átutazó
a város nem kérdez.
színek villannak.
a lényeg nem látszik,
csak a fény.
egy üzlet üvegén
visszanéz egy arc.
nem ismerem.
talán az enyém.
talán valakié,
aki már elment.
a város lüktet.
tudja:
átutazó vagyok.
mégis helyet csinál bennem
egy újabb éjszakának.
hagyom.
a neonfény
ráírja a nevemet
egy térképre,
amelyet senki sem néz.
tehetetlenül
megtanultam
nem mozdulni
ajtók nyíltak
maradtam
fény jött
lehunyódtam
út lett
hátraléptem
néha
egy reflex
gondolat
izom
villan
engedetlenség
egy pillanatra
Pálcikaemberek
Este van.
Nem várok senkit.
Takaróm szakadt,
álmaim foszlottak.
Hideg szobában ülök
a monitor előtt.
A naptárra rajzolt pálcikaemberek
néznek engem.
Szótlan szemlélői tévelyedéseimnek.
Térképek nem készültek tévútjaimról.
Ugyanazt a kört
járom be, újra és újra.
Egy futó, aki körpályán edz
de ha egyenesen kell futnia, szédül.
Nem találom a helyem.
Se kint.
Se bent.
A küszöb az otthonom.
(Illusztráció: Georges Seurat: Place de la Concorde, Winter / Place de la Concorde, l’hiver)
