A beton álma

Lépkedek a rozsdaszínű utcán,
cipőm talpán tegnapi korom,
a város csontjai recsegnek alattam.

A híd alatt alszik a hideg.
Mellé fekszem,
hogy halljam,
mit álmodik a beton.

Gyere, mondom a sötétnek,
taníts meg elfogadni.
A magány addig él,
amíg valaki meg nem érinti.

 

lebegés

félbehagyott mondat vagyok

ezerszer elkezdett vers

kutya a faluvégen

ugatom
a semmit

számban
kővé keményedik
a kenyér

nem tartanak meg
a megvénült kezek

 

(Illusztráció: Georges Seurat: Study for La Grande Jatte, 1884)