Ha éjféllik, az Égi Házat,
melyben Hold, Csillag nem tanyáznak,
tizenkét ízben futja be
az Éjfél Egere.

Ő cincogó, de nem loholló:
bár álmában bőg a Pokolló,
penzumát békén rója le
az Éjfél Egere.

A Nagy Fehér Szellem, a gazda,
ilyenkor el van már utazva,
de Házának van Őrszeme:
az Éjfél Egere.

Havasi Attila fordítása

Bölcs Alfonz

Miképpen cselekedte Szűz Mária, hogy háromszáz esztendőn át hallgassa a madárdalt valamely szerzetes, ki őt igen kérlelte, mutatná meg néki, miféle jóban van részük a mennyek országában lakóknak

Ki a Szűz igaz szolgája,
a mennyek országa várja.

Íme hadd beszélem el a Szent Szűz csodatételét,
melyet egy jámbor baráttal tett, ki egyre kérlelé,
hahogy néki megmutatná, milyen a mennyek országa,

és hogy szabad légyen azt még életében látnia.
Mit tett, lássátok tehát, a kegyelmes Szűz Mária:
kertbe helyheztette őt, hol azelőtt gyakorta jára,

ám azon nap azt találta, hogy igen szép kút fakadt
ama helyen, tiszta vizű; leült hát a kút alatt.
Kezeit megmosta szépen, s szólt: „Kegyes Szűzanya, bárha

láthatnék a mennyországból, melyre gyakran kértelek,
egy kevéskét, mielőtt még eme kertből elmegyek,
s megtudnám, miféle jó vár ottan az emberfiára!”

S ím alighogy befejezte beszédét ez a barát,
legott egy kicsiny madárnak hallá csodaszép dalát,
önfeledt gyönyörködésre gyújtván annak hallgatása.

S oly fölötte nagy örömmel hallgatá az éneket,
hogy eltöltött háromszáz vagy annál is több éveket,
azt hívén, hogy nem sokáig időz így, amint szokása

volt az év némely szakában ama szerzetesnek ott.
S ím elröppent a madár, és igen megszomorodott,
s szólt: „Megyek, mert bizonyára összegyűlt már vacsorára

a kolostor.” Rögtön úgy is tett, de odaérve, lám,
ismeretlen nagy kaput lelt, s így szólott: „Szent Szűzanyám!
Ez egy idegen kolostor, mi lesz hát ennekutána?”

Azzal a templomba lépett, s lőn a barátok között
nagy ijedség, mire végül a prior is odajött,
kérdvén tőle: „Mondd, barátom, ki vagy, s mi hozott e házba?”

S szólt: „Apáturam keresném, kit az imént hagytam el,
a priort, a sok barátot, kiktől nemrég váltam el,
midőn ama kertbe mentem; őket egyiktek se látta?”

Hallván az apát a dolgot, bolondnak tartá csupán,
a kolostor nemkülönben; ám végtére miután
megtudták, miképp esett, így szóltak: „Ilyen nagy csodára,

melyet ezzel tett az Isten, bizony nem volt példa még,
kérésére Szűz Anyjának, kinek áldjuk szent nevét,
s annakokáért dicsérjük; hisz van-é, ki nem imádja

őt hívebben mindeneknél? Mert e kegy fölötte nagy:
ha mit kérünk, hitünk szerint Szent Fia mindent megad
általa, és megmutatja, mit fog adni nemsokára.”

Havasi Attila fordítása

Szerelmes vagyok, de annyira mégsem

Szerelmes vagyok, de annyira mégsem,
hogy ne maradnék könnyed és nyugodt;
és ez fölöttébb hősies dolog,
mivel nem lettem Ámoré egészen.

Bőven elég, ha csak versben dicsérem,
és szép hívéhez hívek a dalok:
ezen fölül többet nem adhatok;
nem tűröm, hogy gyötörjön és emésszen.

