Amikor Takacsika[1] Izumi-beli megbízatása[2] lejárt, a hazaúton nagyon megbetegedett, mire egyesek azt mondták, ez Szumijosi[3] istenének átka, ezért Akazome Emon gyolcs áldozatot[4] ajánlott fel az istennek, amire ezt a verset írta.  

Akazome Emon

 

Régóta hiszek,
Szumijosi istene!
Tűlevelek közt
fénylő csodajeledet
ezúttal, ó, mutasd meg![5]

(Kimaradt dalok későbbi gyűjteménye, Vegyes témájú dalok negyedik kötete, 1069.)

 

Mivel a hölgynek, aki dajkának jelentkezett hozzájuk, kevés volt a teje, ezt a verset költötte.

                                                                       Óe no Maszahira

 

Mily sajnálatos,
hogy bár oly igen kevés
tudásnak teje,[6]
mégis egy tudós házba
akar dajkának jönni!

 

Így válaszolt.

                                                                       Akazome Emon

 

Nincs hát mit tenni,
japános érzései[7]ha elég mélyek,
csak azért küldjük el őt,
mert kevés tudás teje.

(Kimaradt dalok későbbi gyűjteménye, Vegyes témájú dalok hatodik kötete, Szatirikus dalok, 1217–1218.)

Fittler Áron fordításai

 

 

Akazome Emon (赤染衛門)

958 körül–1041 után

Icsidzsó császár (一条天皇, uralk. 986–1011) korának egyik legjelentősebb udvarhölgyköltője. Akazome Tokimocsi (赤染時用) lánya, ám egyes Heian-kori források szerint valódi apja a híres költő, Taira no Kanemori (平兼盛, ?–990). A kor politikai vezetője, a régens és főtanácsadó Fudzsivara no Micsinaga (藤原道長, 966–1027) felesége, Minamoto no Rinsi (源倫子) mellett szolgált udvarhölgyként, de lányuk, Sósi (彰子) császárné udvarában is tevékenykedett. Idős korában is rendkívül aktív életet élt: nagyjából nyolcvan éves volt, amikor két jelentősebb költői versenyen (utaavasze, 歌合) is részt vett. Verseiből sokat beválasztottak valamennyi császári rendeletre összegyűjtött vaka-antológiába. Heian-kori arisztokrata nőként rendkívüli módon jól ismerte a buddhista szövegeket és a buddhizmus tanításait. Fiatal kora óta több buddhista témájú és buddhista szövegek motívumain alapuló verset költött, férje, a kínai nyelvű költészetben és prózában jeleskedő tudós, Óe no Maszahira (大江匡衡) halála után pedig figyelme fokozottan a tanok felé fordult. Később szerzetesnőként buzgó lelkigyakorlatot végzett, beleértve a buddhista témájú vakák komponálását is.

 

Borítókép: a Szumijosi szentély a Gendzsi regényének Gendzsi tíz kötetben (Dzsúdzsó Gendzsi, 十帖源氏) című XVII. századi tartalmi összefoglalójában (a Japán Nemzeti Irodalomkutató Intézet (Kokubungaku Kenkjú Sirjókan, 国文学研究資料館) digitalis adatbázisának Hacukari-gyűjteményében (Hacukari Bunko, 初雁文庫) található 1661-ben kiadott változat: https://kokusho.nijl.ac.jp/biblio/200003385/118?ln=ja).

[1] Óe no Takacsika (大江挙周). Akazome Emon és Óe no Maszahira fia.

[2] Izumi tartomány a mai Ószaka prefektúra deli fele. Óe no Takacsika egy időben itt volt tartományi kormányzó.

[3] A mai Ószaka város deli részén található Szumijosi szentély (Szumijosi taisa, 住吉大社) istene.

[4] Mitegura (幣). Bambuszrúdra tűzött, fehér papírból készült áldozati tárgy a japán ősvallásban.

[5] Az eredeti szövegben többértelmű kifejezéseket találunk. A „most először” jelentésű, jelen versben inkább nyomatékosító funkciójú „mazu” (まづ) szó hasonló alakú a Szumijosi meghatározó tájelemének számító fenyőt jelentő „macu” (松) szóval. Ezen kívül a „kono tabi” egyaránt jelenti azt, hogy „ez alkalommal” (この度), illetve azt, hogy „ezen az úton” (この旅).

[6] Az eredeti szövegben többértelmű kifejezést találunk. A „csi” egyaránt jelenti az anyatejet (乳) és a tudást, bölcsességet (智).

[7] Mivel a tudás annak idején elsősorban a kínai tudományokban való jártasságot jelentette, a japános (hazafias) érzések ezzel alkotnak ellentétet a versben.

 

Nézd, a körben, ahogy állunk,
Az angyalok megérintik szárnyaikat
Lángra lobban egy holland enteriőr
A születésről beszélve, jövendölve a királyokat.

A szoba nesztelen és szürkülettel van kifestve;
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az órát
Hát nem a legékesebb szólás
A tikk- és a takk közötti csend?

Rögzítve kéne lennünk a kereten belül
A fény hideg-tiszta levegőt fúj az üvegre
S amíg önmagunk képe vagyunk
A szavak egy bölcs hallgatás felé tartanak?

