Havasi Attila összes bejegyzése

Cecco Angiolieri szonettjei

Itt e világban a pénznek hiánya

Itt e világban a pénznek hiánya
az embert arra inti, ne halassza,
hogy ledöfje magát, vagy fölakassza,
már ha efféle szarság irritálja.

Mert az, akinek bőven van dohánya
(hát, volna okom e téren panaszra),
imádja, ha pénzzel tele a kassza,
mely az emberből a költőt csinálja.

Hogy még mi mást csinál? Mondjak-e többet:
betegbe, tudjuk, életet lehel,
s azt is, hogy tőle teremnek a földek,

hogy tahóból gáláns urat nevel,
nagyvonalú, finom ízlésű bölcset –
isten bizony, vagy itt patkoljak el.

 

Szerelmes vagyok, de annyira mégsem

Szerelmes vagyok, de annyira mégsem,
hogy ne maradnék könnyed és nyugodt;
és ez fölöttébb hősies dolog,
mivel nem lettem Ámoré egészen.

Bőven elég, ha csak versben dicsérem,
és szép hívéhez hívek a dalok:
ezen fölül többet nem adhatok;
nem tűröm, hogy gyötörjön és emésszen.

Ezért aztán ne higgye senki nő se,
hogy hű lovag módjára szeretem,
lehet a világ legelőkelőbbje;

mert elhülyít a túl nagy szerelem –
hát én mértékkel élvezek belőle,
el ne facsarja képem és szívem.

 

Nem vágyom én, csakis három dologra

Nem vágyom én, csakis három dologra,
sosem elégelném meg egyiket sem,
eme három pedig: nő, kocsma, kocka;
ezek üdítik lelkem és a testem.

De nem élek velük, csak hébe-hóba –
üres a bukszám, az fog vissza ebben;
elgondolom és bőgök szitkozódva:
ha pénzem nincs, örömöm se lehessen?

Mondom: – Hogy döfnék át az oldalad! –
Mármint apámnak: ő fogott e böjtre,
hogy a szél elfúj és átsüt a nap.

Olyan keserves pénzt kicsalni tőle,
húsvétkor is, mikor mindenki kap,
mint denevérrel vadászni az ölyvre.

Havasi Attila fordításai

 

 

Robert Gernhardt: Testem hét ízben, Panasz

Testem hét ízben

A testem kis gyámoltalan,
jó, hogy vagyok neki.
Van, aki felruházza őt,
s naponta eteti.

A testemet jól tartom én,
van bora, kenyere.
Ezekből sokat követel,
és sosincs elege.

A testem önző, azt teszi,
mit nekem nem szabad.
Engem a vers, a kép, zene,
őt más test vonzza csak.

A testem slampos, ellepi
az izzadság, a szőr.
Én mosom, nyírom, pucolom
mind hátul, mind elöl.

A testem balga módon él,
lustán, buján, mohón.
Minden nap egyre rozogább,
hát én gyógyítgatom.

A testem kapzsi, szemtelen,
és néha fáj nekem.
Mégis kirándulok vele
s utazni is viszem.

A testem morcos, nem szeret.
Utál még szólni is.
Rámegy az egész életem.
Lassacskán sírba visz.

 

Panasz

Akkor szíved térdére ül
valami súlyos állat.
Azt mondja: Kelj föl, légy komoly.
Slussz a bohóckodásnak.

A szíved térdét bámulod.
A szíved térde véres.
Ez már nem vicc. Ez túl erős.
Sok a jóból. Elég lesz.

Emelni próbálja a szív
a földről azt a térdet.
A súlyos állat túl nehéz.
Ezentúl így kell élned.

Havasi Attila fordításai

10624894_444184385748847_6119635889407521077_n

Fernando Pessoa: Macska, ki a járda mellett

Macska, ki a járda mellett
úgy cicázol, mint az ágyban,
sorsod miatt irigyellek,
mely nem is sors valójában.

Szolgája erős törvénynek,
mely követ-embert vezérel,
személytelen ösztönlényed
csak azt érzi, amit érzel.

Úgy vagy boldog, ahogyan vagy.
Tiéd, mi vagy, mind a semmi.
Én, tudója önmagamnak,
nem tudok magammá lenni.

Havasi Attila fordítása

Christian Morgenstern költeményei

 

Akasztófatestvér tavaszi éneke

Tavaszlik ránk is végre majd,
ó áldott szép idő!
A fény felé füvecske hajt
egy szú-lukból elő.

A szélben leng idestova,
a szélben leng-lobog.
Úgy érzem, újra az vagyok,
ki nem leszek soha…

 

A Kőtulok

A Kőtulok rázza fejét,
hogy respektáld az erejét.
Öles szarvával itt terem,
s szívedbe fúrja hirtelen.
Ha!

A Kőtulok a szirtre hág:
alájatörpül a világ.
Mit neki széna, legelő –
abrakja emberagyvelő.
Ha!

A Kőtulok örökkön él,
mert kő benne a hús, a vér!
Pusztulni, mint te, sose fog.
–Lennél-e inkább Kőtulok?
He?

 

Palmström

Palmström a tóparton állva
egy nagy piros zsebkendőt széthajtogat:
ezen egy stilizált tölgyfaábra
látható, alatta olvasó alak.

Palmström beletüsszenteni nem mer,
lévén az a fajta ember,
kit a Szépség mindenütt
borzongatva szíven üt.

Gyöngéd kézzel hajtja össze,
mit alig bontott ki épp.
Érző szív pálcát nem tör fölötte,
hogy tüsszenetlen tovalép.

 

Az Éjfél Egere

Ha éjféllik, az Égi Házat,
melyben Hold, Csillag nem tanyáznak,
tizenkét ízben futja be
az Éjfél Egere.

Ő cincogó, de nem loholló:
bár álmában bőg a Pokolló,
penzumát békén rója le
az Éjfél Egere.

A Nagy Fehér Szellem, a gazda,
ilyenkor el van már utazva,
de Házának van Őrszeme:
az Éjfél Egere.

Havasi Attila fordításai

 

Christian Morgenstern nonszenszei

A Tekkenőc
(Die Schildkrökröte)

 

„A létem ezer éve tart,
és leszek egyre vénebb;
gótok királya, Teobald
egy tartályban tenyésztett.

Történés volt azóta sok,
de rólam egy se szól már;
most pénzért látható vagyok
egy sváb vállalkozónál.

Én elmúlást nem ismerek,
rajtam halál se győz:
vagyok a Tek-, vagyok a Tek-,
vagyok a Tekkenőc.”

 

 

 

 

Holló Hubert

(Der Rabe Ralf)

Holló Hubert
fuss fuss hohé
ott lesdekelt
huss huss noné
magába fönn
hollókövön
fuss fuss huss huss
hohé

Ködök között
fuss fuss hohé
boszorka jött
huss huss noné
egyed vegyed
ez jó neked
fuss fuss huss huss
hohé

De lám az év
fuss fuss hohé
se telt ki még
huss huss noné
vérben hevert
holtan Hubert
fuss fuss huss huss
noné

Havasi Attila fordításai