Enesey Diána összes bejegyzése

Shakespeare: XII. szonett

Mondjam: olyan vagy, mint egy nyári nap?
Becsesebb vagy te annál és gyengédebb.
Május bimbóiba szelek kapnak,
Nem kaptuk a nyarat, csupán bérbe.

Olykor már-már éget az ég szeme
S arany arca gyakorta fátyolos
S minden szépet elhagy lényege,
Hirtelen vagy nyersen ront rá a rossz.

De nem hervad a te örök nyarad,
S nem veszti el szépség-tulajdonod,
Nem kérkedhet Halál, hogy foglya vagy,
Idők fölé növeszt minden sorom.

Míg ember él, látva, lélegezve,
Él versem: téged életre keltve.

Enesey Diána fordítása

Shakespeare: XVIII. szonett

Mondjam: olyan vagy, mint egy nyári nap?
Becsesebb vagy te annál és gyengédebb.
Május bimbóiba szelek kapnak,
Nem kaptuk a nyarat, csupán bérbe.
Olykor már-már éget az ég szeme,
S arany arca gyakorta fátyolos,
S minden szépet elhagy lényege,
Hirtelen vagy nyersen ront rá a rossz.
De nem hervad a te örök nyarad,
S nem veszti el szépség-tulajdonod,
Nem kérkedhet Halál, hogy foglya vagy,
Idők fölé növeszt minden sorom.
Míg ember él, látva, lélegezve,
Él versem: téged életre keltve.

Enesey Diána fordítása

Emilio Prados: Bezártam világra nyíló kapum

Bezártam világra nyíló kapum,
Elhagyta a testet egyetlen álomért
Számomra maradt benső, hűvös, láthatatlan,
Vak mezítlenségében
A színültig töltött szemek
belülről borítanak fénybe
Remegő, átlátszó,
nálam maradt a szél szárnyán,
éppúgy lehet pohár is,
tiszta vízzel,
mint egy üvegangyal,
egy tükörben.

Enesey Diána fordítása

 

Emilio Prades költeményei

Álom

Hívtalak. Hívtál.
Folyóként utaztam veled.
Égig emelkedtek
Mind az összekevert nevek.

Hívtalak. Hívtál.
Veled folyóként ügetve.
A testünk itt maradt,
itt, szemtől szemben: üresen.

Hívtalak. Hívtál.
Folyókként zúgtunk, te és én.
Két testünk közt:
Mily feledhetetlen mélység!

 

Éji óra

Kikötőben szunnyad a nyugalom
a lakk-takarója alá bújva,
miközben a Hold az égbolton
aranyozott horgonyát beszúrja.

Szív,
evezz!

 

Enesey Diána fordításai