mert kóbólrásaink határok feltiszrult
Iátszódásaiban viaszos összekocódasaink
ezértje és az ami befogad elrejt
a befogás szívmantráiba
hisz nincsen tárgyiasulatlan nincsen
pusztán verseléses
kialkudó lángok fel felizzó
akusztikus próbatételein
és hamvában gyönyörű áldás
vértez bízvást ahogy nemcsak
vesztő ígérgetés a porból felszálló
benu madár zeniti létparadigmát
sajátunk mondásain fénycsírákhoz
emelő
az aionok szentélyre emlékeztető
igen család
a felismeréseinkről ásó kapa válasszon
e tehát
mert hordalékkal küszöbökkel
átfordulással
lelenc és örökbe fogadással
a mit miként kormányosa
a porrá izzás szentült
vagy nem remény nem
metanoia
halkan és ébredező nousszal
társít a vigyázó feleletek igenje
mint lélekharang