A beton álma
Lépkedek a rozsdaszínű utcán,
cipőm talpán tegnapi korom,
a város csontjai recsegnek alattam.
A híd alatt alszik a hideg.
Mellé fekszem,
hogy halljam,
mit álmodik a beton.
Gyere, mondom a sötétnek,
taníts meg elfogadni.
A magány addig él,
amíg valaki meg nem érinti.
lebegés
félbehagyott mondat vagyok
ezerszer elkezdett vers
kutya a faluvégen
ugatom
a semmit
számban
kővé keményedik
a kenyér
nem tartanak meg
a megvénült kezek
(Illusztráció: Georges Seurat: Study for La Grande Jatte, 1884)