álmomban hagytalak

álmomban visszatértünk a műanyag kertiszékekbe
nem beszéltünk Tarkovszkijról sem a művészetről
nem meséltem a szorongásaimról nem dicsértelek
nem volt előttünk műanyag asztal sem alkohol
de újra tavasz volt és talán április azt hiszem

álmomban a föld visszafordult háromszor
és mi megint sétálni indultunk hajnalban
a házkulcsok mellé csúsztattad a gyűrűdet
minthogyha nem látnám és nem létezne
odahaza a feleséged meg a gyereked

látod megígértem azon a tavaszi hajnalon
hogy a fejbemozimban majd műsorra tűzlek
te már másnap sem emlékeztél rám
engem azóta emészt ami nem történt meg

álmomban hagytalak megcsókolni
mégis ébren ég rajtam sivárságod íze
a fejbenmozim szalagja azóta is
üresen jár a képed körül körbe-körbe

 

dzsonzonszbébi

a kisbabás reklámoktól kifordul a gyomrom
mintha mosolyogva azt üvöltenék az arcomba
idenézz nem vagy igazi nő amíg nem leszel anya
de csak most csak ma akciósan vehetsz babaolajat
szagolgathatod és a képzeletedben születő
vízkék szemű lányodra kenheted
érezd a bársonyosságát puha és nem létezik
vagy fecskendezd a méhedbe hátha csodát tesz
nagyobb baj úgysem történhet az eleve pechnél
neked holnap se jön el az első nap

 

elefánt

ne gondolj rá
mondták teljes jóindulattal
de nehéz nem arra gondolni
ha éppen arra gondolok
hogy nem kellene rágondolni
és ismét rajta agyalok

ő az én rózsaszín elefántom
aki beletrappolt a törékeny
lelkivilágom porcelánboltjába
egy perc alatt csinált akkora
felfordulást amit majd utána
hónapokig takaríthatok

 

kilátás

a szép kilátásról beszélt
miközben miniszoknyában
hajoltam ki egy ablakból
az embereket fotóztam
a kis régi gépemmel
ő pedig engem a szemével
legalább kapta volna el a fejét
hogy ne lássam meg
láttam ahogy néz és ő is látta
mégis csak engem zavart

 

(Illusztráció: David Lloyd Glover: Secret Garden Chair)