Ezért aztán ne higgye senki nő se,
hogy hű lovag módjára szeretem,
lehet a világ legelőkelőbbje;

mert elhülyít a túl nagy szerelem –
hát én mértékkel élvezek belőle,
el ne facsarja képem és szívem.

Nem vágyom én, csakis három dologra

Nem vágyom én, csakis három dologra,
sosem elégelném meg egyiket sem,
eme három pedig: nő, kocsma, kocka;
ezek üdítik lelkem és a testem.

De nem élek velük, csak hébe-hóba –
üres a bukszám, az fog vissza ebben;
elgondolom és bőgök szitkozódva:
ha pénzem nincs, örömöm se lehessen?

Mondom: – Hogy döfnék át az oldalad! –
Mármint apámnak: ő fogott e böjtre,
hogy a szél elfúj és átsüt a nap.

Olyan keserves pénzt kicsalni tőle,
húsvétkor is, mikor mindenki kap,
mint denevérrel vadászni az ölyvre.

Itt e világban a pénznek hiánya

Itt e világban a pénznek hiánya
az embert arra inti, ne halassza,
hogy ledöfje magát, vagy fölakassza,
már ha efféle szarság irritálja.

Mert az, akinek bőven van dohánya
(hát, volna okom e téren panaszra),
imádja, ha pénzzel tele a kassza,
mely az emberből a költőt csinálja.

Hogy még mi mást csinál? Mondjak-e többet:
betegbe, tudjuk, életet lehel,
s azt is, hogy tőle teremnek a földek,

hogy tahóból gáláns urat nevel,
nagyvonalú, finom ízlésű bölcset –
isten bizony, vagy itt patkoljak el.

Havasi Attila fordításai

A macskanév-probléma fölöttébb kényes,
…….mit egykönnyen aligha intézel el;
és ki kell, hogy mondjam (bár bolondnak nézhetsz):
…….egy macskának pontosan három név kell.

Az elsőnek meghittebb névnek kell lenni
…….egy intim kör számára, például mint:
a Piroska, Géza, a Sheila vagy Wendy –
…….ez praktikus köznapi választás mind.

Ha tetszik, van extrább és ékesebb név is,
…….uraknak-hölgyeknek igény szerint,
mint: Plátón vagy Prókrusztész, Daphné vagy Thétisz –
…….de praktikus köznapi választás mind.

De mondom, egy macskát még más név is illet,
…….mely egyéni, méltó és neki való,
hisz hogy lenne képes, ha délcegen billeg,
…….hogy nagybüszkén biggyesszen bajsza alól?

Az efféle nevekből íme pár példa,
…….mint: Katzinger, Braxol vagy Kornyikopán,
mint: Zsolimelórisz vagy Fancsillaména –
…….mind egyetlen macskára illik csupán.

Ám mindezek mellett – és fölött – van még egy,
…….egy Név, melyet misztikum homálya fed,
mit emberi elméddel föl sosem érhetsz,
…….mit csakis a macska tud, s nem mondja meg.

Ha macskát látsz olykor, ki meditál mélyen,
…….nos, annak csak egyetlen oka lehet:
hogy fontolva forgatja macskafejében
…….a Nevét, a Harmadik Macskanevet,
…….…….e belterjes, rejtelmes,
…….…….rejtelemmelteljes,
titkos és sejtelmes Macskanevet.

Havasi Attila fordítása

/A fordítás első közlése az Újnautilusban:
http://ujnautilus.info/t-s-eliot-a-macskak-neve /

Macska, ki a járda mellett
úgy cicázol, mint az ágyban,
sorsod miatt irigyellek,
mely nem is sors valójában.

Szolgája erős törvénynek,
mely követ-embert vezérel,
személytelen ösztönlényed
csak azt érzi, amit érzel.

Úgy vagy boldog, ahogyan vagy.
Tiéd, mi vagy, mind a semmi.
Én, tudója önmagamnak,
nem tudok magammá lenni.

Havasi Attila fordítása