műfordítás címkével jelölt bejegyzések

Régi japán költők

Híres japán tankák

 

Régi és új versek gyűjteménye (Szerelem ötödik kötet, 756.)

Téma nélkül:                                                                Isze úrhölgy

Mintha én volnék:
midőn bánattal bélelt
ruhámon csillog,
oh, még a hold arcát is
bánat könnye áztatja!

 

Szemelvények gyűjteménye (Nyár, 104.)

Az Enrjaku korszakban költötte egy dalversenyen:    Tadamine

Éjszaka mélyén,
hogyha fel nem ébredek,
kakukk énekét
nem hallhattam volna, oh,
csak ha elmondják nekem!…

Wallace Stevens: A vers, aki átvette egy hegy helyét

Itt volt hát, szóról szóra
a vers, aki átvette egy hegy helyét.

Ő akkor is belélegezte
oxigénjét, mikor a könyv az asztal porában feküdt.

Eszébe juttatta, hogy vágyott
egy helyre, mely önnön irányába tart,

hogyan alkotta újra a fenyőket,
emelte föl a sziklákat, és tört utat felhők között

a megfelelő látványért,
ahol megmagyarázatlan teljességben kiteljesedhet:

a pontos sziklában, ahol pontatlanságai
felfedezik végre a kilátást, mely felé tartottak,

ahol lefekhet, és a tengerbe bámulva
felismerheti egyedi és magányos otthonát.…

WISŁAWA SZYMBORSKA limerickjei

Egy juhász Peksow Brzyzekben
látta a jövőt egy látnoki fényben:
szípen zubog a Dunajec,
a hídon a gazda Kitajec
behúz Jasineknek.

         ***

Egy baca a parasztkunyhóban
birkával hált ágyasságban.
Ez bégeti: „Nem is rossz ez,
de mit szól a frigyhez?
Különben elpanaszolom a papusomnak.”

         ***

Egy halász Guadeloupe-tól nem messze
úgy tartotta,  elég hülye dolog lenne
a szigethez csak egy rímet ismerni
majd ezt  dereglyében fitogtatni
a püspöknek, csoportban, levesek felett.…