Németországban
Franciaországban
Olaszországban
sétálhatok az utcán és
nevető fiatalemberek
követnek
fiatal hölgyek kacagnak rajtam
míg az öregek
a fejüket forgatják.
és felhúzták az orrukat…

Miközben
Amerikában
én is csak egy másik,
megfáradt
öregember vagyok
aki bármit is csinálhat.
amit általában a fáradt vénemberek
tesznek.

Ó, ennek megvan a maga
áldása:
Levehetem a nadrágomat
a tisztítóban vagy
vagy állhatok egy
szupermarketben sorban állhatok
anélkül, hogy
nyüzsögnének köröttem:
Az istenek megengedték nekem.
ezt a szelíd
névtelenséget.

Mégis néha
…úgy gondolom…
hogy
tengerentúli hírnevemről
az egyetlen dolog.
ami eszembe jut, az az.
hogy
biztos van bennem valami
kibaszottul nagyszerű,
mit felfedeztek fordítóim.

Biztosan…
Tartozom ezért nekik
a fanszőrzetemmel,
golyóimmal
vagy esetleg

kisajátíthatnák a teljes tökömet

maguknak.

Márkus László fordítása