Győrffy Ákos ötven éves. Válogatott versei jelentek meg „A névtelen világ” címmel. Az emberélet útjának – ma már – közel a felén /remélem/. A kötet az 1996–2026 közötti versekből, megjelent kötetekből válogat.

A Magvető Café meghitt falai között elhangzott néhány vers, reprezentálni próbálva az eltelt időszakot. Csak kristálytiszta felvillanásokat adhatott ebből az ouvreból. A moderátor is igyekezett, derekasan kérdezett. Ákos rövid válaszaiból mélyre nem hatoltunk, nem is hatolhattunk. Egy “Walden-ember” körvonalai bontakoztak ki a Dunakanyarból, Börzsönyből induló és oda – utazásai után is – mindig visszatérő költőről.

E sorok írója nyolcvanhoz közeledő nyugalmazott középiskolai tanár, és – talán szabad így írnom – haikuköltő. A kezdetektől fogva ismeri, olvassa a költő munkáit. Évtizedekkel ezelőtt néhány levelet is váltott vele, utóbb két első díjat is nyert a Mátrai Művészeti Fesztivál verspályázatán. Ezen az estén „nevezetes névtelenségben” dedikáltathatta Ákossal a legelső, illetőleg mindmáig legutolsó verskötetet. Ne feledjem: a születésnapi csokoládétorta nagyon finom volt.

(Illusztráció: Yacek Yerka: Atramentowy kanion)