Akkor szíved térdére ül
valami súlyos állat.
Azt mondja: Kelj föl, légy komoly.
Slussz a poénkodásnak.

A szíved térdét bámulod.
A szíved térde véres.
Ez már nem vicc. Ez túl erős.
Sok a jóból. Elég lesz.

Emelni próbálja a szív
a földről azt a térdet.
A súlyos állat túl nehéz.
Ezentúl így kell élned.

Havasi Attila fordítása

/Illusztráció: Paul Klee/

Ha éjféllik, az Égi Házat,
melyben Hold, Csillag nem tanyáznak,
tizenkét ízben futja be
az Éjfél Egere.

Ő cincogó, de nem loholló:
bár álmában bőg a Pokolló,
penzumát békén rója le
az Éjfél Egere.

A Nagy Fehér Szellem, a gazda,
ilyenkor el van már utazva,
de Házának van Őrszeme:
az Éjfél Egere.

Havasi Attila fordítása

Egy dhóbín ült a Szép, s lesé
az Esticsillagot.
„Mi bájos, ah!” – mondták reá
a vándor punkahok.
Kamszammah lombja fűzte bé
szobája ablakát,
s szilaj kitmutgár-fürtöket
himbáltak csóki-fák.

Lágyan löbögve folyt alant
a hömpölygő folyam;
arany csuprászík úsztak ott
rajokban számtalan.
A messze nagy fák ágain
zöld áják ültenek,
s az éjbe egy Muszak nyögellt
édesbús éneket.

S ott, hol bíbor Nullah terít
szeszélyes ágbogot,
s csöndben csobognak csillogó
kis górivallahok,
csöpp bhísztík víg csicselyje szállt
a légben, s messze túl
a bőszült Dzsampan ordított
undok vackán vadul.

A dhóbín ült és hallgatott:
a Nimmak énekelt –
de jelszó harsant hirtelen:
„A Kummerbund közelg!”
Futott, de hasztalan; a rém
egyet kaffant felé,
és egykettőre vége volt:
a Hölgyet elnyelé.

Megette szőri-bőrivel,
meg porcogóival…
Sopánkodának: „Ah, mi sors!” –
s Ekhó felelte: „Bal!”
A falra szegzék dhóbíját,
min utoljára ült,
s pirossal ezt írták alá
intő örök jelül:

Te Többi Szép, légy óvatos
és jól jegyezd meg ezt:
ne ülj ki éjjel, mert jön a
Kummerbund, és megesz.

Havasi Attila fordítása

Testem hét ízben

A testem kis gyámoltalan,
jó, hogy vagyok neki.
Van, aki felruházza őt,
s naponta eteti.

A testemet jól tartom én,
van bora, kenyere.
Ezekből sokat követel,
és sosincs elege.

A testem önző, azt teszi,
mit nekem nem szabad.
Engem a vers, a kép, zene,
őt más test vonzza csak.

A testem slampos, ellepi
az izzadság, a szőr.
Én mosom, nyírom, pucolom
mind hátul, mind elöl.

A testem balga módon él,
lustán, buján, mohón.
Minden nap egyre rozogább,
hát én gyógyítgatom.

A testem kapzsi, szemtelen,
és néha fáj nekem.
Mégis kirándulok vele
s utazni is viszem.

A testem morcos, nem szeret.
Utál még szólni is.
Rámegy az egész életem.
Lassacskán sírba visz.

Panasz

Akkor szíved térdére ül
valami súlyos állat.
Azt mondja: Kelj föl, légy komoly.
Slussz a bohóckodásnak.

A szíved térdét bámulod.
A szíved térde véres.
Ez már nem vicc. Ez túl erős.
Sok a jóból. Elég lesz.

Emelni próbálja a szív
a földről azt a térdet.
A súlyos állat túl nehéz.
Ezentúl így kell élned.

Havasi Attila fordításai

Békességért könyörög

Ó, felséges atyánk, aki bírsz minden hatalommal,
s csillagok és menny téged uralnak örökkön-örökké,
függeszd most szemeid nyomorú földünkre, amely vad
Marstól dúlatik és hosszú harcokban enyészik,
s add meg végre a békességet, jó atya, nékünk,
hogy távoztatná keserűségét a halálnak.

Havasi Attila fordítása