Élettérváltozás
fehér lelkedben
már ott a fekete
mint egy gyász
illúzióvá hamvadó
valóság
a test mint forma
a lélek vibrációja
törvényszerű a
színváltás
*
Érzéki csalódás
magam előtt álltam az időben
ködbe merült testem-lelkem
mindezt végig néztem
pedig csak képzeltem
*
színlelt tagadás
ne kergesd azt aki voltam
hajamon bár megcsillan a fény
álomvilágunk eltűnt valahol
útvesztőnk lett a helyzetfelismerés
*
Szétszórt énem fogalmazása
Az elmélyült nyugalom temetője elásva,
felszínén egynyári virágok rövid pompája,
köztük táncot lejt egy könnyed szellő,
a holtfáradt idő, mint Isten szolgája.
(Illusztráció: Flower Meadow)