Még mielőtt betiltanak egy könyvet, én megveszem. Elolvasom. Aztán felteszem a polcra emlékeztetőül, hogy miért lelkesedtem mikor az rendelés alatt állt. A mai vásárlás viszont aggaszt. Még ötezer kerül fel idén a listára, de abból is csak egy! Egy az, aminek megrémiszt tartalma. A filmes adaptáció így is felforgatta a gyomromat, a könyv pedig még groteszkebb. És majd, ha kinyitom, a műben szereplő cselekmény megvalósul. Vedd ezt úgy, mint a másik nem Bibliáját.

Hetekig állt a csomag az asztalomon, egészen a november ötödikei éjszakáig. Ruhahegyeken görnyedve, ollóval a kezemben marcangoltam szét a csomagolást. Felnyitottam, kihajtottam a tetőt és a nyolcvanötös példány kávéfoltos fedele telítette a kartondobozt.

A kezeimbe fektettem a történelmet, az előre megírtat, mi mindösszesen negyven évig figyelmeztetett. Hirtelen mozdulattal feltéptem a piros borítót, az oldalak betűit zabálta szemem. Nem kell ahhoz vörös ruhában járni, hogy „két lábon járó anyaméh” váljon belőlem. Ettől ugyan még a könnyeim nem itatták a lapot, hisz rég elköttettem a könnycsatornáimat – így védekeztem a férfi ellen, ez az én óvszerem.

„Biztos, hogy csendben maradt az utcán? Vagy nem fedte el a lábait? Megismételné, mi is volt magán aznap?” – Nem mindegy? Így is asszonyod lábai között falod majd a kelyhemet. Hiába duzzadt és vértől telítődött, te még akkor is kiszagolod az ösztöneiddel.

Aztán prédikálsz, hogy napokkal később lásd, amit okoztál. Egyesével megtapogatod a húsos csípőket, hümmögsz, mintha orvos lennél, de tudjuk, hogy csak épületeket húztál a magasba, azt is lecsaltad. Úgy gondolod, hogy a természet szabja a határt a szülésnek, nincs olyan, hogy túl korán vagy túl későn. Epidurális fájdalomcsillapításban ne is reménykedjek, biztosításom fedhetné, de úgy sem adsz a cuccból. Éreznem kell a fájdalmat, amivel az Úr „áldott”, mert Éva tudásért áhítozott, de Ádámra meg csak ruhát adott, és még a faszotok sem zsugorodott.

Majd kilenc hónap múlva elvesznek a jogok. A jog, amit szívem alatt hordoznék kényszerből, fizikálissá és hangossá válik, ezért te elhajtasz, mert a benzin ára legalább jó. Magaddal viszed az útlevelemet, és felkapod a bébiét, egyenesen ki a nyomdából. Mert te úgy gondolod, hogy csupán a düh, a könny és a több tízezrek maradnak a falakon belül, mindaz, aki a választásokat követő éjszakán eldobta az életét, mert „bárhol jobb, hisz itt nehezedik a föld”. Te már elfelejtetted milyen az élet.

Itthon eltussoljuk, de amig látni nem tiltott, addig olvasok. Hisz régóta csak a telefonomat bámulom.

Margaret Atwod A szolgálólány meséje szavait mondja most vissza a CNN. Ezt a könyvet nem csukom vissza, már nem volt betű mit szemeim felfalhattak volna. Január elsejével felhangosítom a tv-t és újra frissítem a Twittert.