valahol, ahol még sosem jártam, bármilyen
boldog is voltam, szemeid csendjükbe merülnek:
legkisebb mozdulatodban is van, ami bekerít,
vagy amit nem érinthetek, mert túl közel van

egyetlen pillantásod könnyedén megnyit,
bár ujjakként zárultam magamra,
szirmonként nyitsz ki engem, mint Tavasz nyitja
(ügyesen, titokzatosan) első rózsáját

vagy ha bezárni kívánsz, én és
életem gyönyörűen és hirtelen csukódunk,
mint amikor a virág szívével elképzeli,
ahogy a hó mindenhová gondosan lehull

semmi sincs ezen a világon, ami
végtelen törékenységed erejéhez fogható: melynek érzete
tájai színével késztet
minden lélegzettel halált és örökkévalóságot hozva

(nem tudom, mi van benned, ami zár
és nyit, csak egy részem érti
a szemeid hangja titkosabb minden rózsánál)
senkinek, még az esőnek sincs ilyen cseppnyi keze

Enesey Diána fordítása