Látom, hogy E.E. Cummings iszik…
tonikot iszik rummal, miközben
egy fehér ház tornácán ül.

Látom Ezrát a St. Lizben
aki látogatókat fogadva
bizonygatja
létezésének önmagának.

Látom Hart Cranet amint
elutasítja
irodalmi kékharisnyák felajánlkozását
egy óceánjáró fedélzetén,
miközben a pincérfiú után sóvárog.

Látom Hemingwayt, mikor apjára gondol
miközben vadászpuskáját tisztogatja.

Látom, amikor Dosztojevszkij
mindent elveszít Isten ellen, ruletten…

Látom Carson McCullerst,
amint whiskyben áztatja gyönyörű lelkét.

Látom Li Pót, a borászt kacagni,
az egymást követő szavak hiábavalóságán.

Látom Sherwood Andersont lenyelni
a fogvájót, amely megölte őt.

Látom William Saroyant ihletek nélkül ülni,
Malibun, tengerparti házában,
s hiába várja, hogy a múzsája visszatérjen.

Látom Timothy Learyt, amint partiról
partikra járkál, reménykedve, hogy felismerik.

Látom, ahogy Chatterton megveszi a patkánymérget.
Látom Pascalt, amint borotvával kezében
beül a forró fürdőkádba…

Látom Ginsberget, aki az üvöltésből nyávogásra vált,
mint brooklyni professzor.

Látom, hogy Henry Miller az írást feladva,
titkárnői álláshirdetéseket tesz fel
egy főiskolai újságban.

Látom Richard Brautigant megöregedni,
a könyvei már nem kapósak, a szerelmi ügyei érdektelenek…

Látom, ahogy élete megzápul, látom, ahogy elsorvad
abban a hegyi kunyhóban…

Látom az alkotás szükségességét, imádatát,
és veszélyeit.

Látom, amint az alkotás elhal,
miközben a test tovább él.

Az ember halála előtt elbujdokol a lét

Tolsztoj magányosan üldögél az útszélen
minden nap, minden éjjel, örökkön örökké.
Véres,
levizelt,
borba fagyott
virágok

Márkus László fordítása