műfordítás címkével jelölt bejegyzések

Ștefan Aldea költeményei

Marius Ștefan Aldea sinistra című kötetének a
D’ale gurii (ennivaló) című ciklusából

 

szétzúzott hagyma
tetszik nekem de ő azt mondja
hogy túl kicsi vagyok még ehhez
dühödten megyek haza
mérgemben ledöntök egy pohár
bort szétzúzok az öklömmel egy hagymát
és könnyes szemekkel megeszem

zsíros kenyér
évekkel később
diákéveim alatt egy csaj
meghívott magához
hétvégére

életemben
először ettem
zsíros kenyeret
egy idegennel

puliszka
annyja’ az ebédlőasztalt
a barackfa tövébe állítja
egyik kezében a bográcsot a másikban
a frissen fent sarlót tartja

miután a puliszkát egy
kerek fafedőre töltöti
a sarlóval leemeli
a barátnőm száradó bugyiját
a szőlőtőkéről
és két mozdulattal
szacskába aprítja

a szemünk láttára szeli
nagy darabokra
egy madzaggal a puliszkát

görögdinnye
ebéd után édességre vágyunk
kiemeli a kútból
megmutatja a sötét felhőt

a görögdinnye ropogós hideg
a magok mélyen
a húsba varrva

törjük mellé a lepényt
mint verejték csorog
végig a leve
a mellkasunkon

és a legyek az első esőcseppek

Gothár Tamás fordításai

 

 …

Hitomaro tankái

A harminchat költőóriás 1. 

Hitomaro (VII–VIII. század) 1.

  1. Hisz épp csak tegnap
    lett vége az óévnek!
    Tavaszi pára
    Kaszuga-hegy lejtőit
    mily hamar belepte már![1]
  1. Holnaptól zsenge
    gyógyfüvet hogy gyűjthessünk,
    kataokai
    Reggel-rét száraz füvét
    máma, lám, felégetik![2]
  1. Szilvavirágot
    szinte fel sem ismerni,
    végtelen messzi
    égboltot ködösítő
    hó ha mind betakarja!