Rosztov romos, lángokban áll,
A városok összeomlanak, nyomuk elvész
Az idő szelíd vizei mélyen folynak
Az itt és a most mintha Babilonban történne.

A kavarodás a keretben
Széthúz kettőnket,
Elnyel minket a megszámlálhatatlan áradás
A szív rejtett terei.

 

(Szabó Dárió fordítása)

Németországban
Franciaországban
Olaszországban
sétálhatok az utcán és
nevető fiatalemberek
követnek
fiatal hölgyek kacagnak rajtam
míg az öregek
a fejüket forgatják.
és felhúzták az orrukat…

Miközben
Amerikában
én is csak egy másik,
megfáradt
öregember vagyok
aki bármit is csinálhat.
amit általában a fáradt vénemberek
tesznek.

Ó, ennek megvan a maga
áldása:
Levehetem a nadrágomat
a tisztítóban vagy
vagy állhatok egy
szupermarketben sorban állhatok
anélkül, hogy
nyüzsögnének köröttem:
Az istenek megengedték nekem.
ezt a szelíd
névtelenséget.

Mégis néha
…úgy gondolom…
hogy
tengerentúli hírnevemről
az egyetlen dolog.
ami eszembe jut, az az.
hogy
biztos van bennem valami
kibaszottul nagyszerű,
mit felfedeztek fordítóim.

Biztosan…
Tartozom ezért nekik
a fanszőrzetemmel,
golyóimmal
vagy esetleg

kisajátíthatnák a teljes tökömet

maguknak.

Márkus László fordítása

 

Rozsdás szerelem
(Liebesrost)

Éjszaka
Korrodálódtál
Mellettem

Reagáltál rám
Berozsdásodtál
Azt mondod
Arany
Megnyalom nyakad
Szélkakas
Ízed van.

Megmagyaráznám
(Wie erkläre ich)

Meghaltak
A mennybe térők

Felszálltak
A tudatlanok

A tudni nem akarók
Lélegzetébe vegyülve

Gyermekeiket
Külföldre vitték

Szüleik hamvát
Beleszórták a hét

Világtengerbe
S ma tajtékjaiban

A cethal szaporítja
hasában vétkeinket

A béke
Partjain

Luzerni férfi
(Mann in Luzern)

Hajnali kettőkor még látták a korlátnál,
egy perccel később a Reussba vetette magát.
Luzernben azt beszélik: lefeküdtek.
A férfi izzott a vágytól. Reuss egy igazi
gyönyörűség volt hosszú hajjal, suttogó ajkakkal, tárt
karokkal. A megrészegült férfit
nem lehetett árbóchoz kötözni, fülében elviselhetetlenné vált
a világ viasza, levegőért kapkod,
csak úgy issza a csókokat míg tüdeje pattanásig feszül,
szívverése rendre kihagy, már nincs tudatánál.
Reuss a férfiról suttog, aki szereti, akit mosdat,
akit magával ragad.

(Papp Panka fordításai)

 

Illusztráció: Paul Klee

 

Szerelmes vagyok, de annyira mégsem

Szerelmes vagyok, de annyira mégsem,
hogy ne maradnék könnyed és nyugodt;
és ez fölöttébb hősies dolog,
mivel nem lettem Ámoré egészen.

Bőven elég, ha csak versben dicsérem,
és szép hívéhez hívek a dalok:
ezen fölül többet nem adhatok;
nem tűröm, hogy gyötörjön és emésszen.

Ezért aztán ne higgye senki nő se,
hogy hű lovag módjára szeretem,
lehet a világ legelőkelőbbje;

mert elhülyít a túl nagy szerelem –
hát én mértékkel élvezek belőle,
el ne facsarja képem és szívem.

 

Nem vágyom én, csakis három dologra

Nem vágyom én, csakis három dologra,
sosem elégelném meg egyiket sem,
eme három pedig: nő, kocsma, kocka;
ezek üdítik lelkem és a testem.

De nem élek velük, csak hébe-hóba –
üres a bukszám, az fog vissza ebben;
elgondolom és bőgök szitkozódva:
ha pénzem nincs, örömöm se lehessen?

Mondom: – Hogy döfnék át az oldalad! –
Mármint apámnak: ő fogott e böjtre,
hogy a szél elfúj és átsüt a nap.

Olyan keserves pénzt kicsalni tőle,
húsvétkor is, mikor mindenki kap,
mint denevérrel vadászni az ölyvre.

 

Itt e világban a pénznek hiánya

Itt e világban a pénznek hiánya
az embert arra inti, ne halassza,
hogy ledöfje magát, vagy fölakassza,
már ha efféle szarság irritálja.

Mert az, akinek bőven van dohánya
(hát, volna okom e téren panaszra),
imádja, ha pénzzel tele a kassza,
mely az emberből a költőt csinálja.

Hogy még mi mást csinál? Mondjak-e többet:
betegbe, tudjuk, életet lehel,
s azt is, hogy tőle teremnek a földek,

hogy tahóból gáláns urat nevel,
nagyvonalú, finom ízlésű bölcset –
isten bizony, vagy itt patkoljak el.

 

Havasi Attila fordításai