Címke: műfordítás

Charles Bukowski: Loccsanás

Illúzió, hogy te egyszerűen
csak egy verset olvasol.
A valóság az, hogy ez
több, mint egy
vers.
Ez a koldus kése.
Ez tulipán.
Ez egy katona masírozása
Madridon keresztül.
Ez te vagy a
halálos ágyadon.
Ez Li Paj a föld alatt
nevetve.
ez nem egy átkozott
vers.
Ez egy alvó ló
Egy pillangó az
agyadban.
Ez az ördög
Cirkusza.
Nem egy lapon olvasod
ezt.
a lap olvas
téged.
Érzed?
Olyan, mint egy kobra.
Egy éhes sas
A szobában körözve.

Mussó Erika fordítása

 

Japán szerelmes versek a IX. századból

 

Régi és új dalok gyűjteménye (905),
Szerelmes dalok negyedik kötete, 708.

 Téma nélkül                                                              Ismeretlen szerző

 

Szumai halász
szítja sópárlók tüzét.[1]
Zord szélfúvásban,
lám, a füstje arra száll,
merre nem is gondolná![2]

 

Dalok későbbi gyűjteménye (951)
Szerelmes dalok második kötete, 647–648.

 

Téma nélkül.                                                           Taira no Szadafumi

Tán csak én izzok,
s tűnök a messzeségbe?
Örökös hévvel,
oh, mégsem lángolhatok:
akár a Fudzsi orma.[3]

 

Így válaszolt:                                                          Dajka a Ki családból

Mint Fudzsi orma,
még ha örökkön égsz is,
ugyan mit tegyek?
Eloltani nem tudom
tüzed, hisz víz nem vagyok.

Fittler Áron fordításai

Taira no Szadafumi (Taira no Sadafumi)

?–923

A IX–X. század jelentős költője. Híres volt szerelmi kalandjairól, ezeket dolgozza fel a fiktív elemekkel is kiszínezett Taira no Szadafumi regénye (Heicsú monogatari, Heichū monogatari) című verses regény. Több alkalommal szervezett költői versenyeket, amelyeken a kor legnagyobbjai, többek között az első császári rendeletre összeállított vaka-antológia, a Régi és új dalok gyűjteményének szerkesztői közül Ki no Curajuki, Mibu no Tadamine és Ósikócsi no Micune is részt vettek. Taira no Szadafumi fennmaradt verseinek többségében a be nem teljesült, illetve a boldogtalan szerelem miatti bánatáról énekel.

 

Dajka a Ki családból (Ki no menoto)

  1. századi költőnő, eredeti nevén Ki no Zensi. Józei császár (uralk. 876–884) dajkája volt.

(A bélyegkép a fordító felvétele)

[1] Szuma a mai Kóbe város egy része, itt található egy hires tengerpart. A klasszikus japán vaka-költészetben – jelen vershez hasonlóan – gyakran szerepelnek az itteni sólepárló kemencék, amelyekben a sós víz lepárlásával nyertek sót. A kemencék izzó tüze a szerelmi lángolást, illetve az a miatti fájdalmat, szenvedést jelképezi.

[2] A sópárló kemence füstje itt azt a személyt jelképezi, aki iránt a (feltehetően női) lírai én (a versben szumai halász) gyengéd érzéseket táplál. Ahogyan a szélben a füst kiszámíthatatlan irányba száll, úgy a lírai én által kedvelt személy is váratlanul választott valaki mást.

[3] A Fudzsi-hegy a IX–X. században aktív vulkán volt, azaz tűz égett benne, amely nem volt látható, csupán a füstje. Ennek megfelelően Japán legmagasabb hegye a korabeli szerelmes versekben a titkolt, máskor a visszafojtott, be nem teljesülő szerelem érzésének szimbóluma volt, és ez az asszociáció kapcsolódott hozzá. Gyakran – ahogyan ebben a vakában is – az ’érzés’, ’vágy’ vagy ’gondolat’ jelentésű „omo(h)i” szó magában foglalja a vulkánhoz kapcsolódó tűz (hi) szót. Jelen versváltás második vakájában, a hölgy válaszában továbbá az utolsó két sor tűzhöz kapcsolódó motívumával a költőnő arra céloz, hogy még nem is találkoztak, és erre nem is kerülhet sor.

Hoffmann Diótörője (versben)

 

1.

A jégbe dermedt éjszakákon,
ha odakint a fagy kemény,
s mikor igen nagy úr a tél,
kedves gyerekek, azt kívánom,
legyen a szobátok meleg,
és legfőképp: örüljetek,
mert eljön még a szép karácsony,
van még remény,
csak ámuljatok a csodákon,
és hallgassátok meg mesém.

