Tőled kapott éveim
(Die Jahre von dir zu mir)

Mikor sírok, hajad újra hullámzik bennem.
Szerelmünk asztalát szemed egével teríted:
fekhelyünk ez, nyár és ősz között.
Ki főzi italunk? Nem én, nem te,
sem valaki más:
az üreset szürcsöljük, s az utolsót.
Mélytengerek tükrébe mártjuk arcunkat,
sebtében tálaljuk az ételt:
az éjszaka ez, maga az éj, mit a reggel indít el,
ez, mely melletted ágyaz meg nekem.

Egyiptomban
(In Ägypten)

Mondd egy idegen női szemnek: Légy a víz!
Kiket vízben tudhatsz, keresd a nő szemében.
A vízből hívd őket: Ruth! Noémi! Mirjam!
Díszítsd őket, mikor ott fekszel az idegennel.
Pompájuk legyen az ő felhőhaja.
Mondd hát Ruthnak, Mirjamnak és Noéminek:
Nézzétek csak, vele hálok!
Az idegent ékesítsd a legszebben.
Ékítsd Ruth, Noémi, Mirjam iránti fájdalmaddal.
És mondd neki:
Nézd, velük háltam!

Bánfai Zsolt fordításai

Illusztráció: P. Klee