unboxing

megint rossz embernek
nyitottam ki magamat
én óvatosan vettem le
a piros masnit magamról
ő a másodperc töredéke
alatt dobta a kukába

akkor kapok ajándékot
ha meglepem magamat
olcsón akarom megúszni
már nem teszek rá masnit
újonnan be sem csomagolom
felesleges a külsőségeket
önmagamnak összehazudnom

olyannak kellett volna nyílnom
aki gondosan eltette volna a
csomagolópapírt mint az
ajándékot ami benne volt
mert mindkettő én voltam
de már egyik sem akarok lenni

 

a problémák kezdete

a problémák ott kezdődnek
amikor érdeklődés hiányában
a keresletnek és a kínálatnak
nincsenek metszéspontjai

a hallgatást kiabálás váltja majd
a méghosszabb csalódott csend
egyikük ajtó nélküli falak mögött
a másik a falat kaparja kínjában
véresre verte mindkét öklét
csak pirosabbak lettek a téglák
ütésétől erősödnek köztük a rések
egyikük a kezét a fülére tapasztja
így zárja ki teljesen a másikat
át ne jusson se ő se a hangja

a probléma mindvégig az lehetett
hogy nem is akart találkozni
a kereslet a kínálattal

 

túl nyugodt nap

a hetedik napon pihenni kell
az Úristennek is megfelelt
nekem sincs ellene kifogásom
de a túl nagy csend zavar
dél óta százszor számoltam
meg a tapéta színes csíkjait
nincs kinek elmondanom
hogy négyszáztizenhetet
számoltam megint össze
az illesztés nem az igazi
azért jött ki páratlanra
kikapcsoltam a néma üzemmódot
hátha felhív valaki

bárcsak megzavarnának
tapétacsík-számlálás közben
vagy valaki beszállna
a nagy számolgatásba
talán mégis páros szám
lenne a végeredmény
vagy talán neki kellene állnom
kijavítani a tapéta illesztését
ezen a túl nyugodt napon

 

(Illusztráció: Kimberly Santini: For Me From Karen)