Gondoljatok egy nagy, sötét szobára,
ahol kis gyertyaláng remeg,
és vörösen dereng a kályha,
s halkan beszélget két gyerek.
Az ajándékra és a fényre vár
egy fiú és egy kisleány.

2.

Ez a két testvér kicsoda?
Ha akarjátok hallani,
megmondom: a fiú Frici,
s a kislány neve Marika.
Te milyen ajándékokat szeretnél?
kérdezi bátyját a leány.
Tornyos várat, de még jobb volna ennél
egy csapat szép, derék huszár.

Marika babáin gondolkodik:
melyik örülne új ruhának,
melyik szeretne tarka sálat?
De sok minden kellene itt!

………………… És Keresztapa eljön-e?
Nincs ilyen keresztapja senki másnak;
amit ő ad, az mind varázslat;
egy szeme volt, más baj nem volt vele,
és még talán, hogy  – már bocsánat –
néha kicsit rángott az a szeme.

3.

Ám ekkor hallottak valami halk zenét;
emelkedett, elragadóan áradt,
és lágyan járta végig a szobákat,
távoli volt és csodaszép.
Fehér fény futott át a falakon,
nagy, áttetsző szárnyak lebegtek,
s akkor egy pillanatra csend lett;
figyelt a két gyerek nagyon.
Megszólalt egy kicsiny harang,
ezüst hangon: giling-galang;
a kétszárnyú ajtó szélesre nyílt,
s nagyobb öröme nem lehet gyereknek,
mint látni ennyi pompát, ennyi színt;
előbb ámultak, majd nevettek,
és aztán ámultak megint.

4.

Az óriás fenyő középen állt,
rajta megannyi aranyalma,
ezüst kígyók bujkáltak ágai között,
csillagok szórtak százezer sugárt,
s a tűlevelek mélyzöld rejtekén
szikrák törték át a smaragd ködöt,
és ott sok-sok rejtelmes csodalény:
manó bújt meg, angyalka röpködött.
vasorrú bábák seprűnyélen;
ezt mind elhiszitek, remélem!

És hogy mennyi ajándék volt alatta!
Képeskönyvek és szép babaruhák;
Marika éppen ilyesmit kívánt,
és ahogy azt Frici akarta:
megpillantotta a csapat huszárt.

5.

A fánál találkozott a család,
így kívántak szép, boldog ünnepet,
megölelte Apát, Anyát a két gyerek,
üdvözölték Keresztapát,
majd megcsodálták bűvös ajándékait:
a sokablakos, kicsiny palotát,
konyhájában finom ebéd főtt,
a királyt, aki épp hurkát eszik,
szépséges és gondos királynőt;
járkált még ott sok uraság,
s az ajtón kilépett játék Keresztapa.
– Mondd csak, te vagy az ott?
kérdezte Frici – Igen, én vagyok. 
– De hát ez jár, pedig csak egy baba!
– Ott benn egy rejtett óramű mozog,
az élteti, csak ennyi az oka –
mondta a félszemű Keresztapa.

6.

De volt még valami abban a várban,

nem is bent, mert most jött onnan elő:

egy kis bábu indult útjára bátran,

szemében merészség volt és erő,

csizma volt rajta és egyenruha,

s azonnal megszerette Marika.

Miféle bábu volt? Diótörő!

 

Frici a szájába diót rakott,
egy kar volt rejtve hátul, a kabátban,
meghúzta, s a dió reccsent nagyot,
Diótörő feltörte a fogával.
De Marika valamit észrevett:
– Keresztapa, mintha rád hasonlítana!
– Még mit nem – szólt erre az –, nézzenek oda!
de én már indulok, ég veletek,
ezt a bábut vedd gondjaidba, Marika,
már késő este lett, megyek haza.

 

7.

Marika gyengéden karjába fogta,
és indult, hogy a polcára tegye,
lám csak, milyen szomorkás a szeme,
gondolta, s mégis mintha mosolyogna.
Késő van – mondták a szülők –,
indulás, gyerekek, mert vár az ágy,
feküdjetek le mielőbb,
jó éjszakát, jó éjszakát!

Kint hullt a hó, és csend borult a házra,
mélyen, békésen aludt a család,
hanem nyugtalan volt Marika álma!
s ekkor kezdődtek a szörnyű csodák.
Gyerekek, kapaszkodjatok,
mert ami most jön, rettentő dolog.

