PITYU

Pityu fekete,
Pityu erős,
a szeme fekete,
a haja fekete,
a bőre fényes,
mint a cigányoké.
Pityu vigyorog,
Pityu semmitől se fél.
Sárral dobál,
szétrúgja a homokváram,
letépi babám fejét.
Siklót fog a kertben,
felém hajítja,
te gyáva,
üvölti utánam,
ez nem mérgeskígyó,
élve maradsz,
ha megharap!

Pityu röhög,
biciklizni se tudsz,
ügyetlenség!
Pityu rám rivall,
na gyerünk,
tartsd a kormányt,
tekerd, tekerd, előre nézz!
Hátba lódít,
száguldok,
fejem csattan a kocsiúton,
rám szakad az ég.

Pityu fekete,
Pityu fekete,
reszketek, mikor hozzám ér.

 

ÉHSÉG

adjatok ennem
adjatok még
dupla ebédet
az egész sült csirkét
azt mondtátok mikor ide hoztatok
ehetek amennyi belém fér
hát akkor megeszem ezt a sajtot
a sonkát a vajat a szalonnát
a három szármát a tejes kenyeret

egyenek mást a macskák

utána müzlit ropogtatok
befalom mind az olajbogyót
a cseresznyebefőttet a kekszet
a mézet az eurokrémet
hasam fájdul
görcsöl csikar
nem baj
az én bajom
hogy csak falok és falok
én mindig éhes vagyok

mit óbégat a nagyi

ja értem a banános csokoládék
hányat talált vagy huszonötöt
a szekrény mögött
én gyűjtögettem ott őket
arra a napra
amikor majd
felbontjuk az egyezséget
volt már rá eset

ez tartalék
mit csodálkoztok

én mindig előre gondolok
ennyit tényleg illene tudnotok rólam
ha már örökbe fogadtatok

 

(Illusztráció: Jan Davidsz. de Heem: Table (c. 1670))