költő, műfordító. Desprinderea (Kibontakozás) című, a Charmides kiadónál megjelent kötetével elnyert két fontos díjat: Az év fiatal költője 2018-ban, Eminescu-díj. Dolgozott már tanárként és könyvkereskedőként, jelenleg Roberto Bolaño írásait fordítja.

 

 

Kávészünet

 

Délután fél kettőre esett a meeting. Vince egy harmadrangú kávézót szemelt ki magának, ahol még kotyogóst főztek, és zsíros kenyeret adtak reggelire, ebédre és vacsorára. Helyet foglalt az ablak mellett, távol a gyanúsan hajléktalannak kinéző, toprongyos férfitól, aki a vécé közelében telepedett le egy szakadt könyvvel. Az aktatáskáját a földre rakta, majd át a szemben lévő székre, mert akárhogy próbálkozott, a nagyanyja babonáit nem tudta távol tartani magától, még ennyi idősen sem.

Nem mintha bármi pénz vagy szerencse elhagyhatta volna. Melinda otthagyta, s mint egy tornádó, vitte a házat, kocsit, gyerekeket. A kicsikkel találkozhatott két hetente, a nagyok meg utálták eléggé, hogy ne lássa őket, csak karácsonykor. A felesége – pontosabban volt felesége – titkon talált magának egy harmadik felet, akivel hónapokig bensőséges viszonyt folytatott, és aki történetesen a főnöke volt, a félolasz, olajos bőrű, tompa orrú dzsigoló, Vittorio. Vince először csak jóízűen nevetett, mikor meghallotta, mert ugyan már, Melinda pont azzal csalja meg, akinek ugyanaz a neve, mint neki? Győztes? Vicces volt, bár a vicc rossz volt. A felesége persze összepakolt, mert, mint mindig, ő sértődött meg, majd lépett le a négy gyerekkel a hátsóülésen. Nemsokára jött a válóperes ügyvéd, a gyermekelhelyezési per még nem dőlt el végleg, ám Vince – nevével ellentétben – egyáltalán nem érezte a győzelem ízét. Kávészünet bővebben…