Bejegyzések kategória bejegyzései

Mindenestül

 

Megindul a nyálam, ahogy a fogaim közt a számba csordul az alma leve. Kiakadt állkapcsom tompán sajog, korog a gyomrom, pedig tegnap alaposan bevacsoráztam. Szellő kerekedik, kigyúlnak a fények. Jó lenne, ha meg tudnék fordulni, hogy lássam, ott áll-e mögöttem a nő, aki talán szeretett egykor, de hiába is erőlködnék ekkora testtel. Csoda-e? Hiszen még itt is csak zabálok. Homlokomon végigpereg az első izzadságcsepp, ami voltaképp érthető, erősen koncentrálnom kell, hogy kitaláljam, hogyan kerültem ide, és hogyan fogok kijutni innét. De csak arra bírok gondolni, milyen ironikus, hogy ott kezdek olvadni, ahol a legkevesebb a zsírom. Egy újabb csepp a hátam közepét csiklandozza. Vajon elpárolog-e, mielőtt el tudna rejtőzni a farpofáim között? Olyan ismerős a helyzet valahonnan, nem de-ja-vu ez, inkább csak a primér érzelmeim bukkannak rá ugyanarra a hullámhosszra, amivel az egész elkezdődött.

Ugyanígy izzadtam aznap is, mikor először találkoztam a nővel, aki most alighanem a pucér fenekemmel néz farkasszemet. Akkor az volt a kérdés, levegyem-e a zakómat, vagy se. Ha magamon hagyom, megfővök a saját levemben a vacsora végére, ha leveszem, nyomban láthatóvá válik a gerincem mentén lefutó és a hónom alatt felgyűlt verejték. Az első megoldás mellett döntöttem, és egy tízes csomag papír zsebkendőt elhasználtam, mire Schrader Katalin megérkezett. Mindenestül bővebben…

Ezra Pound: A padlásszoba / A kert

A padlásszoba

 

Gyere, sajnáljuk közösen azokat akik jobban élnek nálunk.
Gyere barátom, és ne felejtsd el,
………………..hogy a gazdagoknak lakájai vannak nem barátai,
nekünk pedig barátaink nem lakájaink.
Gyere, sajnáljuk közösen a házasokat és a hajadonokat.

Apró lábain lép be a hajnal,
……………….mint aranyszőtte Pavlova,
és közel vagyok a vágyamhoz.
Nem is kívánhatna szebbet az élet,
mint ezt a karcosan derült órát,
ébredésünk közös óráját.

A kert

En robe de parade.
Samain

Mint falrasimuló laza selyemfonal,
úgy sétál ő a Kensington-i kertek sétányának mentén,
és lassan emészti fel őt
………………..egyfajta érzelmi vérszegénység.

És arra van a csürhe is,
a szegények koszos, karakán és nyűhetetlen gyermekei.
Ők öröklik meg a földet.

Vele ér majd véget a nemzés.
Unalma túlzóan kifinomult.
Azt várja, hogy valaki szóljon felé,
és szinte már attól fél,
………………..hogy én leszek ilyen indiszkrét.

Halmi Dávid fordításai

 

 

 

vizes fűben; madarak, kezek; Napnak felhője

 

vizes fűben a

Napot kerestük

a fenti Napot de

csak lenti Napok

görbe Napok csorba

Napok a gödörben

holdnapok és

harmadnapok

egy egész se

megvágta a fű

a bokám amíg

egy tüskenapért

hajoltunk.

2018. 09. 20. 11: 22: 32

 

madarak, kezek, madarak,

szedtük a csendjük,

megaszaljuk, befőzzük,

szaladunk, szaladnak,

kisimulnak a kérgek.

2019. 07. 16. 23: 10

 

Napnak felhője

felhő ablaka

hajoltam kerestem

tüskét keresek:

megtaláltat

sír a Napom a Hold

nem vigasztalja.

2019. 11. 18. 18: 24: 31

 

(Illusztráció: Larissa Morais: The Dream)

Artist in the house – Ferencz Dániel Házak című sorozatáról

„Házakban fest, házakra fest, házakat fest”mondja magáról Ferencz Dániel festő, fotóművész, grafikus, aki iskoláit és mestereit tekintve sok szállal kötődik Magyarországhoz – elsősorban pedig Szentendréhez, Budapesthez és Kaposvárhoz, 2016 óta azonban Berlinben él és alkot. Házak című tanulmány-sorozatát 2009-ben indította útjára, részben az alkotás puszta öröméért, részben azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felmérje, mennyire nyitott a magyar művészeti szcéna egy egyszerű motívumkészlettel dolgozó sorozat befogadására. A kísérlet alapjául olyan sokrétű és univerzális motívumot keresett, amely vallási, politikai nézetektől függetlenül mindenhol és mindenkiben hasonló képzettársításokat generál. Így esett a választása a házra.

