AMIKOR

Erőm a meghittségből származik
átsegít egy új és nehéz napon –
Amikor menni készülsz,
még ne, – mert szeretlek – jelenti kezem
félszeg válladon.

 

MELLETTED

A nyugalom árnyékában veled.
Éljük a csendet. Kezed a hajamba markol,
ez a mozdulat több a vágynál, az elszakadás
ellen tüntető érzés mozdulata.
Nézzük egymást űrbéli szomjjal,
tested keresztjére feszít a vágy

vagyunk a szintetizált paradicsom
utolsó emberpárja,
öröm és riadalom némaságban.

 

AZÓTA IS

Csöndglóriában ikonarcod
csigaház-magányom falán.

Mit számít az idő pallosjoga,
ha átütsz rajtam, mint kötésen át a vér,
míg eljön értem mediterrán
éghajlatod langy szele,
hogy kívánjam vissza emberfölded,
hol türelmed tömjénfüstje véd.

 

(Illusztráció: Kevin D. Miles & Wendy Sue Schaefer-Miles: A Day in Paradise)