ÁRNYALATOK; MONOLÓG A FÉLELEMHEZ; ÉGBŐL NYÍLÓ VIRÁGLÉTRA

 

ÁRNYALATOK

…………………………………..Kezed tárod, hogy átölelj,
…………………………………..de látom a keresztet,
…………………………………..amelyre csókjaiddal fölfeszítesz.
…………………………………..(Parus Parusev, Bolgár apró írások)

Túlzás ez a több tételes dicsőítő
ária, amit nekem énekelsz, ebben
az üledékkel szennyezett valóságban,
nem marad sokáig a réteg tetején,
az üzenet-hártya elszakad, s a
bizonytalanság zavaros kékjében
nem találom azt az árnyalatot, mely
önmagába visszatérve szelíd
megadásba merül, s elviselhetővé
teszi, ahogy a hallgatag fák illatán
végleg megpihenve… lángod
bársonyán csillaggá születek.

 

MONOLÓG A FÉLELEMHEZ

Rengeteg sötét van a szívedben,
talán már szégyelled is magad,
hogy csak egy karnyújtásnyira
van az a fénygerenda, amit tegnap
színültig töltöttél – hiába,
s most az esélytelenek próbálkozásával
vagy bekötött szemű isten,
nem tudod önnön lángoszlopodhoz
kötni magad, nem tudsz fárosz lenni,
legyengített száz meg száz őrület,
s néha már úgy érzed, nincs jogod
ülni saját emlékműveden, csak egy
fogyó villanás lehetsz az őserdők
lombos árnyain, ott lebegsz
a nemlét fölött, a pusztítás
fáradhatatlan mértéktelenségében.

 

ÉGBŐL NYÍLÓ VIRÁGLÉTRA

A legfelső szirmokból már
nem ér le az égi kék fény,
a kóstolót odaátról már nem
kapod meg, csak néhány
magányos, romlás-szagú
vízcsepp érkezik a távoli
légtérből, de nem tud a porral
elvegyülni, csak a nedves szél
jelzi arcodon, hogy az éteri
lét tócsáiból küldemény
érkezett… de hiába hagyta
el az égi szekeret, nem tudta
átélni a szabadságot és a
könnyű lebegés örömét, nem
küldött jótékony biztatást, s te is
hiába kínálod fel magad,
nem tudod prezentálni
a megújuláshoz szükséges,
teremtés-kompatibilis gyökeret

 

(Illusztráció: Csodák Palotája)

Vélemény, hozzászólás?