Ablaktalan szobájában nappal is éjszaka volt, ha nem gyújtott világot. Szemét sem kellett lehunynia, hogy álmodjon. Nyitott szemmel várta a hajnalt. Ha felnőtt lesz, csakis olyan szobája lesz, amelyet körbe süt a nap. Mint egy üvegház. Gyakran aludt idegen ágyakban, otthon senkinek sem hiányzott. Az ablak mellett állt, és figyelte a város éjszakai fényeit. Kocsmázott. Hat fiú, két lány. Csipkerózsika vagy, mondták. Mindig szenderegsz. A hercegre vársz, kérdezték. A hercegre, aki megerőszakolja? Soha. Nem való feleségnek. Nem azért, mert nem tud főzni, sütni, hanem mert túl független. Senki mellé nem szegődik pótanyának. Senkit sem akar nevelni, sem megváltoztatni. Alkalmazkodni lehet. Időnként kell is. De feladni önmagát? A gondolattól is kirázza a hideg. Hajadon marad, na és? Szülni még akkor is szülhet. Lehet saját gyereke. Lehetni lehet, de még vár. Kocsmázik. Az asztal sarkánál ül, két fiú között. Egyetemisták, jövőre diplomáznak. Ő akkor megy a képzőművészetire. Az apja segít, akit csak néha lát. Új felesége van, zongorista. Egy hete hallotta a rádióban. Chopin. Három noktürn. Két ütem az elsőben, mint egy hosszabb lélegzetű sóhaj. Az aszimmetrikus hangsúlyoktól a zene teljesen labilissá válik. Csak kérdések vannak, válaszok nincsennek. El sem meri képzelni, mi lesz tíz év múlva. Kivel él majd és hogyan. Eladó az egyik könyvesboltban. Sokat olvas. Éjfél is elmúlik, mire lekapcsolja a villanyt. Akad udvarlója, nem is egy. Nem beszél a gépek nyelvén, ez nem hiba, csak nem lesz közös nyelvük. Elmaradnak mellőle. Nincs kocsija, csak jogsija. Az anyja miatt, akinek egyik keze béna, időnként kísérnie kell, sofőrként. Hetente legalább egyszer. Hemofiliás. Spontán belső vérzésekkel. Az apjáról nem beszélnek. Elment, nincs. Palást rá. Sejti, hogy az anyja magánya vár rá. Már a festés miatt is. Bérel egy műtermet. Akárhol is. Gyűjti rá a pénzt. Perselyez. Néha még gyereknek érzi magát. Zavaros álmai vannak. Ikrei születnek. Tüske megy az ujja alá. És nem érez fájdalmat, amikor elvetél. Zs. egy hónapja bukkant fel. Egy tárlaton, egymás mellé sodródtak a tömegben. Közel kétméter magas, kiszúrta a szendvicset szalvétával megfogó lányt. Mit iszol, kérdezte. Vöröset. Két nap múlva találkoztak a Biodómban. Ott világos van, és senki ismerőssel nem fog összefutni. Nem mond le a kocsmázásról. Bejáratott világ. Tartást ad. Hallgatott Zs.-ről. Majd nem fog, de még nincs itt az ideje. Túl korainak tartja. Semmit sem tud róla. Ez rossz pont. Piros pont. Még akkor is az, ha kéknek látszik. Levendulakéknek. Meghívta egy ebédre, egy velős csontra, a Kéhlibe, nyitott udvara van. Férjet fogni csak a férfiak hasánál fogva lehet, nagyanyja szerint. Ha még élne, biztosan többször ismételné, és kíváncsi lenne, mi történik az unokájával. Két éve halott, tüdőembólia vitte el. Nem tudtak segíteni rajta. Kifesti majd magából. Az anyját is. Sokat rajzol, mindig van nála mappa, ceruza. Zs. hülyül, arra kérte, csináljon róla egy aktot. Ott még nem tartunk, utasította el az ajánlatot. Zs. bámulja a lábát, térd alatt kissé befelé hajlik. Ez is örökség. Többnyire nadrágot hord, nyáron is, most nem. Apja lányt akart, ízlése elütött a többi férfitől. Mégsem bírnak egymással. Zs. nagyon kíváncsi, nem tud minden kérdésére válaszolni. Talán nem is akar. Védi magát, és védeni fogja. Még akkor is, ha nem látja többé. Adódhat helyzet, mint a Windowsban, úgy az életben is, hogy az összes felesleges sortörést és szakasztörést egyszerre kell törölni. Erre is számítania kell. Festeni fog. A vakkeretet már előkészítette, és hamarosan kifeszíti rá a   festővásznat.