A sorozat darabjai között legális graffitiket, falfestményeket, vászonfestményeket, képgrafikákat, kollázsokat, talált tárgyakat és utcai hulladékból készült trash-artokat is találunk.

Ferencz tudatosan igyekezett a médiumok minél szélesebb körével dolgozni, miközben az alkotások képi nyelvét olyan, a befogadó számára könnyen hozzáférhető, mindenki számára ismerős tartományban határozta meg, amelyet a gyermekrajzok szín- és formavilága, a 80-as 90-es évek európai, főként berlini graffijeinek képi világa ihletett.

Ferencz az alapkoncepción belül az egyes munkák esetében igyekezett távol tartani magát a konkrét vázlatok készítésétől, az alkotás pillanatának örömét hangsúlyozva, egyfajta játékosságban tartva a kompozíciók születését is, nemcsak motívumkészletüket.

Ferencz kérdésfeltevése elsősorban az volt, hogy mi az az ismétlődő motívum-minimum, amit a kiállítóterek és művészet-fogyasztók még befogadnak. Hogyan viszonyulnak egy ennyire univerzális jelképhez, viszonyulásukat hogyan változtatja a különböző színek, médiumok, művészeti technikák alkalmazása, illetve a befogadás tere, legyen az a Magyar Nemzeti Galéria közege vagy egy házfal romos, pusztuló környezete?

A folyamatosan duzzadó sorozat-anyag hogyan kanonizálja saját magát kiállításról kiállításra, galériáról galériára, hogyan válik egyre elfogadottabbá egy művészi portfolió legalább részben azért, mert „korábban más művészetfogyasztók vagy galeristák már elfogadták”, és mennyiben fontos vagy másodlagos ebben a képletben az alkotások jelentése, tartalma.

Ferencz tapasztalata szerint nem a képeit értékelik, hanem hogy őt magát milyen embernek ismerik, ilyenformán tartalomtól és vizuális értéktől szinte függetlenül haladt az anyaga kiállításról kiállításra.

Hogy egyéni tapasztalata mennyire univerzális igazsága a kortárs magyar képzőművészeti szcénának, nehéz megítélni – „felmérése” további éveket, elemeket igényelne. Érdekes volna a sorozat egyes darabjai mellett a galériába vezető útjukat dokumentáló (rejtett vagy nyíltan vállalt) felvételeket látni, hallani a pitchekről, pályázati beszélgetésekről, levelezésekről, kurátori értékelésekről, hogy színről színre lássuk, hogyan és milyen házakba jutnak be a sorozat darabjai.

A koronavírusra való tekintettel, futó kiállítás híján, Ferencz Dániel munkái a https://www.behance.net/danielferencz weboldalon tekinthetők meg.

A munkák adatai:

  1. Házak sorozat (Magyar Nemzeti Galéria projekt), vászon, falfesték, akrilfesték, falfelület, 2012.
  2. Panel periódus 1/4, síkfilm kontakt montázs, barit nagyítás, 2013.
  3. Cím nélkül, barit nagyítás, 2011.
  4. Házak sorozat (Cím nélkül), olaj vászon, 2013.
  5. Graffiti, paintball pálya, Normafai szabadidő park, 2013.
  6. Karantén – Berlin, fotó, 2020.
  7. Házak sorozat (Utcarészlet), alográfia, 2012.
  8. Házak sorozat (Szentendre), rézkarc akvatinta, 2012

TIHANYI  IMÁDSÁG; JELFÁK

 

TIHANYI  IMÁDSÁG

fekete kökörcsin
fekete drágakő
Óvár vártán nyíló
eltört dallamok tudója
egy pacsirta dalol a csend
rejtőző izzású közepében
gejzírkúpok aranyszögei közt
Isten csukódó tenyerében

 

JELFÁK

tisztás szélén korhad
mennykő sújtott torzó
halott gyökereken
vadrózsát dajkáló

mező közepén kínálja
fanyarédes gyümölcsét évről-évre
megviselt törzsét érintem most
az alázat örök jelével, amen

 

(Illusztráció: Magdalena Kalieva: The lightning tree)

A kendő

 

Günter barna foltos keze megállt az ódon kilincsen, felpillantott a csigalépcsőn, ahol a lámpa fénye ütemesen le-fel futott. Működik, nyugtázta, s kilépett az esti szürkületbe. A nap már lebukott a tenger alá, de foltjait még nem rántotta magával a mélybe. Günter gyermekkorában elhitte a nagyapja történeteit a nagy víz mélyén lakó napfaló szörnyről, aki minden este magával rántja a mélybe a nappali világosságról és melegről gondoskodó fényes istennőt. Úgy képzelte akkoriban, hogy a nap ezekben az esti küzdelmekben kiszakít önmagából néhány darabot, amelyet jelként hagy hátra az égen, hogy testvéreinek, a holdnak és a csillagoknak üzenjen. A kendő bővebben…