 

(Az illusztrációt Vincze Luca Fanni készítette.)

 

 

 

Sir Thomas Wyatt: A vadászhoz

 

(Whoso list to hunt)

Annak, kit hív a hajsza, itt e vad,
én, fájdalom, többé nem űzhetem.
Kimerített a hiú küzdelem,
hajtóként jövök, a legtávolabb.
Fáradt agyam, bár reményt úgyse kap,
egyre festi szép szarvasát, hiszen
elhagyni sem tudom, csak kergetem,
mint ki hálóval szél után szalad.
Ki űzi őt, tudja meg, nincs esély,
életét hasztalan fecsérli el;
gyémántba vésték szép nyaka köré:
Ez Cézáré, Noli me tangere,
ne érints, ha szelídnek is hiszel,
túl vad vagyok a karjaid közé.

Szabó Eszter fordítása

Edward Lear: A két Agglegény 

Egy házban élt két Agglegény, kik nem maradtak veszteg:
egyik fogott egy Egeret, a másik meg egy Kekszet.
És akkor így szólt az, amelyik Egeret fogott:
“Ez épp kapóra jön, mert itthon minden elfogyott.
Nincs más, csak egy kis citromunk meg egy kanálka mézünk,
és vacsorázni mit fogunk? Hisz nincs már semmi pénzünk.
És félő, hogy ha vacsorára semmit sem eszünk,
hajunk és szempillánk kihull, és soványak leszünk.”

A másik erre így felelt (aki Kekszet fogott):
“A Töltött Egérnél bizony nincs fájinabb dolog!
A Töltelékbe Hagyma kell, no meg Pemetefű –
csak hát ezekhez hozzájutni nem o’an egyszerű.”

És akkor a két Agglegény a városba eredt,
és kértek kölcsön Hagymát, no meg Pemetefüvet.
Hagymát, azt kaptak, Pemetét viszont sehol se leltek,
pedig bejártak minden Boltot, Piacot és Kertet.

De jött egy ember: “Látják ottan azt a nagy hegyet?
A tetejére meredek Szörpentin-út vezet,
és odafönn egy bölcs Öreg, egy Remete lakoz,
ki egész nap egy tudományos nagy Könyvet lapoz.
Azt mondom: fogjon Remetét, kinek nincs Pemetéje,
és igen apró cikkekre meg cakkokra metélje.
S ha megvan, nincs is hátra más, csupáncsak őt elég
a Hagymával jól elkeverni, s kész a Töltelék!”

És akkor a két Agglegény, tovább nem késlekedve,
a meredek Szörpentin-úton fölmászott a hegyre.
És odafönn a hegytetőn volt egy sziklás üreg,
s ott elmélyülten olvasott ama Tudós Öreg.
Ráordítottak: “Félre Könyv! Na rajta, Bölcsek Bölcse!
Az időt itt ne, inkább otthon Egerünket töltse!”

A Bölcs Remete nem felelt egy árva szót sem erre,
s a nagy Könyvvel jól rásózott a két nagy kopasz fejre.
És hegyen-völgyön, városon, Szörpentin-úton át
csak gurult a két Agglegény, hazáig meg sem állt.
De akkorára élelem már otthon nem maradt:
az Egér fölfalta a Kekszet, aztán elszaladt.

Így aztán meghitt kis lakuk elhagyták csendesen,
és attól fogva nem hallott felőlük senki sem.

Havasi Attila fordítása

Charles Bukowski: A 13. hónap

a mi poklunk Novemberében
a madarak még mindig repülnek
vagy megölték őket
a macskák.
a mi poklunk Novemberében
a bokszerek meghallják a csengőt
és felkelnek, hogy tegyék,
amit tenniük kell.
a mi poklunk Novemberében
a mi poklunk Novemberében,
December
közeleg.
a mi poklunk Novemberében
lesétálok a lépcsőn
mint öregember.
leérek az aljára
kimegyek

egy több millióéves
világba,
lehajolok, hogy megcirógassam
a macskát, szemével az enyémbe néz
és elmúlt
a nap
a mi poklunk Novemberében,
December jön
mindkettőnkért
mindannyiunkért.
otthagyom a macskát
beszállok az autómba,
a motor indul,
kihajtok a kocsifeljárón
óvatosan tolatva
kifordulok az utcára
az élő tömeg
felé
az ő pokluk Novemberében
December jön,
December jön,
nézd, nézd, nézd
micsoda arcátlanság!
elhiszed ezt?
és December után?
milyen hónap?
milyen idő?
mi?

Mussó Erika fordítása