Bölcs Alfonz

Miképpen cselekedte Szűz Mária, hogy háromszáz esztendőn át hallgassa a madárdalt valamely szerzetes, ki őt igen kérlelte, mutatná meg néki, miféle jóban van részük a mennyek országában lakóknak

 

Ki a Szűz igaz szolgája,
a mennyek országa várja.

Íme hadd beszélem el a Szent Szűz csodatételét,
melyet egy jámbor baráttal tett, ki egyre kérlelé,
hahogy néki megmutatná, milyen a mennyek országa,

és hogy szabad légyen azt még életében látnia.
Mit tett, lássátok tehát, a kegyelmes Szűz Mária:
kertbe helyheztette őt, hol azelőtt gyakorta jára,

ám azon nap azt találta, hogy igen szép kút fakadt
ama helyen, tiszta vizű; leült hát a kút alatt.
Kezeit megmosta szépen, s szólt: „Kegyes Szűzanya, bárha

láthatnék a mennyországból, melyre gyakran kértelek,
egy kevéskét, mielőtt még eme kertből elmegyek,
s megtudnám, miféle jó vár ottan az emberfiára!”

S ím alighogy befejezte beszédét ez a barát,
legott egy kicsiny madárnak hallá csodaszép dalát,
önfeledt gyönyörködésre gyújtván annak hallgatása.

S oly fölötte nagy örömmel hallgatá az éneket,
hogy eltöltött háromszáz vagy annál is több éveket,
azt hívén, hogy nem sokáig időz így, amint szokása

volt az év némely szakában ama szerzetesnek ott.
S ím elröppent a madár, és igen megszomorodott,
s szólt: „Megyek, mert bizonyára összegyűlt már vacsorára

a kolostor.” Rögtön úgy is tett, de odaérve, lám,
ismeretlen nagy kaput lelt, s így szólott: „Szent Szűzanyám!
Ez egy idegen kolostor, mi lesz hát ennekutána?”

Azzal a templomba lépett, s lőn a barátok között
nagy ijedség, mire végül a prior is odajött,
kérdvén tőle: „Mondd, barátom, ki vagy, s mi hozott e házba?”

S szólt: „Apáturam keresném, kit az imént hagytam el,
a priort, a sok barátot, kiktől nemrég váltam el,
midőn ama kertbe mentem; őket egyiktek se látta?”

Hallván az apát a dolgot, bolondnak tartá csupán,
a kolostor nemkülönben; ám végtére miután
megtudták, miképp esett, így szóltak: „Ilyen nagy csodára,

melyet ezzel tett az Isten, bizony nem volt példa még,
kérésére Szűz Anyjának, kinek áldjuk szent nevét,
s annakokáért dicsérjük; hisz van-é, ki nem imádja

őt hívebben mindeneknél? Mert e kegy fölötte nagy:
ha mit kérünk, hitünk szerint Szent Fia mindent megad
általa, és megmutatja, mit fog adni nemsokára.”

Havasi Attila fordítása